Hamvay Péter
Hamvay Péter

A demokrácia 28. évében történt meg először, hogy levegyenek egy előadást a színről, csak mert egy pártlap munkáslevelezője azt túl buzisnak tartotta.

A Kádár-kor óta nem volt olyan, hogy egy színházi előadást vagy könyvet vagy kiállítást a pártközpont letiltott volna. Volt, hogy túlbuzgó nyaloncok, állásukért rettegő vidéki kultúrház-igazgatók meggondolták magukat, például egy-egy Alföldi Róbert-fellépés esetében, és persze működött majdnem mindenhol a láthatatlan és gyilkos öncenzúra. De az, hogy az Operaház (részben) levegyen egy előadást a színről, mert a pártlap tudatlan munkáslevelezője túl buzisnak tartotta – a Billy Elliot című musicalről van szó –, most, a demokrácia 28. évében történt meg először. Nem ettől dől össze persze a demokrácia maradéka, csak egészen pontosan mutatja, merre tartunk.

Az indokok épp olyan ócskán hamisak, mint a hatvanas években. Ókovács Szilveszter főigazgató, a kiváló kommunikátor, azt írta a stábnak szóló levelében, hogy a negatív sajtókampány miatt a „jegyértékesítés jelentősen visszaesett”, ezért kell levenni a darabot. Nehezen tudom elképzelni, hogy a botrány ne épp ellenkezőleg hatna a jegyeladásokra. Véletlenül pedig épp tudom, hogy tegnap, a dög meleg június végi hétköznapon, jó háromnegyed házzal ment a produkció.

A figyelmes újságolvasó már a választások után észrevehette, hogy a párt ökleként működő fake médiában, különösen a Magyar Időkben megszaporodtak azok az újságcikkek, melyek egyre ingerültebben tették szóvá, hogy a kulturális intézményekben még mindig szóhoz juthatnak balliberális művészek. Pedig, mint az egyik mikrofonállvány írta: „kellő önbizalommal kell és lehet vállalni a dominanciát, intézményesen, forrásokban, hogy az esélyek végre kiegyenlítődjenek ebben az országban.” Hasonlóan beszélt állítólag Orbán Viktor is Kötcsén.

A baj csak az, hogy négy fővárosi színház kivételével nyolc év alatt a teljes kulturális infrastruktúrát megszállta a Fidesz. Ők döntenek minden állami, önkormányzati támogatásról. A politikát természetesen nem érdekli, hogy mi történik az Operaházban, vagy a múzeumokban. Nyilván nem hiszik, mint a Kádár-kor korlátolt párttitkárai, hogy népnevelő funkciót kell betölteni a színpadnak, és tisztább pillanataiban tudják, hogy nincs olyan „jobboldali kultúra”, amivel el lehetne árasztani az összes színházat. Ahogy a szocializmusban is gyorsan lemondtak a „tsz-operettekről”.

Egyszerűen arról van szó, hogy a jelen kurzus számára életbevágó, hogy állandóan fenntartsa a hadiállapotot. Ezért kell harcolni a migránsok, Soros György, az Unió, a CEU, legújabban a hajléktalanok, vagy épp az „áruló” bírák ellen. A kultúrharc ennek a része. Ezért megy neki kormány az MTA kutatóintézeteinek, az Operaháznak, a múzeumoknak, még akkor is, ha részben az övéik vezetik. A belső ellenséggel való harc, szintén nem új keletű jelenség.

Könnyű azt a képet kialakítani a szavazóikban, hogy a fővárosi értelmiség az állam pénzén, ferde, öncélú és perverz játékait játssza, és legfőbb ideje, hogy az állam rendet tegyen. Hiszen a legtöbben önhibájukon kívül távol vannak ettől a világtól, s a kormány nem is tesz semmit, hogy ez változzék. Ez az értelme a Magyar Idők cikkének, ami

nem szégyellte melegpropagandának beállítani azt a Billy Elliot című darabot, ami pedig arról szól, hogy egy hátrányos helyzetű, szegény, bányász családból származó fiú is megvalósíthatja az álmait. 

Ez az értelme a Figyelő listázásának, mikor az Akadémia több ezer publikációiból úgy válogatott, mintha egy komplett kutatóközpont csak LMBTQ ügyeket kutatna.

És itt van a felelőssége azoknak, akik – akár a rendszer kegyéből, akár a saját jogon, akár a kettő keverékéből – az intézmények élére kerültek. 

Rudas Tamás az MTA Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója, aki egyrészt nyílt levélben megvédte munkatársait, egy másik kevésbé nyílt, de nyilvánosságra került levében pedig felajánlotta főnökének, hogy a kutatók majd heti két napot a kormány igényei szerint kutatnak. 

Ókovács Szilveszter az Operaház főigazgatója pedig egy újságcikkben leiskolázta a munkáslevelezőt, egy másikban már magyarázkodott, végül pedig meghajolt.

Ha le akarják vadászni őket, úgyis levadásszák, ezek szerint már kiadták a tűzparancsot. Jobb volna állva meghalni, ha muszáj, kár önként a bárd alá hajtani a fejüket, elárulva a művészet és tudomány szabadságát.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Az ősz elment szabadságra

Az ősz elment szabadságra

Ha eddig nem tette, akkor ezután se szokjon rá az e-cigire

Ha eddig nem tette, akkor ezután se szokjon rá az e-cigire

Őrült driftbuszt építettek a gyáriak egy unalmas Hyundaiból - videó

Őrült driftbuszt építettek a gyáriak egy unalmas Hyundaiból - videó

Olyan pozíciót kapott a NATO-ban Mesterházy, amilyet magyar politikus még nem

Olyan pozíciót kapott a NATO-ban Mesterházy, amilyet magyar politikus még nem

Viccből férje ágyéka felé rúgott egy nő, de nagyon rossz vége lett

Viccből férje ágyéka felé rúgott egy nő, de nagyon rossz vége lett

Beszáguldott a kikötőbe a 24 millió dolláros jacht, kicsit átrendezte a többi hajót – videó

Beszáguldott a kikötőbe a 24 millió dolláros jacht, kicsit átrendezte a többi hajót – videó