Hosszú Facebook-bejegyzésben fejtegeti Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke, miért is problémás Háy János Kik vagytok ti? című irodalomtörténeti kötete.

"Szeretnék magyarázatot adni arra, hogy különböző elmarasztaló kritikák megosztása és azokhoz fűzött megjegyzések révén miért is folytatok egyfajta ellenpropagandát a Kik vagytok ti? című "irodalomtörténet" ellen. Hiszen csak egy sikerületlen könyv egy igen jó és általam szeretett írótól. Minek ennek ekkora feneket keríteni?" – indítja a posztot.

Arató szerint a könyvnek olyan híre van, hogy jó eséllyel sok pedagógushoz és diákhoz is eljut, és befolyásolja majd az irodalomértést és irodalomtanítást.

Szerintem pedig ez a befolyás ártalmas arra nézve, ami fontos nekem, amire az életemet tettem fel.

Arató szerint negyvenévnyi küzdelem van abban, hogy az irodalomtanítás figyelme a tanárok jelentős részénél már a művekre és nem az írók életrajzára irányul. Miután végigveszi, milyen tényezők erősítették a szemléletváltást, hozzáteszi: "nem arról van szó, hogy a művek társadalomtörténeti vagy életrajzi vonatkozása lényegtelen volna, és az iskolai oktatásban ne lenne helye. Csak más – inkább kiegészítő – szerepe lett."

"Ezt a fejlődést veszi, veti vissza Háy szerzőiélet-központú könyve. Magyartanárként, a Magyartanárok Egyesületének elnökeként nem pártolhatok egy olyan könyvet, amely jópofa, fiatalos, hetyke stílusával valójában avíttas szemléletet tölt új tömlőbe." Úgy véli, mivel a mai nemzeti alaptanterv és érettségi szabályzat erősen hanyagolja az életrajzot, (...) Háy könyve nem a mai iskolának felel meg.

A könyv apropóján készült interjúnkat Háy Jánossal ide kattintva olvashatja:

A Magyartanárok Egyesületének elnöke kifejti azt is, hogy a könyv többnyire csak a szerzőket hozza életközelbe, nem a műveket – azokat gyakran elavultnak vagy rossznak minősíti.

Természetesen szabad szerzőket lerángatni a piedesztálról, de szerintem csak akkor, ha ezzel műveik (egy részét) elevenebbé, izgalmasabbá, maibbá tesszük. "Azzal viszont például, hogy Aranyt moralizáló nemzeti epikussá redukáljuk ismét egy ötven-százhúsz éves, ósdi képhez térünk vissza. Mintha a hetvenes évek elején Németh G. Béla és tanítványai nem fedezték volna fel, nem állították volna középpontba a modern lírikust. Azzal, hogy Berzsenyi nyelvét elavultnak, élvezhetetlennek minősítjük, a diákok előítéleteit legitimáljuk" – írja.

Arató László hozzáteszi, a felsorolt problémák mellett a könyvben "nagyon nagy számú tényszerű filológiai-irodalomtörténeti tévedés" van (például: Petőfi népdalai jambusban íródtak, a Csongor és Tünde elbeszélő költemény). Szerinte a kiadó súlyos felelőssége, hogy nem szerzett szakmai lektor(oka)t ehhez az "irodalomtörténet"-hez, nem figyelmeztette-fegyelmezte a szerzőt.

Kár, hogy Háy rengeteg munkáját és népszerűségét, a kiadó pedig pénzét és tekintélyét erre a könyvre fecsérelte. A szakmai kritika hangja teljesen jelentéktelen tényező a mai médiatérben, utcai plakátokkal, rádió- és tévéműsorokkal, YouTube-on terjedő könyvbemutatókkal szemben nem számít a szakmai rosszallás, az érvelő kritika. A könyvnek akkora híre lesz/van, hogy nekem, magyartanárnak a tévedések és a szellemességekbe, merész bemondásokba burkolt ósdi irodalomszemlélet miatt gondot fog okozni.

A teljes bejegyzést ide kattintva olvashatja el:

Arató László egyébként Melhardt Gergő Jelenkorban megjelent, majd Literán újraközölt kritikájára reagált korábban a Facebookon. Melhardt szerint Háy János kötete

talán a legnagyobb szerencsétlenség, ami a magyar irodalomtörténettel (nem a magyar irodalommal tehát, hanem az arról szóló következetes beszéddel, tudománnyal), annak befogadásával, befogadhatóságával, és ami a legfontosabb: társadalmi presztízsével történhetett.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: