Átfogó energiatakarékossági intézkedésekről döntött a német kormány, annak ellenére, hogy a vártnál jobban állnak a gáztározók feltöltésével. Az atomerőművek további üzemeléséről, bár a közvélemény már helyeselné, nincs egyetértés a kormánykoalíción belül.
Riasztási helyzetet hirdetett a gázpiacon Robert Habeck német gazdasági miniszter, az orosz szállítások csökkenése miatt alternatív megoldásokat keresnek.
Meghatározó szerepet játszott a német–orosz politikai kapcsolatokban, s ezen belül az orosz energiától függésben az elmúlt csaknem negyedszázadban a korszak két kancellárja, akiknek megítélése az aktuális politikai közvéleményben eltérőbb nem is lehetne.
A XIX. század két olyan meghatározó német személyiségét állította egymás mellé a berlini Német Történeti Múzeum párhuzamos kiállítása, akik különbözőbbek aligha lehettek volna.
Németország évtizedes hagyományokkal szakít, amennyiben hajlandó Ukrajnának nehézfegyvereket is juttatni – akkor is, ha maguk a szállítások csak akadozva indulnak majd.
Az Ukrajna elleni orosz agresszió Németországot is eddig követett politikája gyökeres átgondolására késztette. Ez már csak azért sem egyszerű, mert a két ország sorsa mindig is szorosan kötődött egymáshoz.
Az ukrajnai háború és az energiaellátás bizonytalansága korábbi elveikkel gyökeresen ellentétes lépésekre késztetik a német kormánypártokat. A fordulat történelmi.
Harmadszori nekifutásra lett a német kereszténydemokrata CDU elnöke Friedrich Merz, akit 2002-ben Angela Merkel állított félre a párt élére vezető úton. Segített, hogy mostanra elfogytak az ellenjelöltek.
Németország kevésbé üt meg harcias hangot az orosz–ukrán konfliktusban, mint az USA és sok NATO-tagország. Az ok a politikai közelmúltban és a történelemben, no meg a gazdasági érdekekben gyökerezik.
A „végső megoldás” lebonyolításának részleteit tárgyalták meg Berlin Wannsee városrésze tóparti villájában 80 éve az SS és a náci kormány képviselői. Az évfordulóra filmet készített a ZDF német közszolgálati televízió.
Tizenhat év után távozott posztjáról Angela Merkel német kancellár, aki majdhogynem véletlenül került a politikába, s akire végül Barack Obama amerikai elnök a szabad világ értékeit bízta.
A magyar miniszterelnök az erős nemzetállamokban hisz, az új német szociáldemokrata–zöld–liberális koalíció viszont egészen másképp képzeli az Európai Unió jövőjét. A berlini kormány startját jelentősen megnehezíti a várakozásoknál lényegesen rosszabb járványhelyzet.
Sajátos szerkezetű, hármas tagolású regényben eleveníti föl a keletnémet viszonyok között, ha korlátozottan is, de létező szellemi szabadságot, a mindenható márka megjelenését és világít rá a mai gondokra a kortárs német irodalom egyik legismertebb képviselője.
Hirtelen főszerkesztőt váltott a legnagyobb német bulvárlap, a Bild Zeitung, ám maradt, ami volt: a pillanat hangulati tükörképe.
Legutóbb elutasította a részvételt a német kormánykoalícióban, most viszont a zöldekkel együtt maga határozhatja meg a szabaddemokrata Christian Lindner, hogy ki legyen az ország új kancellárja, Angela Merkel utóda.
Patthelyzet alakult ki a vasárnapi választás után, hiszen szociáldemokrata vagy kereszténydemokrata kancellárja is lehet Németországnak a következő négy évben. A két nagy párt a Zöldek és az FDP kegyeit kénytelen keresni.
A vasárnapi választások után sem dőlhet el véglegesen, milyen politikai irányt vesz Németország, ugyanis a korábbi kétpárti koalíciók után most minden előrejelzés szerint három párt kell majd a kormányalakításhoz.
A németek alapvetően kényelmes, megrázkódtatásoktól mentes korszakként fognak emlékezni Angela Merkel 16 éves kormányzására. Ő nem szerette a rizikót, egyféle ügyintéző volt, de Németország most reformokra szorul, a digitalizációban például el kellene mozdulnia az albániai szinttől.
Miközben a versenyben leszakadni látszó, színtelen Armin Laschet mellett – korábbi deklarált távolságtartását feladva – kampányolni kezdett kereszténydemokrata párttársa, Angela Merkel, addig a 16 év után távozó kancellárhoz pénzügyminiszterként fűződő kormányzati kapcsolatát kamatoztatva sereghajtóból az élre ugrott a szociáldemokrata Olaf Scholz. Aki a nyugodt erőnek állítja be magát a Merkel idején ehhez szokott Németországban.
Szeszélyesen ingadozik a pártok és a kancellárjelöltek népszerűsége, de pillanatnyilag Olaf Scholznak áll a zászló a szeptember 26-án esedékes németországi választások előtt. Akárhogy is alakuljon az eredmény, biztosnak tűnik, hogy három résztvevős koalícióra lesz szükség a kormányalakításhoz.