„Ha Hitler megtámadná a poklot, legalábbis kedvezően nyilatkoznék az ördögről az alsóházban."

Winston Churchill, államférfi

Ki a frászt érdekelnek a drogos pesti firkászok? – kérdezi szombathelyi betelefonálónk a vidéki MSZP nevében. A kérdés Török Zsoltnak, a szocialisták szóvivőjének szól. A vita pedig onnan indul, hogy Török szerint azért nem lehet a Jobbikkal együtt követelni a NAV-botrány kivizsgálását, mert akkor szétszedik őket az „álcivil liberószervezetek”. Nélkülük viszont nem lesz vizsgálóbizottság.

A szakkifejezésekből világosan látszik, hogy az égvilágon semmi akadálya annak, hogy az MSZP együttműködjön a Jobbikkal. Az ellenségkép közös: az álcivil, drogos pesti libsik. A buzizás csak véletlenül maradhatott le. Esetleg szervezhetne a szombathelyi MSZP egy jóízű könyvégetést, elvégre nem nekünk politizálnak.

Az „álcivil” kifejezésnél érdemes megállni egy percre. Álcivilek természetesen léteznek, ott van például a CÖF: dönti bele a kormánypárt a közpénzt, cserébe ők meg szervezik a propagandát. Az itt megszólaló szocik azonban azokat a „libsiket” tartják így számon, akik érzékenykednek, ha valamit a Jobbikkal közösen írnak alá. Ilyenek természetesen vannak, legutóbb az E.On-bizottság ügyében verték félre a harangot, viszont érdekes kérdés, hogy mitől is lennének ők álcivilek. Aki nem igazi civil, azt valaki irányítja – lásd CÖF. De vajon ki irányítja azokat az értelmiségieket, akiknek nem tetszik, ha a szocialisták együttműködnek a Jobbikkal?

Erre a kérdésre az MSZP még nem adott választ, ismerjük viszont a Jobbikét, ami nagyjából azonos a Fidesz megoldásával. Ezek az emberek azért álcivilek, mert a világösszeesküvést szolgálják. Szépen körbe is értünk a parlamenten. Hogy hiba ne legyen, Schiffer András is beszáll, és felveti, hogy jó lenne, ha egyszer már nem az álcivil liberók fújnák a passzátszelet.

Lesz itt nemulass az álcivil liberóknak, ha sikerül a kormányváltás.

Órák óta hívogatom egyébként a globális összeesküvést, rajta van a gyorshívó-listámon, de nem veszik fel. Biztos éppen most adják el a Napot a zsidóknak, és nem érnek rá. Kénytelen vagyok egyedül megoldani az egyenletet.

Álcivil liberóként, egyben drogos pesti firkászként úgy gondolom, hogy nyugodtan alá lehet íratni a jobbikosokkal bármilyen kezdeményezést, ha az milliárdos sikkasztások kivizsgálásáról szól. Az a politikus, aki efféle megfontolásokból százmilliárdokat hagy veszni, az nem alkalmas semmire.

A jobbikos persze büdös, dől belőle a hülyeség, még azt sem tudja eldönteni, hogy az iszlámnak vagy  a kereszténységnek drukkoljon két kurvázás között, meg van neki egy sajátos világlátása, amelyben álcivil, drogos pesti firkászok rágják széjjel a nemzetet. Nem jó társaság, de hát a részeg hajléktalant vagy az MSZP-szóvivőt is kevesen szeretik a buszon, viszont mégsem illik lerugdosni onnan. Van elég baja szegénynek.

Ugyanakkor viszont ha a jobbikos nemzettestvér ki van akadva az iparszerű lopáson – és ha az adóhivatalt érintő vádak igazak, akkor végül is erről van szó –, akkor máris elérkezett a kegyelmi pillanat. Ekkor átkarolhatjuk a vállát, belenézhetünk a szemébe, és mindketten örülhetünk, hogy végre valamiben egyetértünk. Még két sör, és a gyerekeink fotóját fogjuk mutogatni egymásnak. Aztán hazamegyünk, és megállapítjuk, hogy a jobbikos is ember, ő meg azt, hogy a pesti drogos firkász is az. Ezután még hideg verítékes felriadások következnek: időbe telik feldolgozni, hogy nem fekete és fehér a világ, hogy lehet igaza a szocinak és a turulistának is olykor. És hogy a vitáink mellett is meg tudunk egyezni néha, és nem akarjuk állandóan lámpavasra húzni, aki mást gondol.

Az se baj, ha az álcivil, drogos pesti firkász lesz az első, akinek megítélésében egyetért szoci és jobbikos. Már az is elég, hogy megtörje a sajnálatos debilitást, amely szerint vagyunk mi, és az egész világ ellenünk; ennél egy fokkal már bonyolultabb, hogy vagyunk mi, vannak a komcsik, meg a drogos firkászok. Végül elszívjuk a rovásírással díszített békepipát, és megnyugszunk: liberálisok vagyunk mindannyian, akiknek belefér némi nézetkülönbség. Pesti drogos liberósok. És akkor érezzük jól magunkat, ha nem Hoffmann Rózsa találja ki, mit gondoljon a gyerekünk.

Vagy pörgünk az idők végezetéig azon, miért utáljuk egymást, és észre sem vesszük, ahogy a nevető harmadik hatalmon marad, kitalálja, mit gondoljon a gyerekünk, és végül ránk küldi az adóhivatalt, hogy beszedjék azt a pár száz milliárdot, amit a haveroktól nem kértek el. És közben büszkék lehetünk, hogy hűségesek maradtunk az elveinkhez.