A World Internet Project (WIP) "hazai kiadása" 2001-ben indult, amikor az internet csak kevesek kiváltsága volt: a magyar lakosságnak ekkoriban csupán 17 százaléka használta a világhálót. A projektben a TÁRKI, az ELTE ITHAKA és a BME ITTK vesz részt - adta hírül az infinit.hu.

A tavalyi 25 százalék után 2004-ben a lakosság 29 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy szokta-e használni az internetet. Ez lassú, ám biztos fejlődést jelent, de semmiképp sem áttörést.

Az otthoni számítógépek elterjedtsége stagnál: egy év leforgása alatt lényegében változatlan maradt a számítógéppel ellátott háztartások aránya: 32 százalék.

A WIP az internethasználat terjedését gátló tényezők között már a kezdet kezdetén felhívta a figyelmet a materiális jellegű okok mellett a kulturális, tudati sajátosságokra. A világhálót nem használók csoportjában az évek folyamán egyre csökkent azoknak az aránya, akik "túl drágának" tartották internetet; ugyanakkor radikálisan nőtt azoké, akik azért nem használják a világhálót, mert ez a lehetőség "nem érdekli" őket, vagy úgy vélik, hogy "nincs szükségük az internetre".

A másik, egyre erősödő tendencia a "digitális két Magyarország" modellje. A kifejezés arra a tapasztalatra utal, hogy az életkor és az iskolai végzettség mentén nemzetközi összehasonlításban is drasztikus különbség, digitális szakadék tátong a társadalom két része között.

Magyarázatként az iskolai internet-elérést biztosító Sulinet-program említhető: míg a Sulinet-generációban, vagyis a 25 évesek, vagy annál fiatalabbak közt 70 százalékos az internethasználók aránya, addig az ennél idősebbeknek csupán a 20százaléka internetezik. Fontos megemlíteni, hogy különösen alacsony a használók aránya a 60 évesnél idősebbek körében: mindössze 2 százalék.

A digitális szakadék nagysága Magyarországon az adatok tanúsága szerint az elmúlt egy esztendőben lényegében nem változott.

Magyarországon európai szinten is magas az otthonukból internetezők körében a szélessávú kapcsolattal rendelkezők aránya, több mint 40 százalék.