Két nappal azután, hogy robbanásokban megrongálódtak az Északi Áramlat gázvezetékek, a Gazprom bejelentette, hogy leállít minden gázszállítást, amely Ukrajnán keresztül érkezik Európába. Mivel a Jamalt már májusban letekerték, ha betartják a friss ígéretüket, akkor az utolsó jelentős, Európába befutó csövük a Török Áramlat meghosszabbítása, a Balkáni Áramlat lesz, mely a szerb határon lép be Magyarországra.
Nemcsak kirívóan magasak az áram- és gázárak, de nagyon hullámzók is, a beszerzők így pár óra leforgása alatt óriási összegeket kaszálhatnak, de ugyanúgy óriásit bukhatnak is. A legtöbben ezt nem merik megkockáztatni, most inkább nem adnak árat, így sok kis- és középvállalkozás jelenleg képtelen energiát venni a következő évre. A piacokat leginkább a körvonalazódó EU-s árletörő csomag nyugtathatja meg, sok kereskedő inkább kivár, hátha a következő hetekben már normálisabb árakat tud ajánlani az ügyfeleknek, akik persze szintén ezért imádkoznak.
A koronavírus-veszélyhelyzet június végi lepergésével két és fél év után ismét árat emelhetnek a közétkeztető cégek, és ezt csaknem mindenhol meg is teszik: meredeken emelkednek a menzatarifák. Az új összegek azonban még így is nagyon messze vannak attól, hogy a veszteségek mérséklésén túl bármire is menjenek velük a társaságok, a kilátások pedig annyira borúsak, hogy még az év vége előtt újabb drágítás lenne szükséges ahhoz, hogy talpon bírjanak maradni. Kérdéses azonban, hogy meg tudnak-e egyezni a megrendelő önkormányzatokkal, mert azok nagyon nem szívesen borzolják a lakosok idegeit az árak feljebb tolásával.
Már a második Orbán-kormány kimondta, hogy nemzeti mobilszolgáltatónak márpedig lennie kell, és minimum 2012 elejétől fogva többször, többféleképpen neki is futott a feladatnak, de mindig visszapattant. Most egy 2013-as tervet leporolva, a gigászi megszorítások közepette is elképesztő összeget elköltve vette meg a Vodafone-t, a NER egyik mintacégével, a 4iG-vel közösen, így végül lesz nemzeti mobiltársaság.
Harminc évvel ezelőtt kezdtük meg a stratégiai készletek felhalmozását, és a bespájzolt olaj- és olajtermékünk legalább 90 napra elegendő szinten van már 1998 óta. Ennek a szintnek néha kicsit alámentünk, de sohasem annyira, mint idén augusztusban, amikor a kormány az üzemanyaghiány megelőzése érdekében nagyon komoly mennyiségű gázolajat szabadított fel.
A független benzinkutak végül mégsem zárnak be egységesen 19-én és 20-án, mindenki helyben, az adott fehér kúton szembesül csak majd azzal, hogy tud-e tankolni vagy sem. A Mol megfeszülten dolgozik azon, hogy mindenhová időben odaérjenek az üzemanyag-szállítmányok, és talán könnyebbséget jelent nekik, hogy idén nem hoz hosszú hétvégét az államalapítás ünnepe.
A világ élelmezése nagyban függ Ukrajnától, a legsebezhetőbb országok közül többen tőlük vásárolják a szemesterményt, de az ukrán búza nagyon fontos része az ENSZ-segélyszállítmányoknak is. A háború miatt a silókban ragadt gabona kilapátolása egyelőre nagyon lassan megy, de valahova el kéne rakni a frissen betakarított terményt is, ami az invázió miatt messze nem lesz annyi, mint lehetne. És úgy tűnik, Oroszország is meggondolta magát.
Egyelőre nem jelent közvetlen bajt, hogy leállt az orosz olajszállítás a Barátság csővezetéken keresztül, csakhogy már enélkül is köhög az üzemanyag-ellátás Magyarországon, aminek az elsődleges okait minden szakértő az árkorlátozás életben tartásával magyarázza. Az árstop olyan politikai szent tehén, amit csak a legvégső esetben áldozna fel a kormány, kérdés, mit ér az olcsó benzin, ha végig kell kajtatni érte a fél várost.
Világszerte kihívásokat okoz, hogy a komolyabb műtéteken átesett páciensek szervezete összeomolhat, viszonylag sokan halnak meg az operációt követő 30 napon belül. Ezek a halálesetek javarészt megelőzhetők lennének, mert sohasem váratlanul történnek, ám egyszerűen nincs elég kórházi dolgozó ahhoz, hogy észlelhessék a figyelmeztető jeleket, ami szintén nem csak a magyar egészségügy problémája. A megoldást az újgenerációs betegmonitorozó eszközök jelenthetik, ám kérdés, mely intézménynek lesz rájuk pénze.
Dübörög a fogyasztásunk, miközben a régió három jelentős olajfinomítója áll – egy tervezetten, kettő pedig baleset miatt. Az import jelenthetne megváltást, az azonban idehaza a nagykereskedelmi hatósági árazás miatt márciusban gyakorlatilag megszűnt, és a külföldi cégek továbbra sem érdekeltek az üzemanyag-behozatal újraélesztésében. De még ha azok is lennének, akkor sem mehetne minden flottul – erről az iszonyúan száraz nyár gondoskodott.
A gázcsapok letekerése miatt nemcsak azon agyalhatunk, hogy mivel fogunk télen fűteni, hanem azon is, hogy mit fogunk enni a következő években. Gázzal készül ugyanis az egyik legelterjedtebb műtrágyatípus, és ha nem szórják tápanyaggal a termőföldeket, krízisbe fordulhat a tömegek élelemmel való ellátása, különösen olyan aszályos időkben, mint a mostani.
Bár exporttilalmat hirdetett a kormány az energiahordozókra, ez nem ütközik a vészhelyzeti szabályokba, mert a kivételt jelentő bértárolásról van szó.
Az energiaválsághoz egyre közelebb sodródó Németország egyszerre több megoldást is fontolgat arra az esetre, ha az oroszok végleg elzárnák a gázcsapot. Az egyik eszközük egy olyan gázaukciós modell bevezetése, amely érdekeltté teszi a vállalatokat a fogyasztásuk visszafogásában.
Németország attól retteg, hogy két hét múlva már annyi gáz se jön az oroszok hozzájuk befutó csővezetékén, mint eddig. A norvég tengeri fúrótornyok munkásai majdnem még nagyobb krízist szítottak, kormányuk az utolsó pillanatban regulázta meg őket. Franciaországban viszont már az utolsó utáni pillanatban akarja menteni a menthetőt a kabinet, ott az atomerőművekkel van olyan nagy baj, hogy azt külföldön is meg fogják érezni. Nagy-Britannia közben a saját útját járná, de az is szakadékba vezethet. A magyar energiahelyzettel egyelőre nincs baj, de a kormány is érzi, hogy még lehet, és már meg is tette az első óvintézkedést.
Hangzatos nevével ellentétben a plázanyitást korlátozó törvény nem a bevásárlóközpontokat akarta megállítani, hanem a külföldi vállalatok előretörését a hazai kiskereskedelemben – és ezzel együtt persze helyzetbe akarta hozni a magyar tulajdonú cégeket. Hiába azonban a szigorú szabályozás, a külföldi társaságok stratégiát váltottak, sikerült továbbterjeszkedniük, míg a magyarok nem tudtak élni a lehetőséggel.
Tavaly október óta ezen a gázcsövön érkezik Magyarország gázellátásának java része.
Pénteken sorra jelentette be a Mol, az OMV és a Lukoil, hogy szűkebbre veszik kútjaikon az egyszerre betankolható üzemanyag mennyiségét. A lépés elővigyázatos, nincs benzinhiány, és pánikra sincs ok, mondja a magyar olajvállalat, és a lapunknak nyilatkozó szakértők is így látják. Júliusban és augusztusban azonban már durvulhat a helyzet - pont ezt akarják megelőzni az intézkedéssel. A független benzinkutasok máshogy látják: érdekvédelmi szervezetük vezetője egy szóban foglalta össze, mit kell most tudni a fehér kutak naftaellátásáról: "nincs."
Az Európai Parlament képviselői vagyonnyilatkozati rendszere még a magyarnál is kevésbé komolyan vehető: a leadott dokumentumok tartalmát ugyanúgy nem ellenőrzi senki, a pontatlanságokat, valótlanságokat ugyanúgy nem büntetik, viszont sokkal kevesebb és sokkal kevésbé pontos adatot kell feltüntetni bennük - nem csoda, hogy nemrég még ekézték is a kormányközeli lapok. Most ezt a rendszert honosítjuk meg, szemlátomást valódi tét nélkül. A Transparency International vezetője szerint a lépésnek inkább az EU-s helyreállítási alap pénzeiről szóló tárgyalások során lehet szerepe.
Pont a legrosszabbkor történt a baleset a schwechati finomítóban: küszöbön az extrán üzemanyagigényes nyári időszak, amikor mindenki autóba vagy repülőre pattan, és nyaralni indul – kivéve a gazdák, akik a traktorokat kezdik el a korábbinál is többet hajtani a földeken. Az osztrák állami segítség már el is fogyhatott, a felszabadított magyar stratégiai benzin- és gázolajkészlet pedig egy szakértő számítása szerint éppen arra lehet elég, hogy az OMV hazai kútjai kihúzzák addig, amíg igazán meredeken elkezd felfelé ívelni a naftakereslet.
Eleve csak júliusig szólt az ajánlat, most mégis sok, a hosszabbításban bízó kisvállalkozást ért hideg zuhanyként, hogy az év felétől már piaci árat kell fizetniük az energiáért. Cipészek, bőrdíszművesek, üvegfestők hívják kétségbeesetten az egyik érdekvédelmi szervezetet, mert úgy látják, a védőernyő nélkül nem lesz jövőjük. Orbán Viktor péntek reggeli nyilatkozatával igyekezett valamelyest lenyugtatni a kedélyeket, de a részletszabályok megjelenéséig erre aligha van valódi esély, ráadásul sokuknak biztosan nem jut az olcsó energiából.
