szerző:
Sándor Anna
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Ma lenne 60 éves Michael Jackson, aki ellentmondásos élete során nemcsak a könnyűzenére hatott elemien, de felforgatott mindent, amit előtte a videóklip műfajáról gondoltunk. A Thriller szakadt zombiköpönyegéből bújtak elő napjaink sztárrendezői, és a pop királyának örökségét látjuk akkor is, ha elindítunk egy random videóklipet.

Amikor nem sokkal 51. születésnapja előtt meghalt, Michael Jacksonban sokan már inkább emberi roncsot láttak, mint a pop királyát. Plasztikai műtétei, bőrének az állapota, pedofilbotrányai, barátsága Liz Taylor színésznővel bérelt helyett biztosítottak neki a bulvárlapok oldalain. A mérleg másik oldalán viszont ott egy kivételes életút, hiszen a 13-szoros Grammy-díjas Jackson hatása a könnyűzenére szinte felfoghatatlan: innovatív és úttörő énekes, zeneszerző és táncos volt, stílusa évtizedek óta hat a hiphopra, az R’n’B-re a és a popra. Önálló karrierje kezdetén ledöntötte a mainstream popzene faji határait, végig filantrópként jótékonykodott és felhívta a figyelmet humanitárius és környezetvédelmi ügyekre.

Mindezek mellett Jackson látványosan megújította a videóklip műfaját is. A titka az volt, hogy elődeivel ellentétben nemcsak promóciós lehetőséget látott a videóklipben, hanem egy olyan vizuális művészeti formát, amellyel még többet hozzá tud tenni egy dalhoz. A Michael Jackson-klipek komplex csomagok lettek: a zenei tartalmon túl meghatározó bennük Jackson mozgása és koreográfiái is, illetve az, hogy egy-egy teljes történetet mesélnek el. És ezzel akkorát robbantott, amire korábban nem volt példa.

Jackson tudatos alkotó volt, aki a jó ötletei kibontását nem hagyta a véletlenre. Videóklipjei a kor legmagasabb filmes színvonalán készültek el, és nem egyszer olyan hollywoodi rendezőkkel dolgozott, mint Martin Scorsese, Francis Ford Coppola, John Landis, David Fincher, Spike Lee. Mindennek persze ára is volt, a valaha volt öt legdrágább videóklip közül egy Jacksoné (Scream) – a másik három Madonnáé, illetve a Black or White is fent volt a listán, míg Taylor Swift be nem előzött.

Amikor ma felmegyünk a YouTube-ra, vagy bekapcsoljuk a tévét, és megnézünk egy random videóklipet az elmúlt 30 évből, a jacksoni örökséget látjuk. De hogy megértsük, miért szólt akkorát a Thriller 1983-ban, lássuk előbb, hogy nézett ki a Jackson előtti videóklip.

Unalmas videók és egy dögösen szimbolikus indítás

Az Animals legnagyobb dobása az volt, hogy feldolgozták a House of the Rising Sun című amerikai népballadát. Ha nem ugrik be címről, kattintson ide, és mindjárt azt is megnézheti, amint zenés felvétel apropóján a zenekar állig begombolva, körbe-körbe sétál libasorban egy unalmas stúdióban. Igaz, még csak 1964-et írunk, de alapvetően erről van szó.

A fordulópontot a zenetörténészek egy évvel későbbre teszik, mikor a Beatles elkezdett tudatosan promóciós filmfelvételeket készíteni, főleg a tengerentúlra, így kiváltva a személyes előadásokat. Megtehették, mert időközben olcsóbb lett a 16 mm-es celluloid, illetve egyre több háztartásban jelent meg a tévé.

Míg a Beatles első videói nem voltak sokkal izgalmasabbak az Animalsénél, a következő két évtizedben a zenészek egyre kreatívabb ötletekkel rukkoltak elő. Mint például Bob Dylan az imádnivaló táblácskákkal feliratozott Subterranean Homesick Blueszal (1965), amelyben a szemfülesek Allen Ginsberget is kiszúrhatják a háttérben. A legjellemzőbb viszont még mindig a statikus stúdiófelvétel volt, esetleg valamilyen vetített háttérrel megbolondítva.

A videók fokozatosan váltak egyre fontosabbakká: a Queentől a Bohemian Rhapsody (1975) volt például az első olyan könnyűzenei világsiker, ahol a videó a marketingstratégia részeként kulcsfontosságú szerepet játszott. Ebben a videóban a stúdiófelvételt már megszakítják a stilisztikai elemként tudatosan alkalmazott vizuális speciális effektusok – amelyek teljesen elborultan uralkodnak el David Bowie Ashes to Ashes (1980) című számának klipjében.

Aztán 1981. augusztus 1-jén új játékos lépett a pályára: elindult a 24 órában zenét sugárzó MTV. A Music Television igazi szimbolikus húzásként a Video Killed the Radio Star című szám klipjét adta le először, és a zeneipar örökre megváltozott.

Thriller (1983)

Egy londoni éjszakán John Landisnél csörgött a telefon: Michael Jackson kérdezte, hogy érdekelné-e egy közös munka, klipet kellene forgatni a Thriller című számhoz. Jackson sikerei csúcsán volt, és megihlette Landis Egy amerikai farkasember Londonban című filmje. Utólag kiderült, hogy Jackson arról nem tudott, hogy Landis rendezte a Blues Brothers című kultikus zenés filmet is (ebben nagyot alakított a soul nemrég elhunyt királynője, Aretha Franklin is), így ösztönösen a legjobb emberhez fordult.

A Thriller videója felforgatott mindent, amit addig a klipekről gondoltak. Rövidfilm hosszúságú, majdnem 14 perces, film a filmben szerkezettel, komplex sztorival és effektekkel, a narrátora a Tim Burton kapcsán már emlegetett, legendás Vincent Price. A bevezetőben előbb az ötvenes évek másodvonalas horrorfilmjeinek paródiáját látjuk, amelyben Jackson szelíd jófiúból erőszakos vérmacskává alakul át, és széttépi vadiúj barátnőjét, aztán a hetvenes évek örökségeként zombik társasagában rémisztgeti az aktuális lányt. Landist dicséri, hogy csupán néhány snittben képes reprodukálni a zombifilmek kiszolgáltatott, klausztrofób miliőjét. A szövegben emlegetett holtak maszkabálja a képeken is megjelenik, a Jackson védjegyévé váló tömeges táncjelenetekben együtt ropják az élőholtak. Ezeket a jeleneteket egyébként 2002 óta évente előadják élőben a Kentucky állambeli Lexington halloweeni fesztiválján több száz zombitáncossal.

Már a forgatás is különleges kulturális eseménynek számított, a kulisszák közt feltűnt Marlon Brando, Fred Astaire és Jackie Kennedy Onassis, a novemberi privát premieren pedig megjelent Eddie Murphy, Prince és Diana Ross.

2009-ben a klipet beválogatták az Egyesült Államok nemzeti filmjegyzékébe, amelyben az amerikai film legjavát tartják számon. A 35 éves videót csak a YouTube-on a mai napig több mint 536 milliószor játszották le.

Billie Jean (1983)

Időben pár hónappal megelőzte a Thrillert, de a sugárzása körüli huzavona miatt mindenképpen szót kell ejteni róla. A csak hároméves MTV a pletykák szerint ugyanis mellőzte a színes bőrű előadókat, akkor is, ha akkora sztárok voltak már, mint Michael Jackson a nyolcvanas évek elején. A helyzetet megelégelve Jackson kiadója, Walter Yetnikoff megfenyegette a csatornát, hogy ha nem kezdik el játszani a Billie Jeant, akkor a nyilvánosság elé tárja, hogy az MTV rasszista. A zenecsatorna erre elkezdte kifejezetten gyakran sugározni a klipet, el is adtak a Thriller albumból még tízmillió példányt. Az esetből az MTV is profitált, mert ezzel a klippel, azaz Jackson jelenlétével kezdték az addig szinte ismeretlen, kicsi csatornát szélesebb körben is számontartani.

Beat It! (1983)

Jackson humanitárius elköteleződéséről már esett szó. Pacifistaként szót emelt nemcsak a háborúk és a rasszizmus ellen, de ebben a videóban az amerikai nagyvárosi bandák erőszakosságát is kritizálja. A Jacksonra jellemző naiv bájjal a klipben egy nagy táncjelenetben oldódik fel a rivalizálás – a táncosok között pedig igazi Los Angeles-i bandatagok is vannak. Sokak szerint a történetet a West Side Story ihlette, de saját bevallása szerint Bob Giraldi rendező a New Jersey-ben eltöltött gyerekkorából merített. Míg a Thriller a maga nemében egyedi maradt az idők folyamán (bár Lady Gagának voltak hasonló jellegű próbálkozásai), a Beat It! csoportos táncjelenetét gyakran utánozzák.

Spielberg és a többiek

Jackson klipjei híresek a cameókról is: Wesley Snipes az egyik főszereplője például a Martin Scorsese rendezte Bad videónak, Macaulay Culkin pedig a Black or White felvezetőjében adja elő a Reszkessetek, betörőkből ismert cuki rosszaság performanszt. A We Are the Worldot most szigorúan véve nem sorolhatjuk ide, mert koprodukció, de vegyük akkor a Liberian Girl klipjét, amelyben fürtökben lógnak a világsztárok: Steven Spielberg, John Travolta, Whoopi Goldberg, Danny Glover, Olivia Newton-John, (mindenki sztárproducere) Quincy Jones, David Copperfield – de inkább nézzék meg, tényleg:

A Smooth Criminal videójában kísérletezett a gravitációt is felülíró, 45 fokos bedőléssel, amelynek titkát nemrég fejtették meg, erről mi is beszámoltunk. A sci-fi irányába pedig már 1986-ban kikacsintott, mikor a Disneylandnek Francis Ford Coppolával leforgatták a Captain EO című 3D-s zenés rövidfilmet – nyilván George Lucas volt a producere. A filmet csak 1994-ig vetítette a vidámpark, de Jackson halála után, 2009-től újra visszakerült a műsorra.

Michael Jackson mellett jöttek mások is, akik a nyolcvanas években markánsan hozzájárultak a videóklip átalakulásához, az ifjú Madonna például imidzsépítésre használta, de ott volt még a Duran Duran, Adam and the Ants is.

A (rövid)film és zene ilyen kreatív egymásra találását viszont semmi sem tudta jobban felpörgetni a Thriller hatásánál. Ebből a szakadt zombiköpönyegből bújtak elő olyan sztárrendezők, mint Spike Jonze (a repkedő Christopher Walken a Fatboy Slim-videóban megvan?), Michael Gondry, Chris Cunningham. De itt gyökereznek az olyan műfajok közti átjárást biztosító gesztusok is, mint amikor az egyik legnagyobb kortárs amerikai szerzői filmesnek számító Paul Thomas Anderson fogja magát és ahogy a karrierje kezdetén, megint megcsinál egy-egy olyan klipet Fiona Apple-nek vagy a Radioheadnek, amitől hasra esik a zene- meg filmrajongók tábora.

Minden ilyen hasra esésben benne van Michael Jackson öröksége.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!