Menekülő gyerekek arcai - Fazekas István képei a magyar-ukrán határról

Két nő karol egy gyerekbe a tiszabecsi határátkelőnél, ahol a Baptista Szeretetszolgálat a helyi reformátusokkal összefogva fogadja a menekülteket. A határmenti faluban az Ukrajnából érkezőket az általános iskolában szállásolták el, azonban közvetlenül a határátlépés után is osztanak nekik ételt.

A záhonyi határátkelőhöz vonattal érkeznek a menekültek. A vonat jellemzően Munkácsról indul, azonban a menekültek egy része a záhonyi határ túloldalán, Csapon száll fel rá.

A tiszabecsi általános iskolához buszokkal vitték a menekülteket a határról. Csütörtök estére itt már magyar szót csak elvétve lehetett hallani: az általános iskolát olyan menekültek töltötték meg, akik Ukrajna már háborúval sújtott régióiból, városaiból érkeztek, hosszú út árán.

A záhonyi vasútállomásra Ukrajnából érkező vonatról csak azt követően szállhattak le a menekültek, hogy a rendőrök ellenőrizték papírjaikat. Vissza nem fordítottak senkit, azonban a MÁV alkalmazottai szerint komoly csúszásokat okozott a menetrendben, hogy néha több mint egy óráig ellenőrizték az érkező vagonok utasait.

A magyar-ukrán határon átlépő gyerekek nagy részén nem látszott, hogy felforgatták az életüket: sokan talán csak annyit érzékeltek, hogy egy meleg épületben van, ahol enni kap, sőt labda is van, amivel játszani tud.

Akár egy napot is kellett várniuk arra az autóval érkező menekülteknek Tiszabecsen, hogy átléphessék a magyar határt. Sokan azonban úgy döntöttek, hogy nem várnak ennyit az átkelésre: gyalog "mindössze" két-három óra alatt Magyarországra értek, azonban a határ menti dermesztő hidegtől és folyamatos széltől még a legvastagabb ruhák sem védenek teljesen.

A katonakorú férfiakat már múlt péntek óta visszatartják az ukrán hatóságok, így szinte kizárólag nők és gyerekek léphetik át a határt. Aki tehette, gyermekét a karjaiban, vagy babakocsiban hozta át.

A tiszabecsi általános iskola arra nem alkalmas, hogy hosszú távon maradjanak ott a menekültek. Az oda érkezők legtöbbje csupán egy éjszakát tölt az iskolában, utána folytatja útját - ki Budapestre, ki tovább, Nyugat felé.

"Ne hívj, az nagyon viszi a netet, inkább küldj hangüzenetet!" - ilyen és ehhez hasonló párbeszédek tucatjainak voltunk fültanúi a menekültek között. Az érkező menekültek nagy részének nincs magyar SIM-kártyája, így elmondásuk szerint a roaming-díjak miatt igyekeztek olyan röviden kommunikálni egymással hívásaik során, amennyire csak lehetett.

Aki vonattal akart a menekültek közül Záhonyból Budapestre jutni, annak nemegyszer órákat kellett várnia arra, hogy befusson az a szerelvény, amivel elérhette a Nyugati Pályaudvart. A képen látható ukrán nők kedden dél körül értek Záhonyba, este hat órakor pedig még a vonatra vártak.

Határátkelőhelyen tilos a fotó, videó - ezt pedig a rendőrök igyekeztek (először szép, majd hangos szóval) betartatni. A menekültek beszámolói szerint az ellenőrzés azonban emberséges, korrekt, kíméletes volt: a rendőrök például a csomagokat nem pakoltattak ki, csupán a papírokat ellenőrizték.

A záhonyi vasútállomás felé tartva áltunk meg tankolni, amikor a képen látható kijevi fiú macskája befutott az autónk alá és csak azután ugrott ki, hogy kollégánk beindította a motort. A hallgatag kamasz azonnal felkapta az állatot és el sem eresztették egymást addig, míg be nem szálltak az autóba.