Királyhegyi 1935-ös, a Belvárosi Színházban Páger Antal főszereplésével színpadra állított A becsület nem szégyen című – egyes kritikusok szerint otromba és erkölcstelen – komédiája lett a címadója a minap megjelent kötetnek, amelyben az irodalomból korán eltanácsolt szerző nyolcfüzetes regényét gyűjtötte csokorba Köves József író, a szatíra nagymesterének életművét újrafelfedező és közreadó K. u. K. Kiadó igazgatója.

A nyolc „ponyvaregény” együtt korszakfestő lenyomat. Tükre azoknak a XX. századi történelemnek kiszolgáltatott, s mindenkor túlélésre játszó kisembereknek, akiket valahogy mindig utolért a nagypolitika.

Ahogy ez a szállóigegyáros Királyhegyivel is számtalanszor megtörtént. Egyik nevezetes bonmot-ját követve – „Az ember mindig onnan szeretne elmenni, ahol van” – az 1920-as évek legelején az antiszemita hullám elől menekülve próbált szerencsét Amerikában, ahol volt pincér, nyúlbőrgyári munkás, olykor megfizetett forgatókönyvíró Hollywoodban, mígnem egy földrengés kiváltotta honvágy visszaűzte Magyarországra. Ahonnan az első zsidótörvény évében, 1938-ban ismét „szeretett” elmenni – ezúttal Angliába.

Mivel azonban a háború kitörése után Londonban kezdték komolyan venni a tartózkodási engedélyek határidejét, ráadásul lezárult egy bizonyos Maud nevű hölggyel való viharos szerelmi kapcsolata, Királyhegyi három év múltán újra jegyet váltott Budapestre.

„Sürgős volt az utam, nehogy lekéssem az auschwitzi gyorsot” – a rá jellemző akasztófahumorral vezette be az újabb hazatérése következményeit taglaló fejezeteket az Első kétszáz évem című önéletírásában.

Királyhegyi irodalmi újrafelfedezéséről, valamint legendás bonmot-jairól  (például: „Legjobb az egyenes út, hazudni kell”, „Mindenki gazdag, kivéve a szegényeket”, „A nyomort sem adják ingyen”, vagy Esterházy kedvence, a  „Hogyan szerezzünk ellenségeket? Vasszorgalommal.” – az e heti HVG-ben olvashat.