A harmadik emeleten a már nyugdíjba küldött filmvetítőgép jellegzetes berregése, míg a földszinten merész kollázsok, ruhatartó fogasok és a híres piszoár fogadja a gyanútlan látogatót a Magyar Nemzeti Galériában (MNG). A július 9-től látogatható kiállítás három tárlatot foglal magába, teljes képet valószínűleg csak mindhárom végigjárásával kaphatunk az avantgárd két legfontosabb irányzatáról, a dadáról és a szürrealizmusról.
Philippe Halsmann: Dalí koponyája
A július 9-én nyíló kiállítás legfontosabb része a Dada és szürrealizmus. Magritte, Duchamp, Man Ray, Miró, Dalí című tárlat, mely a jeruzsálemi Izrael Múzeum gazdag gyűjteményéből válogat. A hivatalos megnyitón felszólaló James S. Snyder, a múzeum igazgatója szerint a mostani kiállításra százhúsz, fontosnak vélt művet bocsátottak a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) rendelkezésére. A kiállítás célja így nem kevesebb, mint hogy átfogó képet adjon az első világháború után kibontakozó avantgárd mozgalmak sokszínűségéről.
A mostani tárlat nyilvánvalóan nem csak a címben szereplő művészekre koncentrál, hanem megpróbálja árnyaltabban, teljes egészében bemutatni a két formabontó, kísérletező irányzat fejlődését, és későbbi meghatározó voltát. Így az olyan híres festmények mellett, mint Magritte Kastély a Pireneusokban-ja vagy Dalí Szürrealista esszéje, olyan kevésbé ismert, ám annál fontosabb alkotók is képviseltetik magukat a kiálításon, mint a Kurt Schwitters vagy Paul Delvaux.
A nemzetközi, áttekintő gyűjtemény mellett a kiállítás szervezői a teljes kép érdekében a magyar festészet avantgárd törekvésű műveiből is egy átfogó tárlatot állítottak össze, Átrendezett valóság címen. Bár Magyarországon nem lehet egységes dada-mozgalomról beszélni, és a hazai szürrealizmus is csak az 1940-es években indult be igazán, azért Kassák és a köré csoportosuló alkotók már az 1920-as években, főleg a MA folyóiratban kísérleteztek új alkotói módszerekkel, műfajokkal. Ez a tárlat főleg erre a korszakra fókuszál, de az érdeklődők egészen a hetvenes évek tűrt vagy tiltott kategóriába kerülő képzőművészetéig követhetik végig a magyar avantgárd fejlődését, átalakulását. Kassákon kívül főleg Bortnyik Sándor és Ország Lili művei adják a kiállított anyag gerincét, de emellett még (többek között) Reigl Judit, Hantai Simon művészete is terítékre kerül.
René Magritte: Kastély a Pireneusokban
Igazi művészettörténeti csemege a galéria harmadik emeletén helyet kapó Életre kelt (film)kísérletek tárlat: itt azonnal Dalí és Bunuel emblematikus agymenésének (Andalúziai kutya) leghíresebb jelenete, az a bizonyos (sokáig betiltott) polgárpukkasztó szemvágás fogadja a látogatót. De az igazán nagy ínyencségek csak ezután jönnek. Itt van például Gerő György Béla című alkotása, a legelső hazai avantgárd film, amiből sajnos csak részletek, vázlatok maradtak fenn, de kárpótlásul először kerül bemutatásra Bruce Checefsky újraértelmezése. Bortnyik Sándor szürrealista montázsa, a legkorábbi ismert magyar szerzői animáció, a Mr. Pipe rettenetes éjszakája és Gyarmathy Tihamér hatvan évig egy fiók mélyén lappangó fotogramfilmje is kultúrtörténeti csemege, de a kiállítás valódi értéke, hogy a korabeli plakátok, dokumentumok és a berregő vetítőgépek segítségével megidézi a filmművészet kezdeti, kísérleti korszakát.
A kiállítás hivatalos megnyitójáról itt olvashat.
