És akkor Európában hirtelen csend lett...

1944. november - Civilek menekülnek Aachen városából. Aachen volt az első németországi település, amelyet elfoglaltak a szövetségesek. A várost kemény ostrommal vették be, amely során jelentős károkat szenvedett az amerikai tüzérség csapásaitól. A lakosság nagy része engedelmeskedett a kiürítési parancsnak. A szövetségesek által kinevezett polgármestert, Franz Oppenhoffot később egy SS-kommandó gyilkolta meg.

1944. december - Sedan, Franciaország: amerikai katonák az ardenneki csatában. A német hadigépezet utolsó jelentős ellentámadásával Hitler mindent egy lapra tett fel. Az offenzíva célja Antwerpen volt: a kikötő visszafoglalásával nemcsak a szövetségesek utánpótlását akarták elvágni, hanem az angol-amerikai front kettévágása után megpróbálhatták volna megsemmisíteni a bekerített hadseregeket. Hitler végső soron különbékét várt ettől a vállalkozástól, hogy utána teljes erejével az oroszok ellen fordulhasson. A támadás nem ért célt, viszont Németország már nem volt képes pótolni a veszteségeit, különösen a nehézfegyverzetet.

1945. - Szovjet katonák a lövészárokban. A Vörös Hadsereg Kelet-Poroszországban lépte át az eredeti német határt. A Königsberg (ma Kalinyingrád) környéki csatákban az oroszok körülbelül háromszoros létszámfölényben voltak. A Rokosszovszkij marsall vezette II. Belorusz Front egységei január közepétől április végéig küzdöttek a német védőkkel.

1945. március - Frankfurt am Main, Németország: az amerikai hadsereg hatodik páncéloshadosztályának M10-es páncélvadásza egy halott német katona mellett. Az M10-es a harckocsikkal ellentétben könnyű páncélozású, felül nyitott toronnyal felszerelt harcjármű volt. Az észak-afrikai hadszíntéren viszonylag sikeresen alkalmazták, Európában azonban hatástalannak bizonyult a német Tigris és Párduc tankok ellen, amelyek könnyen átütötték gyenge páncélzatát, ahogy a gyalogsági páncéltörő gránátok is.

1945. április - Lipcse, Németország: katona a 'Népek csatája' emlékműnél. 1813-ban Lipcse mellett orosz, porosz, osztrák és svéd hadak ütköztek meg Napóleon seregével, amelyben lengyel és olasz katonák is szolgáltak. Lipcse súlyos bombázásokat szenvedett el a második világháborúban, majd amerikaiak foglalták el véres városi harcok során. A város már 1945 júliusában átkerült a szovjet megszállási zónába, majd az NDK egyik nagyvárosa lett belőle.

1945 - Németország: Messerschmitt Me-262-es vadászgép roncsa Frankfurt am Main mellett. A náci propaganda már a háború közepétől nagy hangsúlyt fektetett a "csodafegyverekre", olyan forradalmi újításokra, amelyek technológiai fölényükkel ellensúlyozzák a szövetségesek egyre nyomasztóbb anyagi fölényét. Ide tartoztak a sugárhajtású repülőgépek, amelyek közül a Me-262-t sikerült a legnagyobb számban bevetni. Ám ez az ezernél alig több, számos gyermekbetegséggel küzdő gép sem fordíthatta meg a háború menetét. A valóban sorsfordító csodafegyvert, az atombombát az amerikaiak készítették el - a sors fintora, hogy jelentős részben Németországból elüldözött tudósok közreműködésével.

1945. április - Brit katona egy elfoglalt német faluban. A brit gyalogság jellegzetes fegyvere a Bren könnyűgéppuska volt.

1944. november - Tigris II (Királytigris) tank az ardenneki offenzívában. Az egész háborúra jellemző volt a német hadiipar maximalizmusa, különösen a szövetségesekhez viszonyítva. Míg a német mérnökök - Hitler odaadó támogatásával - pénzt, időt és nyersanyagot nem sajnálva igyekeztek létrehozni a világ legjobb tankját és vadászrepülőgépét, az amerikai és szovjet hadiipar jellemzően a jól bevált, olcsó, egyszerűen gyártható modelleket favorizálta. A német nehézpáncélosok kétségkívül pánikot keltettek a szövetséges katonák között, de a háború végén a szövetségesek uralták a levegőt, ahonnan könnyen megsemmisíthették őket.

Buir: vasútállomás néhány héttel a háború vége előtt. Németországra csaknem hárommillió tonna bombát dobtak a nyugati szövetségesek a háború során. A szárazföldi csapatok megérkezése előtt hosszú évekig a stratégiai bombázás volt az, ami a németeknek elhozta a háború borzalmait. Bár a legfontosabb célpontok katonai, ipari és közlekedési létesítmények voltak, a brit Királyi Légierő feljegyzései szerint szándékosan törekedtek a lakóépületek rombolására, sőt arra, hogy minél súlyosabb menekültproblémát idézzenek elő, és így törjék meg a lakosság morálját.

1945. Germersheim, Németország: amerikai katonák tankkal. A harckocsi oldalára erősített homokzsákok - máskor pótkerekek vagy lánctalpdarabok - a védelmet szolgálják. 1945-re már mindenhol számítani kellett a német kézi páncéltörő fegyverekre, vagyis a páncélökölre és a páncélrémre. Ezek a könnyű, hordozható eszközök komoly veszélyt jelentettek a páncélosokra, az ellenük való védekezés módja pedig az volt, ha a tankra pakolt egyéb tárgyak miatt még a páncélzat elérése előtt felrobbannak. A városi harcokban elpusztult szovjet harckocsik 70 százalékát ilyen fegyverekkel lőtték ki.

Németország: Winston Churchill brit miniszterelnök a Rajna keleti partján (mögötte Bernard Montgomery). A brit 2. hadsereg 1945. március 23-án kezdte meg az átkelést a Rajnán, brutális tüzérségi előkészítés után. 25-én Churchill és Montgomery tábornok fegyveres kíséret mellett maguk is átkeltek a folyón a német oldalra. Itt megtekintettek egy lebombázott hidat, majd amikor a német tüzérség lőni kezdett rájuk, visszamentek a nyugati partra.

Amerikai katonák Saarbrücken közelében. A német határváros előtt húzódott a Szigfrid-vonalnak nevezett erődítményrendszer. Magát Saarbrückent súlyos bombatámadások érték a háború során mind a brit, mind az amerikai légierő részéről, de a bunkerek épségben várták a szárazföldi csapatokat. Csaknem egy hónapig tartó heves harcok után foglalta el az amerikai gyalogság, 1945. március 20-án.

Berlin, Németország: szovjet katona német foglyot ejt. A háború során legalább kétmillió német hadifogoly került a Szovjetunióba, ahol kényszermunkásként dolgoztatták őket - ahogy a németek tették orosz és más nemzetiségű foglyaikkal, már amelyiket munkára alkalmasnak találták. Hazaköltöztetésük a háború után indult meg - noha a szovjetek egy ideig még jogos követelésnek tekintették, hogy kártérítésként kényszermunkásokat alkalmazzanak, beleértve az elhurcolt civileket. Az utolsó hadifogoly 1956-ban tért haza. Csaknem 400 ezren haltak meg fogságban.

Gavray, Franciaország: német hadifoglyok motozása. A nyugati fronton 2,8 millió német katona adta meg magát. Sok németnek - náci vezetőktől a különböző rangú katonákig - az utolsó célja az volt a háborúban, hogy amerikai vagy brit fogságba kerüljön a szovjet helyett. A hadifoglyok nagy száma annak is volt köszönhető, hogy Hitler nem engedélyezte a visszavonulást a Rajna vonala mögé, így a védhetetlen pozíciókban maradt katonáknak nem volt más választásuk.

Colmar, Franciaország: amerikai katonák birodalmi zászlóval a város elfoglalása után

Német hadifoglyok útja egy amerikai fogolytáborba. Az igazán szerencsés németek még a háború korábbi éveiben - például Észak-Afrikában - estek amerikai fogságba. Az Egyesült Államokban több mint 400 000 német hadifoglyot helyeztek el táborokban, a bánásmód szinte kivétel nélkül mindannyiuknak kellemes csalódás volt. Munkájukért fizetést kaptak, sokan felügyelet nélkül dolgozhattak a mezőgazdaságban és az iparban. Az 1945-ös összeomlás hadifoglyai már európai táborokban várták meg a békét, ahol elsősorban az élelmezés minőségének és mennyiségének örülhettek az agonizáló német ellátáshoz viszonyítva.

Aachen, Németország: amerikai Sherman tank. A nyugatiak emblematikus harckocsija harcászati szempontból elég szerencsétlen konstrukció volt. Magas építése miatt sérülékeny, elavult futóműve rossz terepjáró képességet biztosít, kigyulladásra hajlamos, fegyverzete és védettsége pedig elmarad a német és orosz tankoktól. Viszont csaknem ötvenezret gyártottak belőle, így hiába került egy Tigris kilövése öt Shermanbe a nyugatiaknak, mégis könnyebben pótolták a veszteséget, mint a németek.

Berlin, Németország: szovjet katona a a Reichstag tetején. A berlini csatában már az utolsókat rúgta a Wehrmacht: a felfegyverzett öregekből és más civilekből álló Volkssturm és a Hitlerjugend gyerekkatonái keveset tehettek a fővárosra zúduló Vörös Hadsereg ellen, amely az ostrom előtt teljesen bekerítette Berlint. A közelben maradt német csapatmaradványoknak nem volt reális esélyük felmenteni a fővárost, bár történtek hősies próbálkozások. A szovjet nehéztüzérség egészen a megadásig folyamatosan lőtte a várost. Április 30-án végül Hitler szembenézett a helyzet reménytelenségével, és öngyilkos lett.

1945. május 9. - Moszkva, Oroszország: győzelmi ünnep a Vörös téren. Németország kétszer adta meg magát: május 7-én a franciaországi Reimsben Jodl tábornok írta alá a feltétel nélküli megadásról szóló dokumentumot, amelyet azonban másnap a szovjetek nem ismertek el, ezért újabb, nagyobb szabású ceremóniát szerveztek. A második aláírás Berlinben, május 8-án, éjfél előtt pár perccel történt meg, és Moszkvában máig ezt tekintik a II. világháború lezárásának.

1945. július 25. - Potsdam, Németország: Winston Churchill brit miniszterelnök, Harry S. Truman amerikai elnök és Joszif V. Sztálin szovjet pártfőtitkár a Cecilienhof palota kertjében a potsdami konferencia előtt. A konferencián döntöttek többek között Németország sorsáról, Lengyelország határairól, a német nemzetiségűek kitelepítéséről számos kelet-európai országból, valamint elvetették a következő háború magját: megállapodtak Vietnam felosztásáról.