Négy meccs után öt ponttal az F csoport második helyén áll a magyar labdarúgó-válogatott, amely kényelmes helyzetből várja az utolsó két fordulót a világbajnoki selejtezősorozatban. A nehezén – legalábbis papíron – már túl van a csapat, de az igazán fontos mérkőzések még csak most jönnek. Mi kell ahhoz, hogy a magyar együttes kiharcolja a pótselejtezőbe kerülést? Érdemes-e nagyobbat álmodni? Ebben a cikkben minden magyar futballszurkoló hobbiját, az esélylatolgatást gyakoroljuk, de betekintünk a számok mögé is, megvizsgálva, hogy kik lehetnek a főszereplői az utolsó két meccsnek.
A kapuban egy sérülés döntött, de a védelmen sem kell sokat agyalnia Rossinak
Marco Rossi múlt kedden kihirdette 26 fős keretét, amely két újoncon – a debreceni Bárány Donáton és a dunaszerdahelyi Redzic Damiron – kívül nem tartogatott meglepetéseket. A szövetségi kapitány úgy érezte, nem indokolt a sok változtatás, különösen úgy, hogy nagyon eredményes októbere volt a csapatnak. Aztán Tóth Balázs sérülése valamelyest keresztülhúzta a számításait, hiszen egy olyan poszton kellett ismét változtatnia, ahol az elmúlt pár évben a legnagyobb volt a verseny.
A tavalyi Európa-bajnokság előtt kiélezett küzdelmet vívott egymással Dibusz Dénes és Gulácsi Péter, ebből végül az RB Leipzig kapusa került ki győztesen, ősszel azonban úgy döntött, hogy lemondja a válogatottságot. Dibusz előtt simának tűnt a terep, de az Írország elleni sérülése után Tóth Balázs annyira magabiztos teljesítményt nyújtott, hogy újra nyílttá tette a versenyt az 1-es mezért.
Sajnos Rossi helyett most is egy sérülés döntött, Tóth ugyanis térdműtéten esett át, és idén már nem léphet pályára a válogatottban. Ugyan ritka az olyan meccs, amikor Dibusz nem kap gólt, de a hosszú évek nemzetközi kupatapasztalatával felvértezve abban bízhatunk, hogy magabiztosan lehozza ezt a két találkozót.
Túry Gergely
Ebben nagy segítségére lehet a védelem, amelyben most a stabilitás jelei mutatkoznak meg. Willi Orbán nemcsak a válogatottból, de klubcsapatából is kirobbanthatatlannak tűnik, egy Augsburg ellen 6–0-ra megnyert bajnoki utolsó húsz percét leszámítva valamennyi meccsén végig a pályán volt. Kálváriája után Szalai Attila megszilárdította helyét a török Kasimpasában, sőt, októberben kiérdemelte a csapatkapitányi karszalagot, ami jó formára utal.
Ugyan Dárdai Márton is rendszeresen végigjátssza a Bundesliga 2-es Hertha BSC meccseit, Szalai visszatérése óta csak csereként számol vele Rossi. Akkor sem kap sok időt, de az örmények ellen elég volt neki négy perc ahhoz, hogy a félpályánál labdát szerezzen, majd Gruber gólja előtt még egy lövésig is eljusson. Az utóbbi két meccsen Kerkezt váltotta, így könnyen elképzelhető, hogy ha előnyben lesz a magyar válogatott, akkor újabb fontos perceket kaphat Rossitól a bal szélen.
Kerkez Milos mostanság kevesebb lehetőséghez jut a Liverpoolban, ennek ellenére nagy meglepetés lenne, ha nem ő kezdene Jerevánban. Loic Nego is stabilan őrzi helyét a védelem másik szélén, pláne mióta Bolla Bendegúz szélső támadóvá lépett elő.
Bombaerős a középpálya
Sérülés és betegség is nehezítette Schäfer András dolgát, ám úgy néz ki, hogy ez már a múlt. Ahogyan azt a HVG-nek adott interjúban elmondta, életében először az eszére hallgatott és nem a szívére, így kihagyott néhány meccset, az utóbbi hetekben azonban újra kezdőként számítanak rá az Union Berlinnél, sőt, a Freiburg és a Bayern München elleni meccseket már végigjátszotta, Örményország ellen pedig negyvenedszer veheti fel a válogatott mezét. A jelenléte és a rutinja sokat számíthat a középpályán, nem is kérdés, hogy az első perctől a pályán lesz.
Ahogyan Szoboszlai Dominik is, aki így, hogy Sallai Roland, Bolla Bendegúz és Varga Barnabás is bevethető, vélhetően egy sorral hátrébb, a középpályán kap majd helyet. Ismerve a képességeit, a pálya minden egyes pontján feltűnik majd, és legalább olyan fontos szereléseket várhatunk tőle hátul, mint amilyen nagy labdákat osztogathat majd elöl.
Az már nagyobb dilemma lehet Rossinak, hogy a Fradi fiatal tehetsége, Tóth Alex, vagy a West Brom játékosa, a még mindig csak 25 éves Callum Styles legyen-e ott a középpályán. Az őszi válogatott meccsek talán Styles felé billentik a mérleg nyelvét, a válogatott egyik üde színfoltja volt, támadásban pedig egyelőre bátrabban mer játszani, mint Tóth.
A középpályának nagy felelőssége lesz abban, hogy a kellemetlen stílusban futballozó örmény csapat ellen helyzetbe hozza az elöl lévőket, és megállítsa a kontratámadásokat. A Schäfer–Styles–Szoboszlai hármasban már Lisszabonban is látszott a potenciál, az ő játékuk döntő fontosságú lehet abban, hogy hány ponttal tér haza Jerevánból a magyar csapat.
Nincs kérdés elöl, de Lukács fontos szerephez juthat
Az egyetlen releváns kérdés a támadósort illetően az lehet, hogy Bolla vajon végig pályán lesz-e, vagy a második félidőre megint megkapja a lehetőséget Lukács Dániel, akárcsak a portugálok ellen. Ez a csere egy hónappal ezelőtt bejött, döntetlent érő gólpasszt adott a Puskás Akadémia játékosa. Varga Barnabásnak és Sallai Rolandnak végig a pályán van a helye. Mindketten jó formában vannak, Varga ráadásul ontja magából a gólokat a Ferencvárosban.
KISBENEDEK ATTILA / AFP
A HVG által várt kezdő tizenegy az örmények ellen:
- Dibusz – Nego, Orbán, Szalai A., Kerkez – Schäfer, Styles, Szoboszlai – Bolla, Sallai – Varga B.
Matekszakkör
Hat pontot szerezve még első is lehet a magyar válogatott a világbajnoki selejtezősorozat F csoportjában, négy ponttal biztos a második hely és a pótselejtező, de akár egy döntetlen is elég lehet az üdvösséghez. Marco Rossi csapata csütörtökön 18 órakor Örményországban lép pályára, vasárnap 15 órakor pedig az írek ellen teltház előtt zárja a sorozatot a Puskás Arénában.
Az októberi meccseket látva van okunk az optimizmusra, így elsőként azzal a forgatókönyvvel kezdünk, amely szerint a csapat elhozza a három pontot Jerevánból, az írek pedig kikapnak a portugáloktól, ebben az esetben ugyanis már csütörtökönön bebiztosítanánk a második helyet. Ha az írek elcsípnek egy pontot a listavezető ellen, akkor az utolsó meccsen még lesz miért izgulni, de még mindig a saját kezében lenne a sorsa a válogatottnak.
Azonos pontszám esetén előbb a gólkülönbség dönt a csapatok között, utána a több lőtt gól, és végül az egymás elleni meccseken szerzett több pont. Magyarország jelenleg 8–7-es, Írország pedig 4–5-ös gólkülönbséggel áll, ami azt jelenti, ha a mieink 1–0-ra győznének Örményországban, az írek pedig egy gól nélküli döntetlent játszanának odahaza Portugália ellen, akkor Budapesten legalább négy góllal kellene győzniük.
Szintén izgalmas utolsó meccsre számíthatunk, ha a Rossi-csapat döntetlent játszik Jerevánban, így ugyanis bármilyen eredmény születik a másik pályán, a Puskás Arénában dől el a második hely sorsa. Ha a portugálok ikszelnek Írországban, akkor az utolsó meccsen a magyaroknak elég a döntetlen. Amennyiben viszont az írek nyernek otthon, akkor vasárnap csak győzelemmel lehet meg a pótselejtező. Ha egy ponttal térünk haza Jerevánból, de a portugálok nyernek Írországban, úgy az utolsó meccsen csak akkor elég számunkra a döntetlen, ha az örmények nem nyernek legalább nyolc góllal Portugáliában.
Viszont még egy csütörtöki vereség esetén is megmarad az esély. Amennyiben ez így lenne, az örmények pontelőnnyel állnának a magyarokhoz képest, ezért az utolsó fordulóban mindenképp több pontot kellene szerezni náluk. Ha a magyar vereség mellett még az írek is győznek, úgy az utolsó forduló előtt a mieink visszacsúsznának a csoport utolsó helyére. Ebben az esetben a második hely megszerzéséhez Szoboszlaiéknak győznie kell az írek ellen és szurkolni a portugáloknak, hogy legalább döntetlent játsszanak Örményország ellen.
Egy szélsőséges forgatókönyv esetén akár egy pont is elég lehet a második hely megszerzéséhez, fontos viszont, hogy azt az egyet Írország ellen gyűjtsük be. Ha az örményektől nem kapunk ki nagyon és a portugálok mindkét meccsüket megnyerik, akkor egy hazai döntetlen is elégséges a pótselejtező kiharcolásához. Végül pedig nézzük meg a legőrültebb szcenáriót is: ha Portugália maximum egy pontot szerez az utolsó két meccsén, akkor két nagy arányú magyar győzelemmel meglehet a csoport első helye. Két portugál vereséggel pedig még a gólkülönbséget sem kellene figyelni, ami Ronaldóéknak jelenleg +7-es, nekünk pedig +1.
28 év után juthat ismét vb-pótselejtezőbe a magyar válogatott
Legutóbb 28 éve, az 1996/1997-es vb-selejtező csoportkörében zárt második helyen a magyar válogatott, köszönhetően annak, hogy az utolsó fordulóban, Finnországban egy 91. perces öngóllal sikerült egyenlíteni és kiharcolni a továbbjutást. A jugoszlávok elleni párharcban aztán sok köszönet nem volt: a budapesti első meccsen 7–1-re, a belgrádi visszavágón 5–0-ra kapott ki a csapat, és végül 12–1-es összesítéssel zúgott ki.
A legközelebb 2014-ben állt ahhoz a válogatott, hogy ismételten eljusson a pótselejtezőkig, ám akkor az utolsó előtti fordulóban Hollandiába kellett utaznia. A 8–1-es eredmény alighanem minden szurkoló emlékezetébe beleégett. Az amszterdami szégyen után Egervári Sándor szövetségi kapitány lemondott. A sorozatot Csábi József irányításával, és egy 2–0-s Andorra elleni győzelemmel fejezte be a csapat, két ponttal lemaradva a pótselejtezőt érő második helyről.
Mi kell ahhoz, hogy ezek az eredmények ne ismétlődhessenek meg? Schäfer András lapunknak adott interjúját idézném:
ha nyugodtak, higgadtak és fejben stabilak vagyunk, akkor nagyon szép dolgokra képes ez a csapat.
Legyen így.
