Dezodort használó punkok - van-e még varázsa a Szigetnek?

Miben találhatjuk meg évről évre az eredeti Sziget letűnt hangulatát, ha úgy érezzük, már mindent láttunk a fesztiválon? A Sziget folyamatosan változik, de vannak olyan elemei, amik húsz év után is állandóak. Benkő Imre immár húsz éve jár ki fotózni a Szigetre, fiatal fotósokat megszégyenítő lendülettel siet a fesztivál egyik végéből a másikba, és örökíti meg a sziget arcait.

“Én kilógok a fotósoknak a nagy többségéből. Az igazi profik számára érthetetlen, hogy mit lehet a Szigeten csinálni még ennyi év után, de én viszont minden témámban ezt csinálom. Visszajárok, végigélem azokat a dolgokat, amiket fényképezem” - mondta Benkő Imre arról, hogyan viszonyul a feladathoz 20 év után.

Az elején, még Diáksziget korában csupán egy hosszú hétvégi együttlétre szorítkozott a program, akkor még egyszerű, ottalvós buli volt. Éjszaka be kellett fejezni a szórakozást, és a mai nagyszínpad helyén a bokrok között és a mezőn aludtak a fesztiválozók a sátraikban, vagy csak egyszerűen a fűben, ahol és akivel az este érte őket - emlékszik vissza az első évek hangulatára Benkő.

Azóta a Sziget Közép-Európa egyik legnagyobb kulturális rendezvényévé nőtte ki magát, és aki az eredeti sziget-hangulatot keresi, már csak nyomokban fedezheti fel a fesztiválon.

''Mindig csak egy pár órát aludtam, és ahogy hajnalodott, úgy indultam el portyára. Fantasztikus élmény volt: mint a mező a csata után, úgy feküdtek szanaszét az emberek a földön. Miközben a nap jött felfelé, olyan volt, mintha egy kihalt bolygón lépkednék. A réten végig takaróba csavart fiatalok aludtak, csak valahol a mező végén, a Műszaki Egyetem egyik kis bárjában ment még a buli, ami valahogy átvészelte az éjszakát.''

Benkő Imre

Ha a régi sziget hangulatára vagyunk kíváncsiak, el kell szakadnunk a koncertektől és a sztároktól, ki kell lépnünk az éjjel-nappal üzemelő partisátrak vonzáskörzetéből. A színpadokra, arénákra és sátrakra csak színházi kellékekként tekintsünk. Benkő Imre szerint nem a 'berendezett Szigeten' találjuk meg az igazi hangulatot, hanem a díszletek mögött, az emberi arcokon.

Benkő Imre fotói nem önmutogatásról és csápolásról szólnak, hanem azokat az időtlen arcokat örökítik meg, akik túlmutatnak az évek múló divatirányzatain. Korhangulat szempontjából fontosak ugyan a képeken a ruhák, és a különféle stílusirányzatok motívumai, de köztük eredetit, egyedit már nem találunk.

"Amit keresnünk kell, ami igazán lényeges, az az emberi arc csendje, melyből nyitott könyvként olvasható a fesztivál."

''Jellemzően a metál-sátor környékén voltak a legérdekesebb emberek, de ma már punkok is alig vannak a Szigeten. Ha belefutok is egybe, már az is dezodort használ, meg szépen kidolgozott tetoválásai vannak. Már nem az igazi.''

Benkő Imre

A Sziget arcait felfedezni hosszú, de hálás folyamat. Amíg ezeket keressük, biztosan nem fogunk unatkozni a fesztiválon, ha pedig rátalálunk ilyen figurákra, részleteikből megismerhetjük a Szigetet, a folyamatos változást, és nem mondjuk többet, hogy a Szigeten már mindent láttunk.

Csak egy dolog van, ami már az idén 69 éves Benkő Imrét is fárasztja a Szigeten: a hazajutást utálja már nagyon. A közel másfél órás döcögést az éjszakai járatokon, haza Pesterzsébetre, ahol az első dolga megdézsmálni a hűtőszekrényt, és beülni a kádba.

Nagyítás-fotógalériánk Benkő Imre fotóival - kattintson a képre!

Benkő Imre

MIt tegyen, ha rátalál egy arcra, és szeretné megörökíteni? - Benkő Imre így dolgozik:

- "Tudni kell, hogyan közeledjünk normálisan az emberekhez: ez nem hosszú beszélgetéseket jelent, hanem olyan apróbb emberi gesztusokkal kell nyitni, amikkel elfogadtathatjuk magunkat egy csoport tagjaival."

- "Nem lesből fényképezek, úgy igyekszem ezeket a képeket elkészíteni, hogy a szereplők tudják, hogy fénykép készül róluk. Ma is bemegyek a legnagyobb tömeg kellős közepébe - ahol egyre inkább csak angol, francia, német és egyéb nyelveken társalognak a fiatalok - és ebben a felhevült állapotban az ottlévők még ma is tolerálják, sőt, inkább örülnek annak, ha az ember csinál róluk egy fényképet."

- "Csak szórt fényben fényképezek. Alkonyatkor és hajnalban, abban a rövid idősávban, amikor még nem túl erőteljes a napsütés. Ha nem jó az idő, akkor turistaként, színesben, digitális géppel is fényképezek, vagy a sátrakban próbálkozom" - mondja Benkő.

''Mindig amikor az első napon kimegyek a Szigetre, az első dolgom, hogy lefotózom a kezemet a karszalaggal a hídon.''

Benkő Imre

- "Kisfilmre fényképezek. Egy Nikon F3-as gepém van, ami húsz éve végigkísér a Szigeten, illetve egy panorámagépet is rendszeresen használok. Egyszerű felszereléssel dolgozom, testközelben vagyok azokkal az emberekkel, akiket fényképezek."

- "Fotográfusként is élvezem a zenét, de mindig vizuálisan szemlélődöm. Sztárok fényképezésére kevesebb energiát fordítottam, nem ez foglalkoztat. Elsősorban az embereken keresztül próbálom bemutatni a fesztivált, ‘mintákat veszek’ a színpad másik oldaláról."

"Arra törekszem, hogy a figuráim részletein keresztül lehessen érezni a változást, ne legyen egyértelmű az ugrás az években. A Sziget egy nagy történet, amit újra és újra meg lehet élni, én csak megpróbálom a kornak megfelelően a lehető legjobban ábrázolni.”

(Benkő Imre fotóiból ARCOK. 20 év szigetfotó címmel nyílik kiállítás a Mai Manó Ház galériájában és a Sziget Fesztivál Múzeumi Negyedében.)