szerző:
Simon Andrea
Tetszett a cikk?

Negyvenöt évesen is álmodik arról, hogy Kemény Dénes hívja az olimpiára. De erre már csak akkor lesz lehetősége, ha ő nyeri a megüresedett szövetségi kapitányi posztot. Vincze Balázs, volt válogatott vízilabdázó, a Szeged kupagyőztes edzője győzelemről, elmulasztott esélyekről, és arról, mit tenne meg a kapitányságért és mit nem.

hvg.hu: Mekkora érzelmi bomba a második Magyar Kupa-győzelem?

A-HID Szeged győzelem a Theodora Magyar Kupa döntőjében - kattintson galériánkért!
©

Vincze Balázs: Hatalmas. Játékosként is volt már benne részem, és nyilván jó lenne még most is játékosként nyerni ezeket a kupákat, mert az azt jelentené, hogy fiatal vagyok. De edzőként is nagyon jó. Az ismétlés is. És jó volna, ha innentől nem ugyanúgy folytatódna, mint tavaly. Akkor is megnyertük a Magyar Kupát, vezettük a bajnoki tabellát, veretlenek voltunk, és a nemzeközi kupában is épp a Partizan ellen nyertünk.

hvg.hu: Hogy lehet onnan továbblépni?

Vincze Balázs: Frissen kell tartanom a csapatot, hogy a lendületünk év végéig kitartson. Azt érzem, például az idei meccsek alapján, hogy a bajnokságban és a BL-ben is viszonylag jó pozíciót lehet elérni anélkül is, hogy 100 százalékon vagy a fölött kellene teljesítenünk az alapszakaszban vagy a csoportmeccsek során. Ez lehet az egyik különbség a tavalyi és az idei év között, hogy nem úgy érkezünk a végjátékra, hogy az azt megelőző 8-9 hónapban topteljesítményt nyújtottunk.

hvg.hu: Van olyan, amit edzőként másképp nézel játékoskorodhoz képest?

Vincze Balázs
©

Vincze Balázs: Anno keveset foglalkoztam a mentális felkészüléssel, játékoskoromban ez engem nem nagyon érintett, amiben persze az is benne volt, hogy a csapat húzóembereként nagyon kevés belső kritika ért. Nyilván elvárás volt, hogy a nagy meccseken eredményesen kellett játszanom, de úgy emlékszem, hogy ez engem nem nyomasztott. Azt meg nem is nagyon értettem, hogy lehetetett a társaimat pillanatok alatt összetörni és szinte használhatatlanná tenni egy-egy edzői kirohanással vagy szidalmazással. Edzőként kezdtem el az egésznek ezzel a részével foglalkozni és jöttem rá: a mentális-pszichés készenlétnek nagyon nagy szerepe van az eredményességben.

hvg.hu: Nyáron, a finisben három játékosod is érintett volt a londoni olimpia kapcsán: végül Török Béla doppingvétség miatt féléves eltiltást kapott, Baksa László sem került be a 13-ba, Szivós Márton pedig tagja volt az ötödik helyezett válogatottnak. Hogy kellett belegyúrni a csapatba ezt a három tök más történetet?

Vincze Balázs: Bélának nem tudtam azonnal segíteni, hiszen a bronzmeccs után vitték el doppingvizsgálatra, aminek kb. két héttel később lett meg az eredménye, és újabb hetek múltán derült ki, mennyi időre tiltják el. Vele augusztustól datálódik a közös munka, pontosabban az, hogyan dolgozzon egyénileg, hiszen november közepéig nem edzhetett a csapattal. Elsősorban a taktikai dolgok hiányoznak nála, hiába nézte a partról, amikor ezeket gyakoroltuk, a játékba beillesztésével a visszatérése óta tudunk foglalkozni. Baksa Lacival folyamatosan tartottam a kapcsolatot, tudom, milyen lemaradni egy olimpiáról, átéltem én is. De utólag más lemaradni az ötödik helyezésről, mint lemaradni az olimpiai aranyról. Szivós Marci 2004-ben és 2008-ban is pengeélen táncolt, aztán amikor végre kijutott, az ötödik hely jött össze. Beszélgettünk ezekről, persze, és amennyit mindezekről tudok, azt megpróbáltam átadni. De a legfőbb üzenetem mindhárom esetben ez volt: zárjuk le. Marcinál szerintem ebben segített, hogy 8-10 év honvédos klubtagság után várost is váltott. És mindannyiuknál, hogy Magyar Kupát nyertünk most együtt, és hogy egy sor olyan dolog van még a klub és a mi közös történetünkben, amit jó lenne még idén együtt átélni. Bejutni a BL-ben a legjobb négy közé, masírozni a magyar bajnokságban, ahol az Eger, a Szolnok, a Debrecen, a Vasas és a Szeged is döntőt játszhat.

hvg.hu: Mondod, van öt jó és erős csapat a magyar bajnokságban, és van a magyar válogatott ötödik helye Londonból, amire azt mondjuk, fantasztikus. Hol van most a magyar póló a világban?

©

Vincze Balázs: Az élen, de nem az első helyen. Ami a klubcsapatokat illeti: a magyar bajnokság elég erős, de az elmúlt időszakban egyetlen klubcsapatunk sem tudott nagyot alkotni a nemzetközi mezőnyben. Amiben az is benne van, hogy volt egy Pro Recco, amelyik irgalmatlan sok pénzből a világ legjobb 40 játékosa közül 25-öt foglalkoztatott. Meglátjuk, ennek a szétesésével milyen lehetőségek lesznek előttünk. Szerintem mindannyian tovább fogunk jutni. A magyar férfivízilabda-válogatott pedig most is egyike annak az 5-6 válogatottnak, amelyik bárhol, bármikor képes az aranyra. A londoni csapatban is benne volt, csak utólag inkább úgy pontosítanék: benne volt, mert a korábbi olimpiai győzelmek plusz önbizalmat adhattak volna. Hiszen a játékosok többsége egyszer, kétszer vagy háromszor is kezelte már jól azt a helyzetet mentálisan, hogy négyévente odamész az olimpiára és a ki-ki meccsekből te és a csapatod jön ki jól. Még Pekingben is jól kezelték, amikor az azt megelőző 4 évben nem győztek, de játszottak döntőt, bronzmeccset, és nyertek érmet. London előtt és aztán Londonban valahogy nem sikerült megnyerni ezeket a ki-ki meccseket... Most új időszak következik, hiszen az eddigi sikerekben döntő szerepet játszók többsége válogatott szinten valószínűleg nem folytatja. Érdekes lesz, hogy a frissítések, akár a játékosokat, akár a szövetségi kapitányi posztot illetően, milyen új perspektívákat tárnak majd elénk.

hvg.hu: Pályázol?

Vincze Balázs: Nincs pályázat.

hvg.hu: Elvileg lesz, nem?

Vincze Balázs: December 16-án lesz új sportági elnök és elnökség. Ők döntik majd el, pályázatot írnak-e ki vagy kijelölik a szövetségi kapitányt.

hvg.hu: Foglalkoztat?

Vincze Balázs: Persze. De nem a Magyar Kupa-győzelmünk óta, nem másfél hete jutott először az eszembe, hanem 15-20 évvel ezelőtt. De 16 éven át volt egy ember, aki kiválóan végezte a munkáját, és aki folytathatta volna, ha úgy dönt. Másképp döntött, most van erre lehetőség. De biztos, hogy ha nem nyertünk volna Magyar Kupát, akkor fülemet-farkamat behúzva elballagok a Komjádiból és nem mondom ki, hogy engem érdekel a szövetségi kapitányi poszt. Pedig akkor is érdekelt volna, csak az más, bizalom és önbizalom híján.

hvg.hu: Kaptál visszajelzéseket sportágon belülről?

Vincze Balázs: Igen, de nem a visszajelzések döntenek, hanem az elnökség.

hvg.hu: Van a fejedben koncepció?

Vincze Balázs: Hogy mit írok le? Nem aktuális ez a kérdés, és nem is fogok nekiállni se holnap, se a jövő héten és egészen addig nem, amíg ki nem derül, milyen módon lesz ez az egész kapitánykérdés megoldva. És az sem biztos, hogy pályázom. Ha lesz pályázat, akkor sem. Egy dolog biztos csak, hogy érdekel.

hvg.hu: Egyelőre Benedek Tiborról és rólad lehet tudni, hogy “érdeklődtök”. Csak ketten vagytok?

Vincze Balázs: Lehet, hogy több ember fejében is megfordult, csak őket nem kérdezték meg. Egyébként engem se, csak én elmondtam. Amúgy pedig az a véleményem, nincs olyan edző, aki ne vágyakozna arra, hogy a válogatottat vezesse.

A-HID Szeged győzelem a Theodora Magyar Kupa döntőjében - kattintson galériánkért!
©

hvg.hu: Van olyan hozadéka ennek a MK-győzelemnek, hogy edzőként letetted a névjegyed?

Vincze Balázs: Szerintem ez tavaly megörtént. De az azt megelőző 5-6 évben is edzősködtem, és a BVSC-nél is voltak figyelemre méltó eredmények, csak más a középmezőnyben szerepelni, és más egy jó csapattal esélyesnek lenni az éremszerzésre vagy a győzelemre, a bajnokságban vagy akár a hazai és a nemzetközi kupában. Nemcsak egy-egy mérkőzést megnyerni, hanem egy sorozatot.

hvg.hu: Úgy értem, az edzői tapasztalat és az eredmények ellensúlyozhatnak három olimpiai aranyat és két fontos Világliga-győzelmet egy esetleges szövetségi kapitányi pályázatban?

Vincze Balázs: Nem tudom. Minden adott ahhoz, hogy Tiborból jó edző váljon, a magyar és a nemzetközi vízilabda meghatározó alakja volt játékosként, érdekli a feladat, 25 éve ismerem, hozzám hasonlóan ambíciózus. Én 358 alkalommal éltem át, milyen felemelő érzés a magyar válogatottban szerepelni. És tízéves korom óta élek ebben a közegben.

hvg.hu: Akkor még voltak avatások?

Vincze Balázs: Voltak, nem szerettem. Gyerekkoromban például, ha valamit rosszul csináltunk edzésen, akkor edzés után egymás fenekét ütöttük papuccsal. És ha kicsit adtál, te is kaptál. Simázásnak hívták, és nemcsak fizikai fájdalmat okozott, de a lelki világunkat is összetörte. És konkrétan ugyan nem vertek meg, amikor 1987-ben bekerültem a válogatottba, de nem éreztem magam egyenrangúnak a többiekkel. És az akkori válogatottat sem olyan egységesnek, mint például az Újpestet, ahol együtt játszottunk Tiborral. Játékosként számomra mindig is az marad az első számú csapat. Mindannyiunkban erős ambíció dolgozott, minden edzésen versenyeztünk egymással úszásban, kapuralövésben, mindenben. És ezekkel a versenyekkel egymást húztuk előre. Nagyon-nagyon jó volt abban a csapatban játszani, jóban voltunk egymással, és inspiráltuk is a másikat a jobb eredmény elérésére. És minél szorosabb a szakmai  kapcsolat két játékos között, annál magabiztosabban tudják kritikus helyzetekben elővenni az edzéseken begyakoroltakat. Én irányító voltam, vagyis majdnem minden játékossal olyan kapcsolatot kellett kialakítanom, hogy a lehető legjobb pillanatban tudjam a kezükre tenni a labdát. Ez talán Tiborral volt a leglátványosabb. És ahogy azt éreztük, hogy valami miatt nem megy, akkor jeleztük, hogy gyakoroljuk és csináljuk, mert hol vannak a gólok, vagy hogy figyelj, kihagytam kettőt a múlt héten, adjál 20 passzt. Folyamatosan fejlődni akartunk, és az edzőnknek, Kovács Istvánnak sem kellett leüvöltenie a fejünket. Belülről jött a motivációnk, és nem egy-két embernél, hanem az egész csapatnál.

hvg.hu: Nyerhettél volna olimpiai aranyat?

Vincze Balázs: Az atlantai olimpiára úgy mentünk, hogy reális esélyünk volt az aranyéremre, de az éremre mindenképpen. Évek óta elöl szerepeltünk, az olimpia előtt éppen Atlantában nyertük meg a Világkupát. És jól is kezdtünk, mindenkit megvertünk a nagyon nehéz csoportunkban, szépen mentünk elölre, legyőztük a jugoszlávokat és a spanyolokat, minden működött, aztán az elődöntőben kikaptunk a spanyoloktól, majd a bronzmeccset is elbuktuk. Borzasztó nagy csalódás volt. És ugyan akkor, 29 évesen még nem tudtam, hogy nekem az volt az utolsó olimpiám, most már azt gondolom - ha lehet ilyet mondani -, hogy nekem Atlantában kellett volna aranyat nyernem. Ma sem tudom meghatározni, hogy miért nem sikerült, talán nem volt elég jó és elég homogén a válogatott. De pont ugyanígy nem tudom azt sem, miért lett meg aztán az első, a második és a harmadik arany. Mert azokban már nem voltam benne.

Vincze Balázs
Született: 1967. június 27. (Budapest)
Végzettsége: vízilabda szakedző, jogász.
Klubjai játékosként: Újpest, Becsej, Galatasaray, BVSC, Tatabánya.
Klubjai edzőként: BVSC, A-Híd Szeged Beton.
Fontosabb sikerei játékosként: ötszörös magyar bajnok, kétszeres magyar kupagyőztes, kétszeres BEK/Bajnokok Ligája győztes, európai Szuperkupa győztes, négyszeres jugoszláv bajnok, négyszes jugoszláv kupagyőztes, kétszeres török bajnok.
Sikerei válogatottként: 358-szoros válogatott, háromszoros olimpikon, kétszeres Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes, világbajnoki bronzérmes, Világkupa győztes.
Sikerei edzőként: 2x magyar kupagyőztes, magyar bajnoki bronzérmes

hvg.hu: Lemaradni egy olimpiáról milyen?

©

Vincze Balázs: Fájdalmas volt. Nagyon. Mert Sydney előtt ugyanazt éreztem, mint Atlantát megelőzően: reális esélyünk van az aranyéremre. Szivós Marciék kapcsán beszéltünk az előbb arról, hogy nem mindegy, miről maradsz le, az ötödik helyről vagy az aranyéremről. És éreztem, hogy ebben a csapatban benne van az arany is. És azt is, hogy akkor már lennie kellett volna egy aranyéremnek, Atlantából. De azért fájt nagyon, mert 2000-ben az atlantait már nem szerezhettem meg, csak a sydney-it. Volt rá esélyem, hiszen az olimpiát megelőző évben még tagja voltam az új szövetségi kapitány új csapatának. Más kérdés, hogy már nem ugyanolyan szerepem volt, mint az azt megelőző nyolc évben, hanem hasonló, mint a legelején: kiegészítő ember voltam. Tehát rezgtett a léc. Nyilván volt 8-10 kihagyhatatlan ember, Kásás, Benedek, Kiss Gergő, és a maradék három helyre volt 5-6 játékos. Közülük választott Dénes.

hvg.hu: Hogy éltétek meg, amikor megérkezett az a nagy generáció?

Vincze Balázs: Tudtuk, hogy az a 75-77-es generáció még vereséget sem igen szenvedett a nemzetközi utánpótlásversenyeken és éreztük, hogy öten-nyolcan közülük, 21-29 éves korukban meghatározzák majd a magyar vízilabda eredményességét. Néhányuknak olimpiai tapasztalata is volt már, hiszen Kásás és Fodor Rajmund is ott volt Atlantában, de Steinmetz Barna és Varga Tamás is benne volt a válogatottban.

hvg.hu: Idősebb játékosként nem ijedtél meg a tehetségüktől? Nem féltetted a helyed?

Vincze Balázs: Tudtam, hogy kiegészítő ember vagyok, amivel az utolsó évben talán túl sokat is foglalkoztam. Volt például egy újságcikk, amiben ezt emeltem ki. Azt hiszem, az egy rossz döntésem volt. Visszatérve, mindig az volt a célom, hogy segítsem őket. És remélem, hogy azok a játékosok, akikkel együtt játszottam a válogatottban, így is gondolnak rám. Függetlenül attól, hogy nem nyertünk együtt olimpiát. Ha másért nem, legalább azért, mert amikor bekerültek, nem volt avatás és egyenrangú félként kezeltem őket.

hvg.hu: A tizenhárom kihirdetése még megvan?

Vincze Balázs: Persze. Stresszben voltam, benne volt a pakliban, hogy nem hangzik el a nevem a 13 között. A pillanat is olyan volt, és már a felkészülés során is lehetett érzékelni. Nyilván így is nagyon csalódott voltam, belém hasított, hogy ez volt az utolsó esélyem, hiszen ha 33 évesen nem kerültem oda, akkor 37 évesen sem fogok.

hvg.hu: Sosem beszéltél erről Kemény Dénessel?

Vincze Balázs: Nem. Se jobb, se rosszabb nem lett volna attól, ha beszélünk.

hvg.hu: Mennyi idő alatt engedted ezt el?

©

Vincze Balázs: A mai napig vannak olyan álmaim, hogy Dénes szól, menjek, mert megyünk az olimpiára. De nem 33 éves vagyok, hanem most történik ez, 45 évesen hív. Szerintem ezt az érzést a sírba viszem. Nem a haragot. Mert ahogy távolodunk, egyre reálisabban látom, hogy nemcsak a körülmények miatt alakult így, hanem én is részese voltam annak, hogy nem jutottam oda. A teljesítményem nem volt olyan.

hvg.hu: Kaptál a csapatból bárkitől akkoriban használható mondatokat?

Vincze Balázs: Tibortól igen, bár amikor kijött hozzám Budaörsre, nem voltam otthon. Mégis nagyon jólesett. Ez is nehézzé teszi ezt a kaptány-ügyet, mert tényleg egy barátomról van szó. Ezért is mondom, hogy nem aktuális a kérdés, hogy pályázok-e. A kapitányság érdekel, de nehéz lenne azzal harcolni, akivel eddig csak együtt húztuk a szekeret.

hvg.hu: Beszéltetek?

Vincze Balázs: A Világliga-meccsek előtt igen, egy órát telefonon. Azóta gratuláló sms-eket küldtünk egymásnak. De biztos, hogy az elkövetkezendő napokban beszélnünk kell, mert furcsa ez a szituáció.

hvg.hu: Feladnád miatta?

Vincze Balázs: Olyan ajtónak szaladok neki, amiről érzem, hogy kinyílik. Semmit nem szoktam feladni, de tájékozódni kell, érezni az esélyeket.

hvg.hu: Benedek-Vincze tandem nem lehet?

Vincze Balázs: Elképzelhető, de nem valószínű, mert mindketten saját elképzeléseket szeretnénk megvalósítani.

Kemény Dénesről, mint lehetséges elnökről
."2000 óta nem élek a válogatottban, de azt érzékeltem, hogy Dénes mindent megtett és el is érte, hogy a férfi vízilabda-válogatott eredményes legyen és egy egész ország szurkoljon értük. Egyre nőtt a tábor az aranyérmekkel, ami az országjáró meccsekkel még tovább bővült. Dénes kiválóan felépítette ezt az egészet, és ugyanígy benne van, hogy elnökként is képes lenne ugyanolyan jól csinálni a szövetség és az egész sportág érdekében azt, amit eddig egy csapat érdekében csinált. Ha ezzel szeretne foglalkozni, akkor ezt csinálja, ha nem, akkor másba fog majd úgyis."

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Miskolcon pótolnák be a tavaly elmaradt, idén megszűnő POSZT-ot

Miskolcon pótolnák be a tavaly elmaradt, idén megszűnő POSZT-ot

Katalizátortolvajokat fogtak el a szekszárdi rendőrök

Katalizátortolvajokat fogtak el a szekszárdi rendőrök

Egy, a Földhöz hasonló bolygóra bukkantak a Naprendszer közelében

Egy, a Földhöz hasonló bolygóra bukkantak a Naprendszer közelében