Az Alternatíva Németországnak (AfD) révén a nácik bukása óta először szélsőjobboldali párt aratott nagyarányú győzelmet az ország egyik tartományában, s ennek a szövetségi köztársaság egészére kiható következményei lesznek. Az aktuális kérdés, sikerül-e kormányt alakítania, amihez egyedül nincs többsége.
„Egy régmúlt kultúrbirodalom kései hercege” – nagy elismeréssel búcsúztak Németországban a nemrég elhunyt magyar íróról, akinek majdnem 20 évig készült monumentális regénye a Der Spiegel „világranglistáján” együtt szerepel olyan művekkel, mint A Mester és Margarita, Az eltűnt idő nyomában, a Száz év magány és a Nobel-díjas Kertész Imre Sorstalansága.
A bayreuthi Wagner-ünnepségek nem csupán a zeneszerző Richard Wagner akkori zsidógyűlöletével, hanem a mai, egyre növekvő antiszemitizmussal való szembenézésre is alkalmat kínálnak.
Az átfogó átalakítás egyelőre elmarad, a nagy ugrás helyett apró lépésekkel próbálja gyógyítani a gyengélkedő német gazdaságot a berlini koalíciós kormány.
Anatóliai svábnak vallja magát Cem Özdemir, Baden-Württenberg török származású, szekuláris muszlim zöldpárti kormányfője.
Mi vezetett oda, hogy az egykori NDK-ból létrejött német tartományokban ma mindenhol egy szélsőjobboldali párt a legnépszerűbb? – az újraegyesítés óta eltelt időket feldolgozó könyv magyarázatot igen, megoldást viszont nem kínál.
A német főváros hivatalosan is megerősítette, pályázik a 2036-os nyári olimpiai játékok megrendezésére, ami siker esetén furcsa centenáriumot eredményezne, ám nem ez a legnagyobb akadály.
Kényszerhelyzetben van Friedrich Merz német kancellár, akinek meg kell küzdenie az energiaválsággal, és sürgető reformokat kellene végrehajtania, ami aligha növeli amúgy sem fényes népszerűségét. Merz nem adja fel, nem hajlandó előrehozott választásokat kiírni és nem tartja opciónak a kisebbségi kormányzást sem.
A Der Spiegel munkatársa, Michael Sauga az Autokraták tavasza című művében azt elemzi, hogyan szerezték meg és hogyan igyekeznek megtartani a hatalmat napjaink tekintélyuralmi elveket követő, egyeduralomra törekvő vagy azt meg is valósító politikusai.
Reneszánszukat élik a konzervatív teoretikus múlt század első felében meghirdetett illiberális nézetei. Orbánt és Trumpot hallva Schmitt igazolva láthatná elméletét.
A kortárs német filozófia leghíresebb alakja, Jürgen Habermas szellemileg meghatározta a náci múlt feltárásától a demokrácia kiteljesedésén át a liberális társadalomig vezető utat, hogy élete végén a világ rosszabbra fordulásával kelljen szembesülnie.
Az első személyes találkozáson túl nem hozott sok eredményt Friedrich Merz látogatása a kínai pártfőtitkár-államfőnél, Hszi Csin-pingnél. A kínai exportoffenzíva megállítására és a kereskedelmi deficit leépítésére nincs túl sok esély, mint ahogy jámbor óhaj Peking mérséklő befolyása az orosz–ukrán háborúra is.
Nem először zavarta és osztotta meg a berlini filmünnepet a palesztinok melletti demonstráció.
Kinek az érdekeit képviseli az AfD a német parlamentben? Az érintett szerint a német népét, a többi párt szerint viszont az orosz államét.
A berlini kancellária falán egymás mellett sorakoznak az ország eddigi kormányfőinek portréi. Néhányat közülük visszafelé tekintve alaposabban is érdemes szemügyre venni.
Nyolcvan évvel ezelőtt kezdődtek a perek a náci háborús bűnösök ellen, s az évfordulóra a német közszolgálati televízió fikciós drámába eredeti dokumentumokat sikeresen ötvöző filmmel emlékezik.
Az erősödő német szélsőjobboldallal szemben eddig elégségesnek látszott a szigorú elhatárolódás, ám Friedrich Merz kancellár most a menekültügyek témájában próbálja kifogni a szelet a vitorlájukból.
A Hamász 2023. októberi terrorakciójára adott izraeli válasz a kiváltó okot figyelmen kívül hagyva adott új lendületet az antiszemitizmusnak Németországban is, ám ezzel Friedrich Merz kancellár szembe kíván szállni, a német kormány, Németország nevében hadat üzent a régi és az új antiszemitizmus minden formájának.
A közhangulatnak engedhetett a német kancellár, amikor fegyverszállítási embargót rendelt el a zsidó állammal szemben. De arra is világos a magyarázat, miért nem hajlandó elismerni az önálló palesztin államot.
A 150 éve született Thomas Mann a német társadalom századfordulós átalakulását ábrázoló családregényéért kapta a Nobel-díjat. Aztán néhány évtizeddel később ugyanez a német társadalom olyan átalakuláson esett át, ami miatt a nagy író emigrációba kényszerült, ahonnan soha nem is tért vissza.
