Miután az otthonukat megszállták az orosz csapatok, hat művész titokban összeállt egy földalatti műhelyben az oroszok által megszállt Herszonban – írja a Guardian. Néhányan azóta már elmenekültek a városból, mások azonban az életük kockáztatásával ott maradtak és külön-külön is folytatták a munkát, amikor már túl veszélyessé vált, hogy személyesen találkozzanak.
A létrehozott többtucatnyi alkotás között megtalálhatók rajzok, festmények, videók, fényképek, naplóbejegyzések és színdarabok is, amelyek betekintést nyújtanak azokba a borzalmakba, amelyeket ukránok milliói kénytelenek elviselni az orosz uralom alatt. A képeken vasútállomásokon ölelkező emberek, pincékben bujkáló családok, égő házak és emberi csontokon táncoló figurák is fellelhetők. A csoport szeretné egy kiállításon bemutatni az elkészült műveket, ám ez a február óta megszállás alatt lévő Herszonban egyelőre nem lehetséges.
„Látom, hogyan mondják el a művészek az igazságot a világnak a háborúról a művészetek nyelvén. Számomra az is fontos, hogy közvetítsem, hogyan zajlik a kulturális ellenállás, amely nem kevésbé jelentős, mint a fizikai, mivel a kulturális front az a hely, ahol kibontakozik a szabad jövő – fejtette ki az alkotóprogram kurátora, Yuliia Manukian, aki már elhagyta Herszont és jelenleg Odesszában tartózkodik. – Már sokan megírták, milyen nagy szükség lenne rá, hogy a saját hangunk is tisztán megszólaljon a nemzetközi kulturális és művészi színtéren, ahol hosszú évek óta Oroszország az uralkodó, mint a kelet-európai művészeti hagyományok képviselője. Sosem volt még ennyire időszerű, hogy hallassuk a saját hangunkat.”
Herszonban 2002-ben saját művészeti mozgalom jött létre, az úgy nevezett „her-art”, amely az iróniát, a szarkazmust és vakmerőséget állítja szembe a művészeti fősodorral. Manukian szerint a háború kitörése utáni első hetekben a többiekhez hasonlóan sokkos állapotba került, de miután meglátta más ukrán művészek háborúra reagáló műalkotásait, arra jutott, hogy a művészet elengedhetetlen a „mentális egészség megőrzéséhez” és összehozott hat helyi művészt.
A ZHUK néven alkotó naiv művész a felkérés idején már el is kezdett dolgozni A hívatlan vendég című festményén, amelyet egy asztalterítőre festett, a bucsai mészárlás után pár órával pedig már el is készítette a Kukurikú Putyin című plakátját.
„A háború kettévágta az egész életemet, de az aprócska alkotóműhelyem hívogatott – írja egy Herszonhoz közeli megszállt faluban élő Marka Royal művésznevet viselő alkotó, aki Mrs. Szoloduha Z-feljegyzései címmel kezdett naplót. – „De hogy rajzolhatsz, ha közben robbanásokat hallasz? Azt gondoltam: kit akarok hülyíteni és miért? Nem tehetsz úgy, mintha a háború valahol másutt lenne. Papírra kell vetned a tapasztalataidat.”
Yulia Danylevska ezzel szemben nem a támadásokat helyezi a munkája fókuszába. Az egyik képén mariupoli menekültek láthatók, akik ívóvíznek szánt havat gyűjtenek, egy másikon egy ukrán nő arany fülbevalóját tépi ki egy orosz katona, a harmadikon egy levágott kéz tart egy orosz zászlót.
A ma már Kijevben élő fényképész, Li Biletska Mária Otthon címmel készített fotósorozatot a megszállás alatt élő lányok és nők portréiból, azóta pedig a Nők a Megszállásban című dokumentumfilmjén dolgozik.
A gyerekkönyv illusztrátor Mona a lelkiállapotát tükröző festményeket, valamint egy videóinstallációt készített Sikítani Akarok címmel.
A drámaíró Artur Sumarokov pedig két színdarabot írt a 45 napos orosz megszállás tapasztalatairól. „Mit jelent megszállás alatt élni? – teszi fel a kérdést. – Azt jelenti, hogy nem félsz többé a haláltól. Néha az az őrült gondolatom támad, hogy talán mégiscsak becsületesebb, ha eltörölnek téged és a házadat is a föld színéről, mintha egy udvarias szadista túszul ejt. Ebben a letargikus állapotban kezdtem el írni a darabot. Nem azért, mert ezt akartam. Csak azért, hogy megóvjam az elmém a pusztulástól.”
Borítóképünkön: Ukrán tűzérek Herszonban, fotó: AFP / Metin Aktas
