Szerette mindazokat, akik a földön éltek
– ezekkel a szavakkal kezdődik Krasznahorkai László új regénye, A magyar nemzet biztonsága, amely csak pár héttel a neki ítélt irodalmi Nobel-díj után jelent meg. Nem „ezzel a mondattal” kezdődik, mert minden húsz-harminc oldalas fejezet egy-egy hosszú, de tökéletesen komponált és minden nehézség nélkül, sőt számottevő lelkesedéssel olvasható mondat, ezért az első mondat idézésétől eltekintenék.
Ezekkel a szavakkal kezdődik annak az írónak a regénye – valamivel később hozzátéve, hogy az illető, a regény főszereplője elképzelni se tudja, milyen is lehet nem szeretni mindent a világon –, akinek még a Nobel-díja indoklásakor is „apokaliptikus” vízióit és a „rémületet” emelték ki a műveiből. Ezekkel a szeretetről szóló szavakkal kezdődik, meg egy idézettel Dosztojevszkijtől, A félkegyelműből, mert az ilyen alakok az irodalomban persze mindig el kell hogy térjenek valamiben az átlagtól, a többségtől: Dosztojevszkij Miskin hercege és Krasznahorkai harminchat évvel korábbi, hasonló karaktere, Valuska János a félkegyelműségükkel, ez a mostani szereplő, A magyar nemzet biztonsága főhőse, dr. Papp András lepkekutató testi elváltozással él, Klippel–Feil-szindrómás, azaz furcsán mozog, és gyakorlatilag nincs nyaka. És mindenre kiterjedő szeretetével nemcsak Valuskára és Miskin hercegre hasonlít, de a Nyomorultak papjára is, aki ajándékot ad a tolvaj Jean Valjeannak, mert tudja, hogy szükségből cselekszik: dr. Papp András is így tesz a hozzá betörő és őt megverő huligánnal.
Szóval nem, aki az elmúlt egy hónapban Krasznahorkai Lászlóról elhangzottak alapján attól fél, hogy az író új műve csakis éjsötét világvége-gyászmise lehet, fellélegezhet, és nyugodtan a kezébe veheti A magyar nemzet biztonságát – nem mintha bármi baj lenne a világvége-gyászmisékkel –, már csak azért is, mert a regény tele van humorral, a szónak persze nem a kabarés értelmében. Ha nem is térdcsapkodós poén, de azért sajátos, hogy még a száznegyvenedik oldalon sem kezdődött el „hivatalosan” a százhetven oldalas mű, mert a Bevezetés1 című fejezet után a Bevezetés2 jön, aztán így tovább a Bevezetés10-ig, és amikor azt hinnénk, most már talán jön maga az első fejezet, elkezdődik a két Lassanvége című rész, azaz a mű úgy ér véget, hogy a tulajdonképpeni tárgyalás el sem kezdődött.
