Egy rövid visszaemlékezést követően a Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől a sztár ötödik albuma, a The River bemutatóturnéja után veszi fel a fonalat. Ekkor már Bruce Springsteen nevét egyre többen ismerik az államokban, ezért kiadója, a Columbia Records egyre nagyobb elvárásokat támaszt a fiatal zenész elé. Springsteen viszont fél a sikertől, ő egy visszahúzódó, szerény kisvárosi srácként élné az életét.
És ahelyett, hogy slágereket írna és single-öket adna ki, hogy meglovagolja sikerének hullámait, inkább egy szerzői, sokkal személyesebb folk-country album megírására vállalkozik. Ez az album lesz a Nebraska, amelyet saját New-Jersey-i otthonában vesz fel és amelyben a diszfunkcionáló családja és az apafigura hiányát dolgozza fel.
Minden életrajzi film egyik legfontosabb eleme a főszereplő kiválasztása. Jeremy Allen White (A mackó, Vaskarom) meggyőzően játssza a Bosst, még akkor is, ha időnként inkább a fiatal Al Pacinóra emlékezet, mintsem Sprigsteenre. Nem ő tehet róla, hogy ez a film is bekerült az elhalasztott lehetőségekkel teli életrajzi filmek fiókjába.
Annyira csapnivaló Scott Cooper író-rendező szövegkönyve, hogy azt White sem igazán tudja kompenzálni. Bruce Springsteen inkább tűnik egy szenvedő kamaszfiúnak, aki a zenében találta meg magát, mint sem egy depresszióval küszködő, útját kereső rocksztárnak. Sokat ugyan nem beszél a főhős, csöndes, visszahúzódó, de amikor megszólal, olyan klisés mondatok hagyják el a száját, hogy az valami fájdalmas.
Így viszont elég nehéz komolyan venni a sikerrel való szembenézés, az apjával való kapcsolatának tisztázatlansága, a párkapcsolati problémája és a lemez írásának nehézségei együtteséből kialakuló depresszióját. Pedig ez egy súlyos téma lehetne, amiről jó, hogy beszél a film, és amelynek röviden a tanulsága is az, hogy sok esetben a problémák megoldásában segíthet, ha az ember elmegy szakemberhez. Nem egyből oldja meg, de hozzájárulhat a betegség súlyosbodásának elkerüléséhez. Mondjuk itt Cooper annyival letudja ezt a dolgot, hogy a főszereplő elmegy pszichológushoz és megoldódik minden baja.

A film egyébként sem fúr igazán mélységekbe, néhány visszaemlékezésből megismerhetjük a zenész kapcsolatát az apjával, de saját maga nem mondja ki, hogy mi bántja, csak látványosan szenved. Néha, menedzsere és barátja Jon Landau (Jeremy Strong) megfogalmazza, hogy milyen érzések törnek fel benne, miközben hallgatja az album demóját.
Van némi konfliktus abból, hogy Springsteen karakán módon kiáll amellett, hogy az a nyers változat kerüljön az albumra, ami a demókazettán is szerepel. Ez a Columbia Records üzleti érdekeivel ugyanis ellentétes, a rocksztár pedig nemcsak, hogy módosítani nem hagyja a felvételeket, így lehetőséget sem adva a rádiós megjelenésnek, de a lemezborítóján se szeretne feltűnni. Ezeket a helyzeteket is Jon Landau oldja meg.
A film érdekes lehet a rajongók számára, mert megismerhetik a Nebraska mögötti nehézségeket. Ám ennél többet ne várjon senki.
A film október 23-tól megtekinthető a mozikban.