Pontosan mi is az olajembargó és az olajársapka? Az, amit az oroszok árnyékflottával akarnak kijátszani
Óriási horderejű intézkedéseket hozott meg a hétfőn élesedett húzásaival az Európai Unió és a G7. Az orosz olajkereskedelem sebet kapott, csakhogy Moszkva már tavasz óta azon dolgozik, hogyan kerülje meg az új regulákat, és mostanra valamelyest már ki is építette a saját, párhuzamos piacát. És bár a Nyugat meg akarja büntetni Oroszországot, valójában neki sem érdeke, hogy az oroszoknak túl rossz legyen.
Egyszerre két gyomrost vitt be Oroszországnak a nyugati világ hétfőn: december ötödikén élesedett az Európai Unió olajembargója és a G7-országok, az EU és Ausztrália közös olajársapkája. A kettős csapással a részt vevő országok azt akarják elérni, hogy tovább csökkenjenek az orosz bevételek, és Vlagyimir Putyin még kevesebb pénzt tudjon fordítani Ukrajna feldúlására.
A fél embargó
Az olajembargó első, most életbe lépett üteme az orosz nyersolaj tengeri importját tiltja meg az uniós tagállamoknak. Ezt az EU még nyáron szavazta meg, és Magyarország természetesen együtt voksolt a többi tagállammal, hiszen másként nem is léphetne most életbe a korlátozás. Ezt a tényt a kormány nagyon szeretné elhallgatni, illetve elkenni, és a szankció megszavazása helyett kormánypárti beszélő fejek, illetve maga Orbán Viktor is kizárólag arra összpontosít, hogy
a mostani korlátozás alól sikerült felmentést kivívniuk Magyarország számára.
A felmentés a csővezetékes olajimportra vonatkozik, és határozatlan időre szól, azzal a kikötéssel, hogy amint lehet, jöjjünk le róla. Rajtunk kívül még Szlovákiának és Csehországnak engedélyezték a csővezetékes orosz olajimport folytatását, mivel hozzánk hasonlóan nekik sincsen tengerpartjuk, és túl nagy nehézséget okozna, ha hirtelen elzárulna a minket kiszolgáló Barátság-csővezetéken folytatott olajáramoltatás.
A csöves szállítást mondjuk mi meg tudjuk oldani a Horvátország felől érkező Adria-csővezetéken is, de annak Magyarországra belépő szakasza még mindig szűkített kapacitású, nem tud elég olajat felnyomni hozzánk. A kapacitásbővítés elméletileg könnyen, gyorsan, és az EU becslésével ellentétben egész olcsón megoldható, de az érintett szakaszt üzemeltető Janaf és a Mol még mindig csak tárgyalnak a bővítésről, gyakorlati munka még nem történt. Az EU-s embargó alól a közép-európai trió mellett felmentést kapott Horvátország és Bulgária is – nekik a tengeri szállítmányozás folytatását engedélyezték.
Az embargó tehát korántsem teljes, mindazonáltal az orosz nyersolajimport túlnyomó részét így is kiiktatja. Az orosz olajtermékimportot pedig majd az embargó 2023. február 5-én élesedő második üteme iktatja ki, amely minden, orosz alapanyagból finomított áru behozatalát ellehetetleníti. Ezek közül a legfájóbb az orosz dízel kiesése lesz – Európa gázolajmínusza hagyományosan napi 1,5 millió hordónyi, és ezt a lyukat 80-90 százalékban az import orosz dízel tömi be – még két hónapig.
A sapka
A szintén hétfőn élesedett, orosz olajra kirótt felvásárlásiár-limit, vagyis ársapka mögött a G7-országok állnak, hozzájuk csatlakozott az EU és Ausztrália is. Az ársapkás intézkedés célja, hogy kiegészítse az uniós embargót, és azt mondja ki, hogy orosz olajat a G7, az EU és Ausztrália közreműködésével csak akkor vehet harmadik ország, ha legfeljebb 60 dollárt fizet annak hordójáért.
Az egyenletben azért fontos, és nehezen megkerülhető szereplő a G7 és az EU, mert az ide tartozó tagállamok adják a kereskedéshez a hajók jelentős részét, ezekben az országokban van a tengeri szállítmányozást biztosító és viszontbiztosító legjelentősebb vállalatok központja, illetve a piac mintegy 90 százalékát olyan cégek fedik le, melyek az uniós szabályokkal összhangban működnek. EU-s biztosítás nélkül olajtankerek egyébként nem is dokkolhatnak be EU-s kikötőkbe. Biztosítás nélkül is lehet persze olajat szállítani, de ennek kockázatát kevesen vállalják. Ugyanakkor Oroszország újabban saját biztosítást kínál a vele együttműködő szállítóknak.
Az ársapkaszabályok alól csak a vészhelyzeti olajszállítások kaphatnak felmentést: EU-s/G7-es biztosítással csak olyan harmadik országok vásárolhatnak az árlimit felett is orosz olajat, amelyek energiaellátási biztonsága múlik azon, hogy megérkezik-e az adott szállítmány.
Bár az ársapka már éles, azok a hajók, melyeket még hétfő előtt rakodtak meg orosz áruval, 45 napos türelmi időt kaptak, és ha január 19-ig kirakodnak, akkor nem éri őket semmiféle retorzió. Ezzel szemben mostantól, ha valamely harmadik ország zászlója alatt hajózó tanker szándékosan megsérti az ársapka szabályait, és 60 dollárnál drágábban vásárolt orosz olajat szállít, akkor a kirakodását követő 90 napban uniós/G7-es cégek nem fogják biztosítani.
Az olajársapkát kéthavonta felülvizsgálják, ez első alkalommal január közepén lesz esedékes. A felülvizsgálat során azt kell biztosítani, hogy az árlimit legalább 5 százalékkal alacsonyabban maradjon, mint az orosz nyersolaj a Nemzetközi Energia Ügynökség által megállapított átlagára. Minden egyes ársapka-módosítás 90 napos türelmi idővel jár majd, hogy ne fordulhasson elő, hogy egy hajó az árlimit-szabályoknak megfelelve rakod be, de akaratlanul is megsérti a szabályokat, mert az esetleges szabálymódosítás már út közben éri.
2023. február 5-én nem csak az EU-s embargó második lépcsője jön az orosz olajtermékek EU-ba irányuló importjának tilalmával, de a nyersolajéhoz hasonlóan azzal együtt hatályossá válik egy olajtermék-ársapka is. Ennek szintjét még nem állapították meg.
A reakciók
Az olajársapka szintjét több ország kritizálta azzal, hogy túl megengedő - köztük volt természetesen Ukrajna is. Volodimir Zelenszkij elnök szerint a világ "gyengeséget mutatott" az árlimit szintjével. Azt mondta, a hordónkénti 60 dolláros ármaximalizálás aligha fogja elrettenteni Oroszországot a háború folytatásától. Szerinte ez "nem nevezhető komoly döntésnek," és ez így "egészen kényelmes a terrorista állam költségvetésének". Tényleg nem túl szigorú a limit: az orosz olaj hordója a pénteki záráskor csak hét dollárral került többe, mint a most már élő árplafon.
Oroszország már régebb óta hangoztatja, hogy nem fogadja el az ársapkát, és nem hajlandó annak megfelelve bonyolítani az olajüzletét, még akkor sem, ha ez azt jelenti, hogy "egy kicsit" vissza kell fognia az olajtermelését. Alekszandr Novak orosz miniszterelnök-helyettes azt mondta, az ársapka ellentmond a szabad kereskedelem szabályainak, és a kínálat beszűkülését hozza el, amely destabilizálni fogja a globális energiapiacot. Azt is megpendítette, hogy a Kreml már dolgozik egy olyan mechanizmuson, amely "megtiltaná az ársapka-eszköz használatát", függetlenül attól, hogy hol húzzák meg a felvásárlási ár felső határát.
A Reutersnek nyilatkozó, neve elhallgatását kérő orosz forrás Novak szavait magyarázva azt mondta, Moszkva olyan rendelet kiadására készül, amely megtiltaná orosz cégeknek és kereskedőknek a kapcsolatfelvételt olyan országokkal és cégekkel, amelyek az ársapkának megfelelően üzletelnének velük. Tehát az EU-s/G7-es korlátozó intézkedésekre válaszul lényegében egy az egyben megtiltanák a nyersolajjal és az olajtemékekkel való kereskedést azoknak a harmadik országoknak is, amelyek nyugati biztosítást szeretnének kötni a megvásárolt olajszállítmányukra. Az ársapka-szabályok ismeretében ez azt is jelenti, hogy a harmadik országok vészhelyzeti bevásárlásaiban Oroszország továbbra is partner lesz, hiszen azok bonyolíthatóak lesznek a limit feletti áron is, nyugati biztosítással.
Az árnyékflotta
Oroszország gyakorlatilag tavasz óta a fent fejtegetett korlátozások megkerülésére készül. Az elmúlt hónapokban kiépítettek egy, a tengeri szállítmányozási szektorban csak "árnyékflottának" hívott tankerállományt, melyekkel az Európából kizárt szállítmányaikat Ázsia és a Közel-Kelet kikötőibe vihetik. Ezzel már előre igyekeztek gondoskodni azon nyugati hajók pótlásáról, melyek használatától eleshetnek – például, amennyiben tartják magukat az ígéretükhöz, és fittyet hánynak az ársapka szabályaira. Az árnyékflotta hajói elrejtik az általuk szállított olaj eredetét. Amerikai jelentések szerint erre több módszerük is van:
menet közben kikapcsolják a jeladót, hamis jeleket küldenek, országot váltanak, vagy nyílt vízen fejtik át az olajat az eladó fél hajójáról.
Az árnyékflottát nem a semmiből kellett összehordaniuk, már egy évtizede elkezdtek ilyen célokra hajókat beszerezni, amikor az USA 2012-ben szigorított a Teheránt sújtó szankcióin. Oroszország az árnyékflottájával folytathatta az Iránnal való olajkereskedelmét, a hajók száma pedig Donald Trump újabb, 2018-as Irán-szankcióit követően tovább nőtt. Ennek a bővítésnek az Ukrajna lerohanására válasz nyugati zárás adott új és óriási lendületet.
Hogy pontosan hány újonnan beszerzett árnyéktankerről van szó, arról pontos adatok nincsenek. A tengeri szállítmányozási szektor egyik vezető vállalata, a Braemar becslése szerint Oroszország tavasz óta több mint 100 tankerhajót szerzett "direkt és indirekt vásárlások útján". A Rystad 103 ilyen tankert tart számon, és ezek között szerintük iráni és venezuelai zászló alatt hajózó tankerek is vannak – mindkét országot nyugati olajszankciók sújtanak, bár az USA egyébként épp nemrég döntött úgy, hogy az orosz–ukrán háború által kifeszített olajpiaci körülmények miatt enyhíti a Venezuelát sújtó szankcióit.
A Braemar szerint Oroszországgal a gyanú szerint kapcsolatban álló felek csak idén 29 VLCC-t – very large crude carriert, vagyis, szó szerint "nagyon nagy nyersolaj-hordozót" – vásároltak. Ezek egyenként 2 millió hordó olajat tudnak szállítani. Az oroszok feltételezett ügyintézői Suezmax méretű hajóból (ez a legnagyobb, még a Szuezi-csatornán átférő tanker) 31-et szereztek be (ezek szállítói kapacitása hajónként 1 millió hordó), valamint még 49 Aframaxot. Utóbbiak már csak 700 ezer hordó olajat tudnak szállítani egyenként, de méretük miatt nagyon kedveltek, hiszen a kisebb kikötőkbe is be tudnak dokkolni. Viszont korlátozott kapacitásuk miatt elsősorban rövid és közepes hosszúságú utakra használják őket – az Oroszország–Európa-szállítások ilyenek, vagyis ilyenek voltak.
Ócskavasak, felárral
Az olajkereskedés újrakalibrálására összeterelt tankerek nem újak és nem is a legegyenesebb módon szerzik be őket. A hajók elöregedettek, jellemzően 12-15 évesek, néhány éven belül már le kellene őket selejtezni. Az állapotukhoz képest pedig különösen figyelemreméltó, hogy milyen drágán találnak új gazdára.
A Wall Street Journalnak nyilatkozó hajókereskedő szerint egy, a roncstelepre tartó 15 éves tanker átlagára hat hónap alatt 37 százalékkal nőtt a piacon, és most 52 millió dollár körül áll. Az Oroszországhoz köthető vásárlók rámennek a jeges vízben is közlekedni tudó tankerekre: idén nyáron egy ilyen hajó 32 millió dollárért talált új gazdára, pedig tavaly még 17 millióra becsülték az árát. A fenti átlagárhoz képest így is olcsónak tűnik, de ez alighanem azért van, mert a szóban forgó bárka nem 15, hanem már 22 éves, a szektorban matuzsálemnek mondható. Az üzletet nyélbe ütő görög cég a WSJ-nek azt mondta, sohasem láttak még olyat, hogy ekkora felárat fizessen egy vevő a hajó becsült árához képest.
Maguk a vásárlók a brókerek számára ismeretlen, új felek. A Financial Timesnak arról beszéltek iparági képviselők, hogy ezeket az ügyleteket névtelen vevők bonyolítják, szerzeményeik pedig néhány héttel a vételezés után már Oroszország kikötőiben bukkannak fel. Az érdeklődők legtöbbször dubaji vagy kínai bejegyzésű, ismeretlen cégek képviseletében érkeznek a piacra. Ez sem új gyakorlat, az orosz állami Szovkomflot tavasszal tucatnyi hajóját adta el, megelőzve azt, hogy a Nyugat lefoglalja azokat – ezekből Dubajban bejegyzett cégek is vettek. Később az egyik ilyen, immár dubaji tulajdonú hajót a Kercsi-szorosban szúrták ki, amint egy Rosznyefty-hajóról töltik, minden bizonnyal orosz nyersolajból finomított termékekkel. A WSJ-nek pedig egy, a 18 éves Suezmaxán szeptemberben túladott extulaj azt mondta, tudomása szerint volt hajója most már orosz olajat visz, Novorosszijszkból indulva, Törökország érintésével, Kínába.
Új kockázatok
Az árnyékflottával elsősorban India, Kína és Törökország kiszolgálására hajtanak az oroszok – ők azok a partnerek, akik akkor kezdtek el több orosz olajat vásárolni, amikor Európa java része elkezdte leépíteni az orosz olajvásárlásait a háború miatt. Van tehát új felvevőpiac, az viszont kérdéses, mennyire lehet hatékony a szállítás az árnyékflotta hajóival. A leselejtezés előtt álló bárkák lassabbak, hosszabb utat kell megtenniük az ázsiai kikötők felé, állapotuk miatt jobban kitettek az időjárásnak, és az ellenőrök nagy valószínűséggel fel fogják őket tartóztatni a Szuezi-csatornán vagy a Boszporusznál – pláne, ha biztosítás nélkül közlekednek.
A szakma szerint az új beszerzésű, régi hajók enyhíteni fogják az ársapka oroszokra mért hatásait, de eltüntetni nem fogják azokat. Az elemzők úgy vélik, messze nincs elég hajó az új ügyfelek kiszolgálására, a Rystad szerint például 240-nél is több tanker kellene ahhoz, hogy Oroszország fenn tudja tartani olajexportjának volumenét. 2023 elején pedig még feszítőbb lesz a hiány, mert februártól a nyersolaj mellett már az olajtermékeket szállító hajók útja is meghosszabbodik, hiszen európai helyett már ázsiai kikötők felé kell kormányozni őket.
Arról is megoszlanak ugyanakkor a vélemények, hogy mekkora exportkieséssel kell számolnia Oroszországnak, amíg belerázódik az új piacok kiszolgálásába. Szeptemberben napi több mint 7 millió hordó olajárut szállítottak az oroszok, ebből az EU normál üzem szerint naponta 2,2 millió hordó kőolajat és 1,2 millió hordó terméket vásárol. Vagyis az embargó első üteme miatt most napi csaknem 2,2 millió hordó tűnik el az unióból – a Barátság csővezetéken érkező adagok, ugye, továbbra is maradnak, az olajtermékek pedig februártól tűnnek el az egyesített európai piacról. A Braemar úgy becsüli, hogy mostantól napi 700 ezer, de akár 1,5 millió hordó áru is kieshet, ami azt jelenti, hogy szerintük az oroszok árnyékflottája egyelőre nagyon korlátozott hatékonysággal működik. A JP Morgan szerint viszont csak 600 ezer hordó exportja esik ki, a Rystad szerint már csak napi 200 ezer. A Reutersnek pedig egy amerikai kormányzati forrás úgy becsülte, az orosz olaj kereskedelmének 80-90 százaléka az ársapka megkerülésével folyik majd tovább – igaz, szerinte Moszkvának van elegendő tankere.
Óriási tétje van annak, hogy Oroszország beváltja-e a fenyegetését, és valóban leállít minden olyan kereskedést, amely az ársapkával érintett. Ha az olajkereskedelmük volumene lecsökken, mert nem tudják kiszolgálni az új vásárlóikat, akkor visszafogják a termelést is, így kínálati szűkület lép fel a világpiacon, ami pedig feljebb fogja nyomni az árakat. Ez az amúgy is inflációval birkózó Európának nagyon nem hiányozna. Éppen ezért állapította meg a G7 az ársapkát viszonylag magasan: buknak ugyan rajta az oroszok, de jelen körülmények között nem sokat, így reményeik szerint a mostani korlátozások maximum arra elegendők, hogy Moszkva berzenkedjen, fenyegessen, de végül csak megbékéljen a helyzettel, és folytassa az olajkereskedelmet az EU-n kívül, de az EU felügyeletével. Így összességében nem lenne kevesebb olaj a világpiacon, és bár az EU-nak új források után kell néznie, talán nem kellene olyan irdatlan felárakat kifizetnie az új partnernek az olajért.
Fontos ugyanakkor, hogy az Oroszországot is sorai között tudó OPEC+ az olajárak akkori esése miatt októberben úgy döntött, hogy novembertől egészen 2023 végéig napi 2 millió hordóval visszafogja az olajtermelést. A társaság a hétfői szankciókkal együtt úgy döntött, egyelőre nem súlyosbítja tovább ezt a korlátozást, hanem kivár. De a korlátozás miatt már most szűkület van a világpiacon.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Már a benzinkutak negyedénél hiány van – tényleg a szankciók miatt, ahogyan a kormány állítja?
Közgazdasági alaptörvényeket rúgott fel a benzinárstop, amelyről már a bevezetésekor tudni lehetett, hogy hosszú távon egyszerűen fenntarthatatlan. Most élőben figyelhetjük, hogy tényleg az. Az autósok pedig pontosan úgy vásárolják a benzint, mintha akciós lenne.
