A szerda délután, Alfred Nobel halálának évfordulóján, Stockholmban megrendezett díjátadó gálán átvette a még októberben odaítélt irodalmi Nobel-díját Krasznahorkai László. Ezzel lezárult az idei Nobel-díjakról szóló rendezvénysorozat, amelynek első lépése volt a díj odaítélése, majd Krasznahorkai László december 8-án, múlt vasárnap mondta el ünnepi beszédét – amelyet könyv formában is kiadott az író kiadója, a Magvető, de ide kattintva is végigolvasható –, most pedig nagyszabású ceremónián adták át ténylegesen is a díjakat.
A gálán nagyjából 1300 köztiszteletben álló vendég vett részt, köztük a svéd királyi család is, a díjakat pedig személyesen XVI. Károly Gusztáv svéd király adta át a díjazottaknak. A díjátadót a stockholmi Concert Hallban tartották, utána a vendégek a helyi városházára vonulnak át egy hasonlóan nagyszabású bankettre. A ceremónián – a hagyományosan Oslóban átadott Nobel-békedíjat kivéve – minden idei díjazottról beszédet mondtak a Svéd Akadémia tagjai. Krasznahorkai Lászlót Anders Olsson svéd író és irodalomtudós méltatta, aki 2008 óta a Svéd Akadémia tagja, jelenleg pedig az irodalmi Nobel-díjról döntő bizottság elnöke.
A gála kezdetén először a svéd királyi család tagjai vonultak be a Stockholmi Királyi Filharmonikus Zenekar zenéjének ritmusára. Utánuk következtek Mozart dallamaira az idei díjazottak, köztük Krasznahorkai László, aki – minden férfi díjazotthoz hasonlóan – frakkot viselt.
A gálát a Nobel Alapítvány bizottságának elnöke, Astrid Söderbergh Widding nyitotta meg. Beszéde arról szólt, hogyan jelenthet a tudomány és az irodalom reménysugarat napjaink egyre sokasodó globális kihívásai közepette. „Nehéz ma bizalommal nézni a jövőbe, de a tudomány általános közvetítő nyelv, lingua franca az emberiség számára, amely nemzetközi, határokon átívelő közösséget tud teremteni a tudomány embereiből. Ez ma, a megosztottság és a globális konfliktusok idején különösen fontos” – fogalmazott. Felidézte Alfred Nobel alapelvét, amely szerint a Nobel-díjak odaítélésében semmi más körülmény nem számíthat, kizárólag az, hogy azokat díjazzák, akik az egész világon a leginkább megérdemlik.
Astrid Söderbergh Widding egyesével méltatta a díjazottak eredményeit. Krasznahorkairól azt mondta:
Életművében látszólag a melankólia és az apokalipszis uralkodik, azonban a művészet és alkotás a mélységes mélyből feltörve áthatolhat a sötétségen és az erőszakon.
Hozzátette: a Nobel-díjak épp ebben a Krasznahorkai által is ábrázolt sötétségben adhatnak világosságot az egész világnak. „A díjazottak reményt kínálnak, és emlékeztetnek, hogy lehetséges utat találni a megannyi kihívás és probléma között, hiszen ennek lehetősége elérhető távolságra van tőlünk, amennyiben aktívan védjük a tudomány, az irodalom szabadságát, és küzdünk a békéért, hogy a világ egy jobb hely lehessen az emberiség számára” – zárta beszédét az elnök.
Anders Olsson úgy fogalmazott a második magyar irodalmi Nobel-díjas íróról: „Krasznahorkai László írói nagysága abban rejlik, hogy sikerült ötvöznie a művészi, illúzióktól teljesen mentes tekintetet, amely átlát az ember által létrehozott rendek törékenységén, és az irodalom erejébe vetett rendíthetetlen hitet.”
Krasznahorkai László, miután átvette az életművével elnyert irodalmi Nobel-díjat
MTI / Koszticsák Szilárd
Beszédében szinte a teljes Krasznahorkai-életművet méltatta könyvről könyvre. Az első regényről, a Sátántangóról azt mondta: „rendkívül szuggesztívan ábrázolja” a kommunizmus bukása előtti években a nyomort, a tehetetlenséget és a lelkek csüggedtségét. Mint Olsson fogalmazott, „az apokaliptikus téma még hangsúlyosabbá válik” Krasznahorkai második regényében, Az ellenállás melankóliájában.
A rémálomszerű jelenetekben mesterien ábrázolja a rend és a zűrzavar közötti brutális küzdelmet, amelyben senki sem menekülhet a terror elől.
Olsson szerint Krasznahorkai későbbi műveiben már megjelenik a jellegzetesen közép-európai, Franz Kafkára és Thomas Bernhardra is jellemző „sötét abszurdizmus és groteszk humor”. A Herscht 07769 című regényről azt mondta: „A regény egyetlen, négyszáz oldalra kiterjedő mondatban nemcsak a valóság komplexitását ragadja meg, hanem el is homályosítja azt, olyan nyelvet használva, amely végül zenei formává válik.”
Mint fogalmazott, Krasznahorkai írói stílusában egyszerre van jelen a komolyság és a könnyedség, a melankólia és az öröm, a próza és a költészet.
Úgy tűnik tehát, hogy nem veszett el minden remény ebben a sötét világban. Csak azt nem tudjuk, hogyan és mikor fog megjelenni
– mondta Olsson, mielőtt gratulált Krasznahorkai Lászlónak a díjához. A teljes beszéd itt olvasható.
Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díjának hivatalos indoklásában az szerepelt: az elismerést „a lenyűgöző és látnoki műveiért” kapta, amelyek „az apokaliptikus rettegés közepette mutatják meg a művészet erejét”. Krasznahorkai múlt vasárnap elmondott beszédében úgy fogalmazott, hogy eredetileg a reményről akarta megosztani a gondolatait, de miután nála a remény végleg kifogyott, inkább „az új angyalokról” beszél, mivel a régiek már nem léteznek. Az újak – mint mondta – már egyszerű utcai ruhában járnak közöttünk, és nem tudjuk, hányan vannak, de „homályos sugalmazás szerint számra megvannak mind”.
Szerinte ugyanakkor abban sem lehetünk biztosak, hogy ezek az új angyalok odafentről érkeznek. „Mert bizony nem úgy tűnik, mintha lenne egyáltalán odafönt még, mintha az is a régi angyalokkal együtt átadta volna a helyét az örök valaholnak. Ahol már csupán Elon Muskok őrült szerkezetei szerkesztik a teret és időt. […] Ezeknek az új angyaloknak nemcsak szárnyuk nincsen, de nincs üzenetük sem. Semmi. Csak ott vannak közöttünk egyszerű utcai ruhában” – mondta.
Beszédében szót ejtett az emberi méltóságról is, egy rendőr által megkergetett hajléktalan példáját említve, feltéve a kérdést, vajon mikor lázadnak fel a „páriák”, és milyen lesz az a lázadás. „Az a lázadás, amire én gondolok, az az egészre vonatkozik” – fogalmazott akkor.
A szerdai eseményen átadták a többi idei Nobel-díjat is. Ahogy arról beszámoltunk,
- a fizikai Nobel-díjat John Clarke, Michel H. Devoret és John M. Martinis kapta 2025-ben. Az elismerést a kvantummechanika terén elért eredményeikkel érdemelték ki;
- a kémiai Nobel-díjat Kitagava Szuszumu, Richard Robson és Omar M. Yahgi kapta meg, a fémorganikus vázak fejlesztése terén elért eredményeikért;
- az orvosi és élettani Nobel-díjat az amerikai Mary E. Brunkow-nak és Fred Ramsdellnek, valamint a japán Szakagucsi Simonnak ítélték a perifériás immuntoleranciával kapcsolatos felfedezéseikért;
- a közgazdasági Nobel-díjat Joel Mokyr, Philippe Aghion és Peter Howitt kapták az innovációvezérelt gazdasági növekedés magyarázatáért.
Krasznahorkai Lászlónak a Nobel-díj odaítélése és átvétele között megjelent a legújabb regénye A magyar nemzet biztonsága címmel, amelyben egy fiktív Krasznahorkai László nevű író is megjelent, aki régóta be akarja fejezni az írást, azonban úgy érzi, képtelen erre. A regényről írt kritikánk itt olvasható:
Krasznahorkai László életművéről ebben a cikkünkben írtunk:
A nyitókép forrása: AFP / TT / Anders Wiklund
