Hát… a Fidesztől jobbat nem vártam”
– így foglalta össze a véleményét Váczi Zoltán a 24.hu-nak azután, hogy a kormánymédiában elővették, mert szeptember elején a közönség soraiból érkezve ő is felszólalt Magyar Péter országjárásának vecsési állomásán. A kétszeres válogatott labdarúgó az eseményen azt mondta, „azért jöttem el, mert van több válogatott labdarúgó, meg válogatott sportoló, aki át akar állni a Tiszához”, s arra biztatta őket, hogy „jöjjenek bátran”.
Az egykori futballista, aki az 1990-es évek közepén volt meghatározó szereplője az NB I.-nek, azt is kérdezte Magyartól, hogyan lehetne átalakítani a magyar labdarúgást, ami szerinte jelenleg „pénzmosoda”. Ezt követően a Magyar Nemzetben azt írták róla, hogy „alkoholista, lecsúszott, kiégett focista mint példakép, szánalmas”, akit „negatív példaként lehet mutogatni a fiatal magyar focistacsemetéknek”.
A 24.hu-nak adott hosszú interjúban Váczi most azt mondta, számított arra, hogy ilyen reakciót vált majd ki a megszólalása, és azt is, „hogy a piálást felhozzák. Mindig és egyből ezzel ütnek. Hogy alkoholista vagyok”. Állítása szerint azonban ez nem igaz: közel harminc éve nem iszik.
Arra a felvetésre, hogy miután 2014-ben az LMP színeiben sikertelenül jelölték önkormányzati képviselőnek a XIII. kerületben, most miért gondolkodik azon, hogy „mi a jó, mi a nem jó?”, azt felelte: „A hatalom azt mondja, szólás- és sajtószabadság van, de, ami itt folyik, az minden, csak nem az. Kezd már betelni a pohár. Ezért érzem azt, hogy fel kell szólalnom.”
Váczi az interjúban arról is vallott, hogy nem a foci miatt kezdett el inni, a játék mindig is felszabadította. Sokkal inkább a kirekesztettségérzés, a gyerek- és fiatalkorában átélt tapasztalatok, az ott kialakult közösség, illetve a teljesítménykényszer hatására vette fel a poharat és a cigarettát. „Debrecenben születtem. A Citromszigeten laktunk. Vagy száz család élt ott az egymásba érő szoba-konyhás szükséglakásokban. Abból 90 roma. Mi a tíz százalékba tartoztunk. Nagyon kemény hely volt. Olyan zárt közösség, ahova a rendőrök is csak akkor léptek be, ha megöltek valakit. Kéretlenül és túl hamar láttam, tapasztaltam meg ezt-azt (…) És már a szigeten rászoktam a piára, a cigire, mert mindenki azt nyomta, és akkor sem volt más, amivel a feszültséget levezessem. Assziszed érdekelt valakit, hogy mit csinálok? Megkóstoltam a piát, ízlett. Megkóstoltam a cigit, ízlett. Kész.”
Az italról elmondása szerint a Vasasnál (1996–1999, majd 2002) szokott le, amiben Illovszky Rudolf, az akkori klubigazgató is segített neki. „Személyében találkoztam egy olyan nagy tiszteletnek örvendő emberrel, aki nyílt volt hozzám, és amit mondott, az mindig úgy is lett. Felnéztem rá. Neki köszönhetem, hogy a piát örökre leraktam. Elmondtam neki, hogy alkoholista vagyok, de szeretnék leszokni. Azt mondta, segít, mellettem áll.” A csapat edzője, Gellei Imre „hiába basztatott”, „Illovszkytól megkaptam a türelmet. Aztán, amikor kiürültem, elkezdett menni a játék.”
A magát öntörvényűnek, őrült zseninek nevező Váczi hosszasan beszélt a karrierje állomásairól, „fogalmatlan” edzőkről, és arról is, hogy milyen konfliktusai voltak a szövetségi kapitányokkal, ami oda vezetett, hogy csak két alkalommal játszhatott a válogatottban.
Felelevenítette azokat az időket is, amikor a Ferencváros szurkolói kemény magjához tartozóktól még a játékosok és a klubvezetés is tartott. Azt állította, volt olyan eset, hogy a Hypósként ismert Karsai Ferencék a régi Üllői úti stadion centerpályáján „focikáztak”, miközben az első csapatnak edzése lett volna, s végül ő maga zavarta le a gyepről a drukkereket. „De az hagyján, az öltözőfolyosón a szemem előtt pofoztak le egy játékost, mert valamiért visszaszólt Bodnár-gyúrónak. Na, az a Fradi ilyen hely volt, de mondom, engem nem bántottak.”
Szerinte a visszavonulása óta azért nem találta meg komolyabb feladat a magyar labdarúgásban, mert „a mostani futballban meghatározza neked a sportigazgató, hogy ezt kell edzeni, ezt és ezt a gyereket kell játszatni, én meg kurvára nem szeretem, ha nekem bármit meghatároznak”. De ha edzőként dolgozna, a csapata olyan focit játszana, mint a Barcelona.
Arra a kérdésre, hogy mit csinálna másképp a magyar labdarúgásban, azt válaszolta, el kell ismerni, hogy sok új pálya épült, ám azokat biztonsági őrök védik. „Én meg visszahoznám a grundot azzal, hogy a szabad kapacitást ingyenesen odaadnám a gyerekek számára.”
Azt is kijelentette, hogy szeretné, ha lenne folytatása a politikai performanszának, ez azonban nem rajta múlik. „Mert én másképp állok az élethez és a focihoz is. A futball játék, amit nem izomból, erőből kell játszani, hanem aggyal és lélekkel. A szurkolók hiába üvöltik, hogy harcoljatok, nem harcolni kell, futballozni.”
