Schäfer András: Elég makacs emberek a sportolók, és elég nagy zsiványok is vagyunk

Az örmények ellen negyvenedik alkalommal lép pályára a magyar válogatott színeiben az Union Berlinben játszó Schäfer András, akivel a sorsdöntő vb-selejtezőkről, a lisszaboni bravúrról, a sérüléseiről és a betegségéről, az elpuhuló játékvezetőkről, a trash talkolásról, a focisták nagyképűségéről, illetve a mentális felkészülés fontosságáról is beszélgettünk. Interjú.

Hódoljunk kicsit a számoknak: 40. Mi jut erről eszedbe?

Nyilván, ha így kérdezed, akkor a negyvenedik válogatott meccsem, ami most lesz az örmények vagy az írek ellen.

Mit gondolsz, a két meccsből melyik lesz a nagyobb kihívás?

Mindig a következő. Első körben egy feladatunk van, az örmények ellen három pontot szerezni. Most még felesleges a másikra gondolni, jelen esetben meg pláne, főleg így, hogy már csütörtökön kvalifikálhatjuk magunkat a pótselejtezőre. Az első örmény meccsen nem játszottunk tökéletesen, de jó teljesítményt nyújtottunk, 2–0-ra győztünk. Nyilván idegenben más tészta lesz, de szeretnék ünnepelni a negyvenedik után.

Tavasszal, amikor bent voltál nálunk a Penge podcastban, bár nem nyertetek, de gólt rúgtál a törökök elleni Nemzetek Ligája-osztályozón. Reméljük, ennyiben most is szerencsét hozunk.

Igen, én is!

Éppen aznap beszélünk, amikor Marco Rossi kihirdette a 26 fős keretet. Mit szólsz hozzá?

Számomra ez a válogatott meghívó is ugyanolyan szép, mint az első. Két újonc is érkezik Telkibe, amivel a kapitány egyértelműen azt üzeni, hogy jó teljesítménnyel be lehet kerülni. Nincs neki húsz fix játékosa, de ezt a legjobban az előző meccseken láthattuk. Elég csak Lukit (Lukács Dániel) említenem, aki mind a két meccsen sokat tett hozzá a játékunkhoz. Pont ez az, amire építhetünk, hogy az új arcok frissességet hoznak a csapatba. A múltban nagy erősségünk volt ez, aztán jött egy sokak által gyengébbnek gondolt időszak. Szerintem inkább realisztikusabb volt, mint gyengébb. De most megint azt érzem, hogy minden egyes játékos hozzá tud tenni a csapat sikeréhez, és ha beszállnak, akkor ők a döntő emberek. Várjuk őket! A válogatottba beilleszkedni eddig sem okozhatott senkinek nehézséget, és ez ezután is így lesz szerintem.

Schäfer András ünnepel csapattársaival, miután megszerezte csapata első gólját a Törökország-Magyarország Nemzetek Ligája meccsen
AFP / Ozan Kose

Segíts tisztázni, hogy mi is volt veled mostanában, mert ezzel kapcsolatban volt egy kis kavarodás a kommunikációban. Az MLSZ még az írek elleni meccs előtt arról tájékoztatta a szurkolókat, hogy izomsérülésed volt, ami ugyan nem súlyos, de ki kellett hagynod a válogatott mindkét szeptemberi meccsét. A német sajtó egy része eközben arról írt, hogy betegség miatt nem állsz az Union rendelkezésére. Utána, mint kiderült, betegen vállaltad a portugálok elleni meccset, ahol már az első félidőben le kellett cserélni, majd összeszedtél egy apróbb sérülést a Mönchengladbach-meccset megelőző edzésen. Szóval mi történt pontosan, és hogy vagy most? 

A Bundesliga első fordulójában, a Stuttgart ellen játszottunk, a meccs után pedig jeleztem, hogy fáj a lábam. Úgy volt, hogy a Dortmund ellen is kezdő leszek, de a mérkőzést megelőző napon csináltunk egy utolsó ellenőrzést, egy ultrahangos vizsgálatot, ahol az látszott, hogy van egy apró szakadás a lábamban, így természetesen nem tudtam vállalni a játékot. Hazajöttem Magyarországra, mert tényleg nem volt komoly a sérülés, nagyjából 10–14 napot kellett volna kihagynom, amíg a válogatott meccsek vannak. Reménykedtem abban, hogy legalább a portugálok elleni budapesti meccsre helyre tudok jönni, mert addigra már kezdett jól kinézni a lábam, terhelhető volt.

Hozzászólások