Kovács Tibor 1940. február 10-én született Kalocsán. Az ELTE-n 1963-ban régészként és történelem tanárként diplomázott, majd pályafutását a Magyar Nemzeti Múzeumban kezdte. Egyetemi doktorátust 1966-ban szerezett. 1975-től a Kulturális és Művelődési Minisztériumban tevékenykedett, 1977-1981 között a múzeumi osztály vezetőjeként. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettesi posztját 1981-től töltötte be, majd 1999-től 2010-es nyugdíjazásáig főigazgatóként irányította az intézményt.
Számos nemzetközi és magyar kiállítás rendezése, illetve társrendezése mellett főigazgatósága alatt zajlott a Magyar Nemzeti Múzeum átfogó rekonstrukciója. Tudományos kutatatóként a Kárpát-medence bronzkori és kora vaskori történetével foglalkozott, számos ásatása közül kiemelhető a tiszafüredi bronzkori temetők és a fehérvárcsurgói kora vaskori halomsírok feltárása. Csaknem kétszáz publikációja között legismertebb a több nyelven megjelent Bronzkor Magyarországon című összefoglaló munka.
Tudományszervezői munkásságát régészeti szakfolyóirat, valamint tudományos kiadványsorozatok útjára bocsátása és szerkesztői feladatainak ellátása jelzi. Az ELTE-n régészeti és muzeológiai tárgyú előadásokat tartott, valamint elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulatnak. Munkásságát több szakmai díj mellett a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével ismerték el. A kutatót a Magyar Nemzeti Múzeum saját halottjának tekinti, temetésről később intézkednek.
