Tényleg 4 pontot érdemelt volna a magyar válogatott másfél félidőnyi futballért?

A szurkolói hév néha elragadja az embert. Ilyenkor hajlamosak vagyunk másképp érzékelni a valóságot: felnagyítani az érdemeinket, és elkenni a hiányosságokat. Az akarat és a küzdés pedig olyan tulajdonságok, amelyek nagyon szimpatikussá tudják tenni a sportolókat, de alkalmasak arra is, hogy megtévesszenek minket. Valami ilyesmi történhetett kedden este a Magyarország–Portugália vb-selejtező után.

Vezetett, majd egyenlített a magyar válogatott, mégis kikapott Portugália ellen a vb-selejtezőn

Joao Cancelo volt a nyerőember, Portugália 3–2-re győzött a Puskás Arénában.

Egészen más a pályán megélni egy nagy csatát, és más a lelátón. Más benyomása van egy szurkolónak, egy fanyalgónak, és annak is, aki mind a 90 percet végigküzdötte. Szívét-lelkét kitette a pályára, hajtott a csapatért és a közönségért. Ebben nem volt hiba sem szombaton, sem pedig kedden, többeket azonban mintha tévútra csaltak volna az érzelmeik a meccsek értékelésekor.

„A meccs képe alapján nem elfogadható ez az eredmény” – jelentette ki Nagy Zsolt az M4 Sport kamerái előtt. Úgy vélte, ahogy Írországban győzelmet érdemeltek volna, most egy döntetlen járt volna a teljesítményükért. Varga Barnabás arról beszélt, „két meccsen lehetett volna négy pontunk, de végül csak egy lett”, Tóth Balázs pedig úgy vélte, hogy „bár közel 80 százalékban birtokolták a labdát a portugálok, a gólokon kívül nagyon nem tudtak lehetőségeket kialakítani”. A szövetségi kapitány úgy fogalmazott, „három pontot elveszítettük két meccsen, lehetnénk sokkal okosabbak az utolsó meccspercekben”. A meccs után Varga Barnabást meginterjúvoló köztévés riporter is kijelentette, hogy „megérdemeltük volna” a döntetlent, de még Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke is úgy érezte, hogy a 2016-os, 3–3-as végeredmény „igazságosabb lett volna”.

A magyar szurkolói oldal a Portugália elleni vb-selejtezőn

MTI/Illyés Tibor

Másfél félidőnyi futball ért volna 4 pontot?

Marco Rossi nem tétlenkedett a nyáron, új taktikát dolgozott ki az őszi vb-selejtezőkre, amivel Dublinban villámrajtot vett a csapat. Tizenhat perc után már 2–0 volt ide, ám a fordulás után a csapat elfelejtette visszatenni a lábát a gázpedálra. Nem úgy az írek, akik mindent egy lapra feltéve támadtak, nagyon korán szépítettek, majd kiharcoltak egy piros lapot.

Szó szerint. Collins addig-addig rángatta Sallait, míg a Galatasaray játékosa egy másodpercre elveszítette a fejét, és felelőtlenül odarúgott ellenfelének. Legyünk őszinték, nagyrészt ezen múlt a három pont sorsa. A magyar játékosok hátát innentől kezdve végig a háló dörzsölte, a házigazda pedig az utolsó előtti pillanatban egyenlített.

Az Írország–Magyarország mérkőzés statisztikái

uefa.com

Nem meglepő módon kedden este, a Puskás Arénában is hasonlóan alakult a játék képe, mint az írek ellen a második félidőben. A portugálok hatalmas fölényt mutattak labdatartásban, a kapuja elé szorították Rossi csapatát, és ugyan a magyar válogatott hősiesen és nagyon fegyelmezetten védekezett, gyakorlatilag a játék minden elemében alárendelt szerepet töltött be.

A portugálok 67 százalékban birtokolták a labdát – ezen az utolsó 20 percben látott, bevállalósabb játékkal sikerült kozmetikázni –, négyszázzal többet passzoltak, mindezt sokkal nagyobb hatékonysággal, mint a mieink. A vendégek háromszor annyi támadást vezettek, és ugyanennyivel többször próbálkoztak lövéssel. Két meccs alatt mindössze 30 akciója volt a magyar csapatnak, míg az ellenfeleknek 111 – az íreknek 75(!), a portugáloknak 36.

A Magyarország–Portugália-mérkőzés statisztikái

uefa.com

Az utóbbi időkben tapasztalt gyenge lövéshatékonyság fényében mindenképpen örömteli, hogy mind a két kaput eltaláló lövésből (ez esetben fejesből) gólt szerzett Varga, míg Tóth Balázs négy védést is bemutatott, de ha a szívünkre tesszük a kezünket, nem mondhatjuk azt, hogy „igazságosabb lett volna a döntetlen”, ahogyan azt sem, hogy másfél félidőnyi focival rászolgáltunk a négy pontra.

Szoboszlai vagy Kerkez hibázott?

A szurkolói szív persze mást diktál. Annak fényében különösen fájó a keddi vereség, hogy egy karnyújtásnyira volt a csodától a csapat, de a harmadik portugál gól megmutatta, klasszis különbség van a két válogatott között. Nemcsak a keretek értékét és képességét tekintve, de a mentalitásában is. A magyar csapatban egyetlen kivétel van: Szoboszlai Dominik.

A mieink komoly energiákat mozgósítottak az egyenlítés érdekében, Varga második találata után viszont nem sikerült fejben felnőni a feladathoz. Szoboszlai azt csinálta, amit minden héten tesz, az utolsó pillanatig küzdeni próbált. Benne – ahogyan Tóth Balázs fogalmazott – megvolt a „tökösség”, a többiek viszont nem voltak társai ebben a helyzetben.

Egy kivédekezett támadás után Szoboszlai elkérte a labdát Tóth Balázstól, és már kereste is, kihez tud passzolni, de senki sem sietett a segítségére. Még a szintén liverpooli Kerkez Milos sem, pedig őt próbálta megjátszani a két rárontó portugál gyűrűjében. A magyar balhátvéd kicsit bealudt, tétován lépett vissza a labdáért, amire harciasan csapott le Joao Cancelo, és eldöntötte a mérkőzést.

Kerkez Milos (k) és a portugál Cristiano Ronaldo (b) a Magyarország – Portugália világbajnoki selejtezőn a Puskás Arénában

MTI/Hegedüs Róbert

Talán kicsit sokat akart Szoboszlai, elragadta a hév. De amíg korábban az volt a mindenkori magyar válogatottak mentalitása az ilyen helyzetekben, hogy „valahogy izzadjunk ki egy x-et”, a csapat vezére most mert tökösnek lenni. Hitt magában és a társaiban, hogy képesek akár a győzelemre is. Noha ennek ezen az estén kevés volt a realitása, a magyar futball valóban csak akkor léphet egyről a kettőre, akkor reménykedhet a selejtezős sikerekben, ha a pályán lévők bátran játszanak.

Varga Barnabás gondolatai bizakodásra adnak okot ennek kapcsán, a Fradi támadója ugyanis azt mondta a lefújás után: „hosszú távon azt gondolom, pozitív lesz ez a két mérkőzés. Nyilván mindenkinek fáj, egy-két napig nagyon rossz lesz, de összességében erősebbé teszi a csapatot az októberi mérkőzésekre.” Márpedig a magyarok sorsa októberben és novemberben dől majd el.

Érzelmi hullámvasút és az értékelések

Sok mindent megéltünk ez alatt a két meccs alatt. Jártunk a felhők felett, amikor 2–0-ra vezetett a csapat Írországban, nagyot csaptunk az asztalra Sallai érthetetlen kiállítása után, majd fogtuk a fejünket, amikor Adam Idah egyenlített a 93. percben. A keddi mérkőzés is felért egy hullámvasutazással: Varga gólt lőtt a semmiből, majd a portugálok felőrölték a magyar csapatot, és fordítottak, ám a Fradi csatárának erre is volt válasza. Amikor már kezdtük elhinni, hogy csodát látunk a Puskás Arénában, akkor Cancelo ripityára törte az álmainkat.

Ennek fényében értékeljük a magyar játékosok teljesítményét, kezdve a szombati meccsel:

Dibusz Dénes 10/6

• Voltak nagy védései, de az első ír gól az ő lelkén is szárad. Egy könnyűnek tűnő labdát csak ütni tudott, a kipattanó után pedig szépítettek a hazaiak.

Loic Nego 10/7

• A két szélsővédő közül rá hárult a nagyobb feladat hátul, de remekül oldotta meg a feladatát. A védekezésben nyújtott stabil teljesítményének hála Bollának volt lehetősége felfutni a támadásokkal.

Willi Orbán 10/6

• Ezúttal is oroszlánrészt vállalt védekezésben, nem rajta múlt, hogy a magyar csapat nem tudta megőrizni a vezetést, az előre játékhoz viszont gyakorlatilag nem tudott hozzátenni semmit.

Szalai Attila 10/6

• Óriási szerepe volt abban, hogy ilyen sokáig tartotta magát a magyar csapat, minden légi párbaját megnyerte, a labdával viszont feltűnően rosszul bánt. Mindössze egy pontos hosszú passza volt, sokszor csak vaktában vágta fel a labdát.

Kerkez Milos 10/6

• A kettőből egyértelműen ez volt a jobbik meccse. Az első gólt az ő beadása előzte meg, majd pár perccel később tökéletesen varázsolta Varga fejére a labdát, ám a Fradi támadója nem volt elég pontos. A folytatásban nem tudott hozzátenni a támadójátékhoz, védekezésben viszont megbízható volt, bár a fejpárbajokban nem remekelt.

Callum Styles 10/8

• Kellemes meglepetést okozott Styles játéka, aki hosszú idő után volt ismét kezdő. Némiképp kényszermegoldás volt az ő szerepeltetése, de nagyon bevált. Az első gól előtt zseniálisan vette észre, hogy nincs lesen Varga Barnabás, és nagyon szépen játszotta meg. A mezőnyben is hasznos volt, sőt még egy lövéssel is próbálkozott, de az elkerülte a kaput.

Tóth Alex 10/6

• Keveset lépett fel a támadásokkal, és keveset is volt nála a labda. A második félidőben hamar lekapta Rossi Sallai kiállítása után.

Szoboszlai Dominik 10/7

• Gyakorlatilag a pálya minden pontján feltűnt. Volt, hogy hátra húzódva, utolsó emberként irányította a csapatot, máskor viszont fellépett a támadással, és többször is Bollát kereste a jobb szélen. Az egyik ilyen eset után gólt kaptunk, de a kiállítást követően harciasan és fegyelmezetten védekezett. És azt se felejtsük el, hogy egy szögletből remek gólpasszt adott Sallai Rolandnak.

Bolla Bendegúz 10/6,5

• Rossi egyik nagy húzása volt, hogy Bollát feltolta a jobb szélre. Nagyon kemény futómunkát végzett a Rapid Wien játékosa, az első félidőben adott egy szinte tökéletes labdát Sallainak, a második játékrész elején pedig több lövése is volt. Nagy kár érte, hogy egyik sem akadt be. Védekezésben is hasznos volt, több labdát is ő fejelt ki, majd becserélték a helyére a nála jóval magasabb Mocsi Attilát.

Sallai Roland 10/5

• Egyik szemünk sír, a másik nevet vele kapcsolatban. Az első félidőben parádés gólt szerzett Szoboszlai szöglete után, és támadásban is nagyon hasznos volt, remekül mozgott be az üres területekbe, de a piros lapja gyakorlatilag megpecsételte a magyar csapat sorsát.

Varga Barnabás 10/7

• Korai gólja megadta az alaphangot Dublinban, sőt, majdnem duplázott is az első tíz percben. Utóbb tudjuk, hogy kár azért a sárga lapért, amit összeszedett.

Cserék: Ötvös Bence (10/5), Mocsi Attila (10/5), Tóth Barna (10/4), Nagy Zsolt (10/5)

És akkor értékeljük a keddi produkciót is:

Tóth Balázs 10/7

• A meccs után azt nyilatkozta, nagyon izgatott volt amiatt, hogy ő védhetett, keveset tudott csak aludni, de ez nem látszott a teljesítményén. Ugyan kapott három gólt is, de egyiket sem lehet az ő nyakába varrni. Bemutatott több nagy bravúrt is, és néhány centin múlt, hogy kitolja Ronaldo büntetőjét.

Loic Nego 10/6

• Hasonló szerepkört szánt neki Rossi, mint szombaton, az írek ellen, most azonban jóval nehezebb dolga volt. Az ő oldalán rohamozott Nuno Mendes és sokszor Pedro Neto is. Egyetlen nagyobb hibája volt, abból tizenegyest is kaptak a portugálok, Varga egyenlítő gólja előtt azonban ő adta azt a remek gólpasszt.

Willi Orbán 10/5,5

• Nagyjából lemásolta az írek elleni játékát, hátul stabil volt, előrefelé nem sokat segített – pedig ezen a meccsen azért fontos lett volna az ő extra teljesítménye.

Szalai Attila 10/5

• A labdával a keddi meccsre sem barátkozott össze, védekezésben azonban voltak jó megmozdulásai, különösebb panasz nem érheti a játékát. Nagy csata lesz közte és Dárdai Márton között a kezdőbe kerülésért.

Kerkez Milos 10/4

• A Liverpoolban és a Premier League-ben látott harciassága és erőszakossága nyomokban sem volt tapasztalható a válogatottban. Az első vendég gólnál ő ragadt be, a harmadiknál pedig nagyon könnyelmű volt. Egyszerűen nem tudott felpörögni, halovány volt a játéka.

Callum Styles 10/6

• Közel sem volt olyan jó meccse, mint Dublinban, de minőségét tekintve nagyon más középpályával nézett farkasszemet kedd este. Ennek ellenére az egyik legnagyobb pozitívum az ő teljesítménye volt a szeptemberi mérkőzéseken.

Tóth Alex 10/5

• Október végén lesz csak 20 éves, még mindig nagyon fiatal. Egyértelműen övé a jövő, a jelenben azonban még nem nyújt kiemelkedőt a nemzeti csapatban. Megbízhatóan, stabilan játszott, védekezésben fegyelmezett volt. Reméljük, még sokáig látjuk őt meggypiros mezben.

Szoboszlai Dominik 10/6

• Rögtön az első perctől kezdve a csapat élére állt, ismét bejárta a pálya minden szegletét, és szóban is instruálta társait. Védekezésben megbízható teljesítményt nyújtott, labdákat szerzett, a támadásokkal viszont ritkán ért fel – ahogyan a csapat is, ritkaságszámba ment, ha fehér mezes játékos tűnt fel a portugál térfélen. Volt egy ígéretes szabadrúgás-lehetősége, amit csúnyán elpuskázott, a mindent eldöntő gólnál pedig nagyon bevállalós volt. Talán kicsit túlságosan is.

Bolla Bendegúz 10/5,5

• Írországban több helyzete is volt, kedden visszafogottabb teljesítményt láthattunk tőle.

Nagy Zsolt 10/6

• Nem volt könnyű dolga, Sallai Rolandot kellett pótolnia. Varga vezetést jelentő találata előtt remekül helyezkedett, majd tökéletesen rúgta a csatár fejére a labdát. Ezen kívül nehéz lenne értékelni a teljesítményét támadásban, abból ugyanis nem volt sok magyar részről.

Varga Barnabás 10/8

• Nehéz szavakat találni rá, milyen zseniális formában van Varga Barnabás. A Fradiban tizenegy tétmérkőzésen kilenc gólt szerzett, a két vb-selejtezőn pedig háromszor volt eredményes. Éppen ezért nagyon kár, hogy Örményország ellen nem számíthat rá Rossi, gyakorlatilag pótolhatatlan a játéka. Fel van adva a lecke a szövetségi kapitánynak, és egyben jelzésértékkel bír, hogy sem ő, sem Sallai nem volt elég fegyelmezett ahhoz, hogy ne tiltassa el magát.

Cserék: Ötvös Bence (10/6), Lukács Dániel (10/5), Vitális Milán (10/5), Gruber Zsombor (-), Dárdai Márton (-)