Skócia tárt karokkal várja

Creative Commons

Paul Lister multimilliomos tavaly 16 ezer fontért vett két jávorszarvast Svédországban és chartergéppel repítette őket Skóciába. Hulda és Hercules most ott rohangál egy 180 hektáros sasharaszt és hanga borította kifutóban az Alladale közelében lévő vadrezervátumban együtt egy nemrég szabadon engedett vaddisznóval. Alladale egy helyreállítási program - jelentette ki Lister. Hozzátette, hogy nem megőrzésről van szó, mert nem sok megőrzendő van. A fákat az életért elnevezésű jótékonysági szervezet szerint Skócia őshonos fenyőerdőinek csak körülbelül 1 százaléka maradt meg és sok más élőhely pusztult el az utóbbi 5 ezer év folyamán az éghajlatváltozás, a földművelés és az erdőgazdálkodás következtében.
   
Lister úgy gondolja, hogy ha medvéket és farkasokat honosítanának meg, a luxus öko-rezervátumban az üzlet tízszeresére emelkedne, ezzel 100 álláshely jönne létre a birtokon, ami 7 millió fontot indukálva és új életet lehelne a helyi gazdaságba. A farmerek, a turisták és a szomszédos földtulajdonosok szkeptikusak és a farkasok újrahonosításának sok bonyolult következménye lenne. A természetvédőket azonban lenyűgözi a kísérlet, ami Listernek évente mintegy 800 ezer font kiadást jelent. Az Oxfordi Egyetem természetmegőrző kutatóegységének tudósai hároméves projektet valósítanak meg a rezervátumban, megpróbálják nyomon követni a vaddisznók és a jávorszarvasok hatását a sasharasztra és az új facsemetékre.
   
Amit Lister csinál, majdnem tudományos kísérlet magánfinanszírozásban, és így az adófizetőknek semmibe sem kerül. Célja annak tanulmányozása, hogy mi történne, ha újra állatok népesítenék be a régi kaledóniai erdőrészeket Skóciában - állapította meg Richard Morley a Farkasok és Emberek Alapítvány részéről. Mégha Lister nem is lesz képes minden tervét megvalósítani, nyilvános vitát indított el a skót felföld helyreállításáról és a farkasok újrahonosításáról. Egy tavaly közzétett akadémiai jelentés hitelt adott Lister tervének. Norvégiai és a londoni Imperial College tudósai úgy találták, hogy a farkasok segítenék a szarvasállomány ellenőrzését, csökkentenék a költséges selejtezés szükségességét és megakadályoznák a túlzott legelést és az új facsemeték letaposását.
   
A farkasok valaha általánosak voltak Nagy-Britanniában, azonban mint a háziállatokat fenyegető nagy ragadozót fokozatosan kiirtották délről északra haladva. Az utolsó farkasok állítólag a skót felföldön pusztultak el a XVIII. század közepén. Egyesek úgy tartják, hogy a primitív természeti élőhelyek helyreállításának az egész elgondolása félrevezető. Andrew Linzey az állati etika oxfordi központjának igazgatója és az Animal Theology cimű könyv szerzője azt hangsúlyozza, hogy az embereknek egyszerűen szabadon kell hagyniuk a természetet. A bio-sokrétűség tévútra vitte az embereket, hogy azt gondoljuk erkölcsi kötelességünk minden olyan faj újrahonosítása, amely valaha valahol élhetett - állapította meg a tudós.

MTI