hvg.hu: Mennyire volt megterhelő a Sonderkommando egy tagját eljátszani?

Röhrig Géza: Én csak egy csepürágó vagyok. Én csak színészkedtem.

hvg.hu: Hívő zsidóként sem okozott a szerep problémát?

R.G.: A probléma nem jó szó erre. A Guardiannek azt mondtam múlt héten, hogy az Örökkévaló ott volt velük és fogta minden egyes zsidócska kezét a gázkamrában. A cikket nagyon sok honlap átvette, rengetegen fölháborodtak. Talán nem szabadott volna kimondanom, ám ha nem ezt hinném, ha ezt nem hinném, el kellene Istent pusztítanom.

hvg.hu: A cannes-i sajtótájékoztató során hevesebben reagált egy, a Sonderkommando tagjainak felelősségét firtató újságírói kérdésre. Ön szerint továbbra sem tisztázott kérdés a Sonderkommando megítélése?

R. G.: A sonderesekkel szembeni előítélet sajnos igen közkeletű. Megengedhetetlen hangon beszél róluk Hannah Arendt is az Eichmann Jeruzsálemben című munkájában. Minden skrupulus nélkül legyilkosozza őket. Primo Levi ugyanilyen sommásan ítél róluk az Akik odavesztek és akik megmenekültekben: egy szavukat sem szabad elhinni – mondja - ezek az emberek most mindent kitalálnak, csak hogy rehabilitálják magukat valamiképpen.

Levi egyébként azért utálta meg őket egy életre, mert egy délután látta Auschwitzban a sondereseket a nácikkal focizni. Kollaboránsok – könyvelte el magában.

Röhrig Géza a cannes-i sajtótájékoztatón

Mozinet

A valóság ezzel szemben az, hogy a sonderesek a lágerek legeslegszerencsétlenebb áldozatai. Talán csak azokkal említhetők egy lapon, akiken embertelen orvosi kísérleteket végeztek a táborok náci "orvosai". Nagyon remélem, hogy a film segít tisztázni a szerepüket.

hvg.hu: Korábban ön is rendezett filmet, mennyire volt beleszólása a Saul fia vizuális koncepciójába? Volt olyan javaslata, amely végül bekerült a filmbe?

R.G.: Nem is egy ilyen volt. A rendező és az operatőr is nagyon nyitott volt ezen a téren. Volt, hogy a forgatás reggelén álltam elő egy-egy ötlettel.

hvg.hu: Tudvalevő, hogy sokat járt Auschwitzban, még azelőtt, hogy turistalátványossággá alakították volna. Az ottani emlékeit is használta Saul megformálásakor?

R.G.: Minden bizonnyal, de a legtöbbet Gidon Greif 400 oldalas interjúkötete (Gideon Greif: We Wept Without Tears) segített, amelyben nyolc hajdani sonderessel beszélget. Ez a könyv valósággal kiütött. Rémálmaim voltak tőle.

hvg.hu: Meglepte a film cannes-i fogadtatása? Mennyire érvényesült a film súlyos kérdésfelvetése, szembesítése egy sekélyes fesztivál-környezetben?

R.G.: Cannes le van öntve ezüst Rolls Royce-okkal, kapribogyós homárral, ál- és félcelebekkel, éjszakái olyanok mintha mindig szilveszter lenne. Ez azonban csak a felszín. A közönség fele érzékeny, szelíd, állhatatos és elmélyült filmrajongó. A film fogadtatása tényleg megrendítő volt. Claude Lanzmann (a Shoah című, holokauszt túlélőkről szóló dokumentfilm rendezője – a szerk.) mellett ültem, aki könyörtelen kritikus hírében áll. Amikor fölálltunk és megölelt, óriási kő szakadt le a szívemről.

A Saul fia stábja a díszbemutatón

AFP / Valery Hache

hvg.hu: A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján lakásról lakásra járva adott koncerteket. 2015-ben még el tudná képzelni ugyanezt, akár Magyarországon, akár New Yorkban?

R.G.: Persze. Már gimnazistaként rendszeresen játszottam egy haverom lakásán. Egy mélytányérban kék borszeszláng égett, egy papír húszast kellett elégetni benne, az volt a belépő. Szegény Dózsa Györgynek újra befűtöttünk.

Szász Marcell

hvg.hu: Huckleberry nevű zenekarával többször lépett fel közösen a Neurotic-kal. Lát párhuzamot Pajor Tamás és a saját életútja között?

R.G.: Nemrég ebédeltünk együtt, és még találkozunk a közeljövőben. Tamás a barátom. Sok a párhuzam, de persze van különbség is bőven.

hvg.hu: Rendező szakra járt a filmművészeti főiskolán, de az interneten egyetlen kisjátékfilmjéről (Mrozek: Levélkék) lehet csak olvasni. Miért hagyott fel ezzel a pályával?

R.G.: Mert nincs türelmem hozzá. A filmrendezői teendőkhöz olyasféle idegrendszer kell, amilyennel én nem rendelkezem.

hvg.hu: Korábban a Kispál és a borz Ágy, asztal, TV című számához készített videoklipet, hogyan került abba a történetbe? Később miért nem folytatódott az együttműködés (akár más magyar zenekarokkal)?

R.G.: Lovasiék kerestek meg. Jó munka volt. Valaki nemrég föltette a youtube-ra. Képeket azonban ma már csak versekben rögzítek. Persze, ha a Bandi újra megkérne, az más.

hvg.hu: 1991 áprilisában a következőt nyilatkozta: „ami ma itt folyik, a kapitalizmusnak ez a nyers, piacorientált és durván terjeszkedő formája, ami évtizedekig várható, meglehetősen idegen tőlem”. Ezt ma is így tartja?

R.G.: Így és egyre ígyebb. A szabadpiac csak mikroszinten realitás. Ahol nagyobb pénzek mozognak, ott a hasznot a multik sosem kockáztatják azzal, hogy a befektetést valódi versenyhelyzetnek tegyék ki.

hvg.hu:  Követi a magyar közéletet? A rendszerváltás után, rövid ideig aktív szerepet vállalt a politikában, el tudná képzelni, hogy valaha, ha nem is párt színeiben, de állást foglal valamilyen vitában, vagy aktuális társadalmi kérdésben?

R.G.: Nem szabad a dolgokat annyiban hagyni. Állást foglalni sok esetben meg egyenesen lelkiismereti kötelesség.