Lehetne egy csókkal több? - 2022 a HVG fotósainak szívével

Egy ideje aktívan foglalkoztat, hogy a gyermekkori traumáknak, élményeknek, családi mintázatoknak mekkora befolyásuk van felnőttkori életünk alakulásában. Ennek a keresésnek és gondolkodásnak az egyik lenyomata a szülői háznál készült képpár.

Három fa

Az otthonszülés témája közel áll a szívemhez, és idén nagy álmom vált valóra, mikor intézeten kívüli szülést fotózhattam. Bonifác világra jövetelének körülményeit leginkább a meghitt, természetes, zavartalan szavakkal tudnám leírni. A képen Viktória, az édesanya látható, amint először csókolja meg kisfiát.

Az elmúlt évben több tüntetésen is fotóztam, de számomra a legemlékezetesebb a szeptember 28-i, a biztonságos abortuszhoz hozzáférés világnapján tartott demonstráció volt. A szakadó esőben a Belügyminisztérium elé érkező nők arcán az érzelmek teljes spektruma tükröződött - a csalódottságtól kezdve a forrongó dühig. Ezen az estén kívülálló fotós helyett a tömeg részeként, jogaiért kiálló nőként voltam jelen.

Lovak kerítés mögött Szentendre határában.

2022 július 12., 20:07, Hajógyári-sziget. Nem tudtam, nem beválogatni egy derűs, bizakodó pillanatát az évnek: végre vége, végre újra együtt, végre újra Sziget!

Számomra, aki idén huszonhatodszor jártam a Velencei Képzőművészeti Biennálén, meglehetősen széles merítés kínálkozott a művek palettáján, de az idén kétség kívül a legerősebb hatást két hiperrealista művész – egymástól független – alkotása váltotta ki belőlem. Egy családi dráma hiperrealisztikus világába lépünk a Kentaur-istállóvá alakított dán pavilonban. Uffe Isolotto a halott családtagok tetemét is elkészítette, de a történetet és az eseménysor felfejtését a néző képzeletére bízza.

Tüntetők az oktatásért és a tanárokért a Hősök terén

Kijevben, a Lobanovszkij sugárúton orosz lövedék talált el egy többemeletes lakóházat, a háború első napjaiban.

A Velencei Pavilon Alloro című kiállítása egy álommetamorfózis története. A Goldschmied & Chiari művészduó hiperrealista szoborcsoportja Daphné és Apolló mítoszát gondolja újra.

2022. március 10., 22:23, Keleti pályaudvar. Sokáig a természetesnek vett európai béke illúziójában éltünk. Keserű és gyomorszorító az ébredés, amit az orosz háborús agresszió elől menekülő családok látványa okoz.

2022-ben első alkalommal vettem részt a Szebeni Műhely Fotográfiai Alkotócsoport alkotótelepén, amelyre ebben az évben Zentán került sor – itt készült a Zentai Tisza című képem.

A gyerekek számára óriási vizes-iszapos játszótérré változott a Balaton partja 2022 nyarán a vízhiány miatt. A fodrozódó sekély vízben két testvér várat épít iszapból a balatonmáriafürdői strandon.

Eső előtt

Fekete-Bátori Gyopár nyelvész kislányát szoptatja Nagyvárad melletti lakodalmuk helyszínén a kertben. Férjével, Bálinttal a pandémia miatt egy évvel el kellett halasztaniuk az esküvőjüket.

Február 21.-én reggel a NAV nyomozói és fegyveres bevetési egysége rajtaütést hajtott végre az Iványi Gábor vezette Oltalom Karitatív egyesület központján, amelyet nagyszabású, egész nap tartó házkutatás követett. Ahogy a hír terjedt, egyre több támogató és szimpatizáns érkezett tiltakozását kifejezni a Dankó utcába. Az épület előtt utcai demonstráció, míg a székházban passzív ellenállás vette kezdetét, amely délutánra többször fizikai atrocitásokba (lökdösődés és dulakodás) torkollott. A patthelyzet egészen estig tartott, amikor a NAV nyomozói és a bevetési egység emberei levonulta és többzsáknyi lefoglalt iratot szállítottak el. Az ekkorra – már mindenki számára láthatóan – kimerült Iványi Gábor interjút adott az egyik tévétársaságnak az intézmény udvarán. A lelkészt megvilágító kameralámpa fényében szinte reneszánsz festményszerűnek tűnt a pokrócba burkolózott elgyötört lelkész. Iványi Gábor az egész napos megpróbáltatások után és ellenére még mindig képes volt egy kicsit mosolyogni. A mosolyában pedig bizakodást és bátorítást vélek felfedezni, mintha azt sugallná, hogy: „Ne csüggedjetek, bízzatok!”

Napra pontosan hét hónappal az előző kép elkészülte után, szeptember 21.-én meghívást kaptam az MH 59. Szentgyörgyi Repülőbázistól a Litvániában szolgálatot teljesítő magyar kontingens meglátogatására. Litvánia légterébe történő belépésünket követően pár perc múlva megjelent a távolban a mi repülési magasságunk alatt két, a mi gépünk felé tartó kondenzcsík. A két csík aztán eltűnt a gépünk alatt, majd két perc múlva az Airbus mindkét szárnya mellett, szinte karnyújtásnyi távolságban felbukkant egy-egy Gripen. A repülőgépfotósok, vagyis spotterek leginkább az alacsonyan járó nappal ellentétes oldali gépet fotózták, hiszen számukra az az értékes kép, ahol a gép teljes fényben van és minden apró szegecs és csavar látszik rajta. Én viszont többször átmentem az ellenfényes oldalra is, mert szinte földöntúli látványt nyújtott a felhők felett suhanó, ellenfényes Gripen.