Harminc évvel ezelőtt kezdtük meg a stratégiai készletek felhalmozását, és a bespájzolt olaj- és olajtermékünk legalább 90 napra elegendő szinten van már 1998 óta. Ennek a szintnek néha kicsit alámentünk, de sohasem annyira, mint idén augusztusban, amikor a kormány az üzemanyaghiány megelőzése érdekében nagyon komoly mennyiségű gázolajat szabadított fel.
A független benzinkutak végül mégsem zárnak be egységesen 19-én és 20-án, mindenki helyben, az adott fehér kúton szembesül csak majd azzal, hogy tud-e tankolni vagy sem. A Mol megfeszülten dolgozik azon, hogy mindenhová időben odaérjenek az üzemanyag-szállítmányok, és talán könnyebbséget jelent nekik, hogy idén nem hoz hosszú hétvégét az államalapítás ünnepe.
A világ élelmezése nagyban függ Ukrajnától, a legsebezhetőbb országok közül többen tőlük vásárolják a szemesterményt, de az ukrán búza nagyon fontos része az ENSZ-segélyszállítmányoknak is. A háború miatt a silókban ragadt gabona kilapátolása egyelőre nagyon lassan megy, de valahova el kéne rakni a frissen betakarított terményt is, ami az invázió miatt messze nem lesz annyi, mint lehetne. És úgy tűnik, Oroszország is meggondolta magát.
Egyelőre nem jelent közvetlen bajt, hogy leállt az orosz olajszállítás a Barátság csővezetéken keresztül, csakhogy már enélkül is köhög az üzemanyag-ellátás Magyarországon, aminek az elsődleges okait minden szakértő az árkorlátozás életben tartásával magyarázza. Az árstop olyan politikai szent tehén, amit csak a legvégső esetben áldozna fel a kormány, kérdés, mit ér az olcsó benzin, ha végig kell kajtatni érte a fél várost.
Világszerte kihívásokat okoz, hogy a komolyabb műtéteken átesett páciensek szervezete összeomolhat, viszonylag sokan halnak meg az operációt követő 30 napon belül. Ezek a halálesetek javarészt megelőzhetők lennének, mert sohasem váratlanul történnek, ám egyszerűen nincs elég kórházi dolgozó ahhoz, hogy észlelhessék a figyelmeztető jeleket, ami szintén nem csak a magyar egészségügy problémája. A megoldást az újgenerációs betegmonitorozó eszközök jelenthetik, ám kérdés, mely intézménynek lesz rájuk pénze.
Dübörög a fogyasztásunk, miközben a régió három jelentős olajfinomítója áll – egy tervezetten, kettő pedig baleset miatt. Az import jelenthetne megváltást, az azonban idehaza a nagykereskedelmi hatósági árazás miatt márciusban gyakorlatilag megszűnt, és a külföldi cégek továbbra sem érdekeltek az üzemanyag-behozatal újraélesztésében. De még ha azok is lennének, akkor sem mehetne minden flottul – erről az iszonyúan száraz nyár gondoskodott.
A gázcsapok letekerése miatt nemcsak azon agyalhatunk, hogy mivel fogunk télen fűteni, hanem azon is, hogy mit fogunk enni a következő években. Gázzal készül ugyanis az egyik legelterjedtebb műtrágyatípus, és ha nem szórják tápanyaggal a termőföldeket, krízisbe fordulhat a tömegek élelemmel való ellátása, különösen olyan aszályos időkben, mint a mostani.
Bár exporttilalmat hirdetett a kormány az energiahordozókra, ez nem ütközik a vészhelyzeti szabályokba, mert a kivételt jelentő bértárolásról van szó.
Az energiaválsághoz egyre közelebb sodródó Németország egyszerre több megoldást is fontolgat arra az esetre, ha az oroszok végleg elzárnák a gázcsapot. Az egyik eszközük egy olyan gázaukciós modell bevezetése, amely érdekeltté teszi a vállalatokat a fogyasztásuk visszafogásában.
Németország attól retteg, hogy két hét múlva már annyi gáz se jön az oroszok hozzájuk befutó csővezetékén, mint eddig. A norvég tengeri fúrótornyok munkásai majdnem még nagyobb krízist szítottak, kormányuk az utolsó pillanatban regulázta meg őket. Franciaországban viszont már az utolsó utáni pillanatban akarja menteni a menthetőt a kabinet, ott az atomerőművekkel van olyan nagy baj, hogy azt külföldön is meg fogják érezni. Nagy-Britannia közben a saját útját járná, de az is szakadékba vezethet. A magyar energiahelyzettel egyelőre nincs baj, de a kormány is érzi, hogy még lehet, és már meg is tette az első óvintézkedést.
Hangzatos nevével ellentétben a plázanyitást korlátozó törvény nem a bevásárlóközpontokat akarta megállítani, hanem a külföldi vállalatok előretörését a hazai kiskereskedelemben – és ezzel együtt persze helyzetbe akarta hozni a magyar tulajdonú cégeket. Hiába azonban a szigorú szabályozás, a külföldi társaságok stratégiát váltottak, sikerült továbbterjeszkedniük, míg a magyarok nem tudtak élni a lehetőséggel.
Tavaly október óta ezen a gázcsövön érkezik Magyarország gázellátásának java része.
Pénteken sorra jelentette be a Mol, az OMV és a Lukoil, hogy szűkebbre veszik kútjaikon az egyszerre betankolható üzemanyag mennyiségét. A lépés elővigyázatos, nincs benzinhiány, és pánikra sincs ok, mondja a magyar olajvállalat, és a lapunknak nyilatkozó szakértők is így látják. Júliusban és augusztusban azonban már durvulhat a helyzet - pont ezt akarják megelőzni az intézkedéssel. A független benzinkutasok máshogy látják: érdekvédelmi szervezetük vezetője egy szóban foglalta össze, mit kell most tudni a fehér kutak naftaellátásáról: "nincs."
Az Európai Parlament képviselői vagyonnyilatkozati rendszere még a magyarnál is kevésbé komolyan vehető: a leadott dokumentumok tartalmát ugyanúgy nem ellenőrzi senki, a pontatlanságokat, valótlanságokat ugyanúgy nem büntetik, viszont sokkal kevesebb és sokkal kevésbé pontos adatot kell feltüntetni bennük - nem csoda, hogy nemrég még ekézték is a kormányközeli lapok. Most ezt a rendszert honosítjuk meg, szemlátomást valódi tét nélkül. A Transparency International vezetője szerint a lépésnek inkább az EU-s helyreállítási alap pénzeiről szóló tárgyalások során lehet szerepe.
Pont a legrosszabbkor történt a baleset a schwechati finomítóban: küszöbön az extrán üzemanyagigényes nyári időszak, amikor mindenki autóba vagy repülőre pattan, és nyaralni indul – kivéve a gazdák, akik a traktorokat kezdik el a korábbinál is többet hajtani a földeken. Az osztrák állami segítség már el is fogyhatott, a felszabadított magyar stratégiai benzin- és gázolajkészlet pedig egy szakértő számítása szerint éppen arra lehet elég, hogy az OMV hazai kútjai kihúzzák addig, amíg igazán meredeken elkezd felfelé ívelni a naftakereslet.
Eleve csak júliusig szólt az ajánlat, most mégis sok, a hosszabbításban bízó kisvállalkozást ért hideg zuhanyként, hogy az év felétől már piaci árat kell fizetniük az energiáért. Cipészek, bőrdíszművesek, üvegfestők hívják kétségbeesetten az egyik érdekvédelmi szervezetet, mert úgy látják, a védőernyő nélkül nem lesz jövőjük. Orbán Viktor péntek reggeli nyilatkozatával igyekezett valamelyest lenyugtatni a kedélyeket, de a részletszabályok megjelenéséig erre aligha van valódi esély, ráadásul sokuknak biztosan nem jut az olcsó energiából.
A hazai webshopos kkv-k többségének megalapozatlanok a félelmei a nemzetközi porondra lépéstől. Pedig varázslat nem, csak megfelelő előkészítő munka kell hozzá, derül ki egy friss, hazai kutatásból, mely kifejezetten a magyar csomagküldő kisvállalkozások határon túli szállítására fókuszált.
Orbán Győző bányacége 5 milliárd forint éves bevételből csinált 1,8 milliárd forint profitot, de még ez is eltörpül Rákay Philip tanácsadó vállalatának, vagy Sarka Kata és Rogán-Gaál Cecília médiacégének bevételarányos nyeresége mellett. Több tucat NER-közeli vállalat éves beszámolóját vizsgáltuk meg, hogy kiderítsük, az árbevételük mekkora részéből tudtak nyereséget kihozni.
A horvát miniszterelnök szerint akár egy hónapon belül elkészülhet a kapacitásbővítés, ráadásul a néhány héttel ezelőtt közölt összeg töredékéért.
Még felvizezett formában is durván fájni fog Oroszországnak a tengeren szállított nyersolajra és olajtermékekre kirótt uniós kereskedelmi tilalom. A csővezetékes szállítások időleges fennmaradása Magyarországnak és még néhány régiós társunknak óriási ajándék, de az eladó országnak sovány vigasz, hiszen a Nyugat-Európával folytatott kereskedése döntő részét hajókkal bonyolította. Hajókon jött a félkész termékek mellett a dízel is, amelyből már most óriási a hiány, és ezúttal nemcsak a hagyományosan dízeldeficites Európában, hanem globálisan is. Miközben a nyakunkon a nyár – a dízel- és kerozinfogyasztás igazi szezonja, mely várhatóan idén robban vissza a koronaválság előtti szintre.
