A tanulmányt elemző szakértők áttörésként értékelték az eredményt a rákbiológiában, ugyanakkor arra figyelmeztettek, hogy még sok munkára lesz szükség ahhoz, hogy az eredményt a gyakorlatban újgenerációs kezelésekként lehessen alkalmazni.

A telomeráz enzim „ideális célpont a kemoterápia számára, mert szinte minden emberi rákos daganatban aktív, de a legtöbb normális sejtben inaktív” – nyilatkozta Emmanuel Skordalakes, a philadelphiai Wistar Intézet professzora, a tanulmány vezetője. „Ez azt jelenti, hogy egy olyan gyógyszer, amely inaktiválja a telomeráz enzimet, hatásos lehet a rák ellen, ráadásul elenyésző mellékhatással”.

Az emberekben a telomeráz enzim rövid DNS-szekvenciákat, ún. telomereket ad a kromoszómák végéhez, megakadályozva ezzel a sejtosztódáskor a károsodást és a genetikai információ elvesztését. Az enzim főként olyan sejtekben aktív, amelyek gyakran sokszorozódnak, például az embrionális őssejtekben, ám a normális felnőtt sejtekben kikapcsolódnak, így  elkerülhető az elszabadult sejtosztódással járó problémák.

A ráksejtekben azonban a telomeráz aktiválódik, ami lehetővé teszi a beteg sejtek végtelen másolódását és a kutatók által „sejthalhatatlanságnak” nevezett jelenség kialakulását, ami valamennyi rákos megbetegedés jellegzetessége.

A telomeráz-gátlók évtizedes kutatását eddig az akadályozta, hogy nem tudták, milyen az enzim struktúrája. Skordalakes és munkatársai elsőként készítettek teljes képet egy a telomeráz molekulában lévő kulcsfontosságú proteinről. Kiderítették, az atomok szintjén, hogyan másolja az enzim a kromoszómák végét, amely folyamat rendkívüli jelentőséggel bír a tumorok kifejlődésénél. Ugyanennek a mechanizmusnak a meghibásodása következik be az öregedési folyamat során is. (Ez azt jelenti, hogy az új gátlógyógyszerek az élettartam meghosszabbításában is segíthetnek.)

A telomeráz összetett felépítésének felderítésére irányuló kutatás fő akadálya egyszerűen az volt, hogy nem sikerült elegendő mennyiséget szerezni az enzimből. Sem az ember, sem az élesztő – a két alapvető laboratóriumi forrás – nem biztosított eleget. Skordalakes a protozoáktól a rovarokig sokféle organizmust megvizsgált, mire rájött, hogy a rozsdabarna lisztbogár stabil formában, bőséges mennyiségű telomerázt termel.

A tanulmányt nyilvánosságra hozatala előtt számos kutató átolvasta, és elismerte a felfedezés jelentőségét. Hozzátették azonban, hogy ez csak az első lépés a rák újszerű kezelése felé. „Kétségtelen, hogy a telomeráz struktúrájának meghatározása rendkívül fontos a rákbiológia megértése szempontjából, és valószínűleg elvezet bennünket a telomeráz-gátlók kifejlesztéséhez” – vélekedett Herbie Newell, a Cancer Research UK Translational Research részlegének vezetője.

Jon Wilson, a londoni Institute of Cancer Research munkatársa szintén „jelentős áttörésként” értékelte a telomerek rákos folyamatokban betöltött szerepéről készített tanulmányt. Ő is felhívta azonban a figyelmet arra, hogy – bár izgalmas lehetőség – az enzim inaktiválását célzó gyógyszerek „terápiás környezetben való alkalmazásához sokkal több kutatásra lesz szükség”.