szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Véget ért az első Európától és Afrikától távol rendezett Dakar. Amitől sokan féltek – nevezetesen, hogy a verseny tavalyi törlése a harminc éves múltra visszatekintő esemény teljes összeomlását eredményezi –, nem történt meg. A Dakar túlélte a terrorizmust, kérdéses azonban, hogy következmények nélkül túlteszi-e magát az idei dél-amerikai „újjászületésen” is.


Carlos Sainz autója
© MTI/AP
Tavalyelőtt az év utolsó napjaiban néhány terrorista Mauritániában agyonlőtt négy francia turistát, majd egy-két nappal később megöltek három helyi katonát is. Miután a 2008-as Dakar rali mezőnye kilenc napot töltött volna a biztonságosnak éppen nem nevezhető afrikai országban, az útvonal újratervezésére pedig nem volt mód, a szervezők meghozták a verseny történetének talán legnehezebb döntését, törölték a 2008-as ralit.

A Dakart szervező Amaury Sport Organisation (A.S.O.) a történtek után azonnal jelezte: nem hagyják, hogy ez még egyszer megtörténjen, s ha kell, az eddigi hagyományokkal szakítva elviszik a sivatagi show-t a fekete kontinensről. Nem beszéltek a levegőbe: már februárban eldőlt, hogy a 2009-es Dakar ralit Argentínában és Chilében rendezik. Bár a választás nem tűnt rossznak, néhányan a versenyzők és a rajongók közül kételkedtek abban, hogy Dél-Amerikában is olyan versenyt lehet rendezni, ami megfelel a Dakar szellemének.

A szervezők elhatározták: bebizonyítják, hogy nem csak Afrikában lehet megrendezni a világ legnehezebb terepralis viadalát, s olyan útvonalat állítanak össze, amit nem lesz egyszerű teljesíteni. Nyugodtan kijelenthetjük: sikerült az A.S.O. vállalkozása. Sőt, tulajdonképpen túl jól sikerült, a 2009-es Dakar végül épp ennek esett áldozatul. A szervezők által megálmodott "gyilkos" útvonal, valamint a helyismeret ehhez társuló tökéletes hiánya bohózattá tette a versenyt.

Az első olyan esemény, ami az egész versenyre rányomta a bélyegét, a második szakaszon történt. Ennek az etapnak a 200. kilométere körül tűnt el Pascal Terry, a 49 esztendős francia versenyző, akit ezt követően – az elvileg folyamatos műholdas követőrendszer ellenére – két napig nem találtak meg, s végül már csak a holtteste került elő – infarktus végzett vele. A szörnyű haláleset után nagyjából az ötödik szakaszig rendben zajlottak a dolgok, erre a napra azonban olyan etapot sikerült összeállítaniuk a szervezőknek, amivel a mezőnynek csak kis hányada tudott megbirkózni. Többen a szelektíven éjszakáztak, és a korábbinál jóval több jármű kényszerült búcsúzni a versenytől. Az ötödik etap nehézségei miatt – lévén, hogy a versenyzők harmada éjszaka még valahol a sivatagban volt – a hatodik szakaszt jelentősen lerövidítették: a 395 kilométeres szelektív részből végül csak 178-at kellett megtennie a mezőnynek.

Ekkor dőlt el, hogy a szervezők nem mérték fel megfelelően a helyzetet, s némileg túllőttek a célon a több mint 5600 kilométeres mért távval. A szelektív szakaszokat ilyen hosszúra még sosem tervezték, s mint kiderült, nem véletlenül. A hatodik szakasz ugyanis csak az „első fecske” volt, a hátralévő nyolc etapból még ötnek módosították a rajt előtt az útvonalát. A 11. szakaszt például teljesen el is törölték, így végül a teljes táv 4400 kilométerre olvadt.

A versenyzők közül azonban így sem sikerült mindenkinek beérnie, ellenőrzőpontokat hagytak ki, állandó problémákkal küzdöttek. A szervezők pedig a hibázó pilótákat – konzekvensnek nem mindig nevezhető – szankciókkal sújtották. Ennek esett áldozatul a versenyben addig vezető Nasser Al-Attiyah, akit egyszerűen kizártak, de például az ötödik szakaszon kint ragadtak közül voltak olyanok is, akik 200 órás időbüntetést kaptak.

Lehet még rosszabb a helyzet? (Oldaltörés)


Cristobal Guerrero bukása után
© MTI/AP
Amikor legtöbben úgy gondolták, hogy a helyzetet már nem lehet tovább rontani, a versenyben az autósok között magabiztosan vezető Carlos Sainz belezuhant egy kiszáradt folyómederbe, amely állítólag nem szerepelt a versenyzők rendelkezésére bocsátott útvonalrajzon. A Volkswagennel induló spanyol pilóta navigátora súlyosan megsérült, így kénytelenek voltak feladni a versenyt. Az esetből minden bizonnyal azért nem lett nagyobb botrány, mert a német istálló legnagyobb riválisának, a Mitsubishinek a versenyzői közül kettő már korábban kiesett, egy pedig jelentős hátrányba került, amikor kinn maradt egy szakaszon, így az összetettben a VW maradt az élen.

Az utolsó két nap büntetésbotránya – amely inkább csak Magyarországon kapott nagyobb médiavisszhangot – tulajdonképpen így csak hab volt a tortán. Egyenes következménye a korábbi eseményeknek és szervezési hibáknak, amelyek mind abból eredtek, hogy egy olyan földrészen, ahol nem rendeztek eddig hasonló kaliberű versenyt, minden addiginál hosszabb és nehezebb útvonalat állítottak össze. Mindenesetre például az autós mezőnyben alig volt olyan jármű, amelyet ne sújtottak volna valamilyen büntetéssel. Ez azt jelenti, hogy a versenyzők teljesítménye nem összehasonlítható, hiszen nem azonos távot tettek meg, és/vagy nem azonos feltételekkel.

A helyenként kaotikussá vált idei verseny az egész eseményt komolytalanná tette a nézők szemében, ez pedig több kárt okozhat a Dakarnak, mint a 2008-as törlése. A tömegbázis elvesztése hosszabb távon a szponzorok és a közvetítő televíziók visszavonulásához vezet.

Különösen igaz ez a mostani válságos időkben, amikor a számtalan sebből vérző autóipar többször is meggondolja, hogy mire költsön. A Suzuki és a Subaru már kivonult a rali-sportból, és a története legnagyobb sikerét arató – évi 40 millió euróból gazdálkodó – Volkswagen is jelezte, hogy 2009-ben kevesebb versenyen indul, mint az elmúlt években. Bár a német csapatnál a Dakar nem került ki a kalapból, más gyártók az idén történtek után elgondolkodhatnak a folytatáson. A Mitsubishi például hét, zsinórban aratott győzelem után most csak egy tizedik helyet tudott felmutatni Joan Nani Roma révén, miután élmenői – például a kilencszeres győztes Stéphane Peterhansel – kiestek. A feltörekvő BMW-nek pedig – mint már írtuk – az élről zárták ki elsőszámú versenyzőjét.

Az A.S.O.-nak a dél-amerikai versennyel tehát nem sikerült elérnie, ami az esemény tavalyi törlését követően a legfontosabb célja lett volna – nevezetesen a Dakar renoméjának helyreállítását. Márpedig a világ egyik legnagyobb sportesemény-szervezőjének számító cégnek nagy szüksége van a népszerű és elismert Dakarra, az elmúlt években ugyanis a társaság másik zászlóshajójának számtó Tour de France-ot sem kerülték el a botrányok. Sőt, az utóbbi néhány esztendőben többen a francia kerékpáros körverseny létjogosultságát is megkérdőjelezték, az egész sportágat alapjaiban megrengető doppingbotrányok miatt. Az elmúlt három versenyen nem egyszer az élen álló versenyzőről derült ki, hogy tiltott szert használ, sőt, a 2006-os győztes, Floyd Landis a befejezést követő napon bukott le. A Tour esetében emiatt a szponzorok már nemcsak fenyegetőznek a sportágból való távozással: becslések szerint a kerékpársport egy esztendő alatt 40 millió eurót bukott a doppingbotrányok miatt távozó szponzorokkal. A legnagyobb csapás talán a Discovery Channel búcsúja volt, a társaság ugyanis évi 13 millió eurót költött csapatára, és ők adták távozásuk előtt a Tour de France győztesét is Alberto Contador személyében.

Jandó Zoltán

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!