Még jobban rávilágít a kormányzati propaganda ellentmondásosságára, ha felidézzük, milyen politikai és kommunikációs térben beszélt a kiszivárogott hangfelvétel szerint a honvédelmi miniszter arról, hogy „átállnak a háború felé vezető út nulladik fázisára.”
Bár voltak árnyalatnyi különbségek a reformkor nagyjai között, mind azt vallották, hogy csakis a nyugati orientáció az üdvözítő út Magyarország jövőjében.
Drasztikusan csökkent a nyolcadikos budapesti diákok szövegértési teljesítménye a legutóbbi kompetenciamérésen. Országosan azért még elkeserítőbb a helyzet: a nyolcadikosok csaknem felének hiányoznak azok a képességei, amelyek a mindennapi életben való boldoguláshoz kellenének.
Bármikor volt szó atomfegyverekről, az amerikaiak és a franciák gyanakvással tekintettek egymásra. Charles de Gaulle francia elnök különutas nagyhatalmi politikájával elérte, hogy a lazuló amerikai védőerő közepette Európában Franciaországnak van az Egyesült Királyság mellett nukleáris arzenálja.
Turbulens évek vannak mögötte, s a jövője is hasonló lehet a Budapesti Metropolitan Egyetemnek, amely az MNB-s érintettsége okán került a figyelem középpontjába, és ahol Matolcsy György volt jegybankelnök emberei jutottak pozícióba.
Miközben a kitörés napján minden évben német és magyar fasiszták ünneplik Budapesten, április 4-e szinte feledésbe ment. Felszabadulástól a megszabadulásig sokat megélt az évforduló.
Magyarország szuverén állam, nem korlátozhatják holmi nemzetközi szerződések – ez rajzolódik ki az Orbán-kormány évtizedes küzdelmeiből.
Orbán Viktor rengeteget köszönhet az izraeli miniszterelnöknek az elszigeteltségből való kitöréstől a Pegasus szoftverig. Netanjahut azonban ugyanazért támogatja, amiért a Balkán gyújtogatóit: nem országokkal, hanem azok – többnyire illiberális-autokrata – politikusaival ápol jó viszonyt. A szájkarate és Trump eljövetele ellenére Orbán külpolitikai húzásaival csak egyre jelentéktelenebbé válik.
Kisebb gondja is nagyobb a magyar kormánynak annál, mint hogy a közoktatás színvonalának emelésével foglalkozzon. Pedig pont ez lenne a valódi szuverenista hozzáállás.
Nem példátlan, hogy a nagyhatalmak kisakkozzák, a világ mely részét uralják. Hosszú ideig a spanyolok és a portugálok között az Újvilág felosztásáról 1494-ben kötött tordesillasi szerződés szolgált útmutatóként arra, hogy az érdekérvényesítés háború nélkül is kivitelezhető.
A gyarmati hatalmak gyakran vetették be érdekeik érvényesítésére hadiflottájukat, és sikerrel jártak, anélkül hogy egyetlen lövés is eldördült volna. Az ágyúnaszád-diplomáciaként ismert erődemonstráció ismét előkerült, de ma már hadihajó sem kell hozzá.
Már annyira nem alap az Alaptörvény, hogy a tervezett módosítást követően a magyar állampolgárok közül sem mindenkit védene egyformán. A kettős állampolgárok magyar állampolgárságának a felfüggesztését és ezáltal a kiutasításuk lehetőségét megteremtő politikai eszközt más országok is bevethetik. Az „amerikai mintára” készült módosításnak nem az USA-ban, hanem a magyar történelem sötét időszakában van előképe.
Ilyen az, amikor Orbán Viktor nem avatkozik be más államok belügyeibe: magyar pénz és terrorelhárítók érkeztek Bosznia-Hercegovinába. Milyen politikai haszonszerzés reménye vezeti a Balkánon kavaró magyar miniszterelnököt, amikor a térség autoriter vezetőivel barátkozik? Vagy szimplán csak az orosz érdekeknek való megfelelés a cél?
Furcsa szempontok vezérelték az oktatási kormányzatot az egyetemek államilag támogatott férőhely-kapacitásainak idei meghatározásakor. Az ördög ráadásul a részletekben rejlik.
Ahogy a második világháború után az Egyesült Államok szerepet vállalt az új világrend kialakításában a Szovjetunió ellenében és Európa védelmében, most is ezt teszi, csak éppen fordított előjellel.
Jelentős kockázatot vállalt Orbán Viktor azzal, hogy a német parlamenti választások hajrájában feladta eddigi semlegességét, és a populista-szélsőjobboldali AfD oldalára állt, sőt vendégül látja Alice Weidelt, a párt társelnök-kancellárjelöltjét. Szemben azonban Donald Trump megválasztásával, Berlinben nehezen képzelhető el olyan fordulat, ami azonnali hasznot hajtana a magyar kormányfőnek.
Ráolvasással próbálja erősíteni Orbán Viktor a középosztályba tartozókban azt az érzetet, hogy még mindig jobb nekik, mint nyugati „osztály”-társaiknak. A tények mást mutatnak.
Negyedszázada óriási hullámokat vert Ausztriában és az EU-ban, hogy az osztrák kormánykoalícióba bekerült a Jörg Haider vezette szélsőjobboldali szabadságpárt. Ma már inkább aggodalommal figyelik, hogy a még szélsőségesebb párt megkerülhetetlen a helyi politikában.
Már nemcsak az zene Vlagyimir Putyin füleinek, amit Orbán Viktor mond, deaz is, hogy Robert Fico szlovák kormányfővel közösen játszik az orosz kottából. Most az orosz gáznak nyitott utat Szlovákia felé, az ukránoknak pedig azt üzente, hogy “ha agresszívek maradnak és ellenségesek, pórul fognak járni. A végén még felidegesítenek bennünket és ellenlépéseket fogunk tenni”.
Csapdába kerültek Orbánék Rogán Antal amerikai szankcionálása miatt, vagy ez újabb lehetőség a magyar miniszterelnöknek, hogy bizonyítsa jó viszonyát Donald Trumppal? Az biztos, hogy a propaganda- és titokminiszter szankcionálásának jóval súlyosabb következménye is lehet, mint első látásra tűnt.
