Német tudósok most kétségbe vonják, hogy az intelligens tengeri emlősök valóban érdeklődést tanúsítanak a gyenge emberek iránt, s hogy a velük folytatott terápiára más állatok nem képesek. Karsten Brensing a berlini egyetemen a delfinekről írta doktori disszertációját, s ehhez a floridai Key Largóban, illetve az izraeli Eilatban videokamerákkal és víz alatti mikrofonokkal figyelte az állatokat négy éven át. (Mindkét helyen a tenger hatalmas, de elkerített részében tartják a delfineket, s olyan úszási programokban vesznek részt gyerekekkel, amelyekhez nem idomították őket, hanem amelyek során szabad akaratukból közeledhetnek az emberekhez.)

Brensing elmondta, hogy maga is lelkesedik az okos delfinekért, de a „bölcs delfinről" szóló monda hitelességéből kicsit kénytelen lefaragni. „Kiderült, hogy a delfinek annál inkább hajlandók érintkezni az emberekkel, minél nagyobb a terület, ahová vissza tudnak vonulni, s hogy egyetlen floridai delfintől eltekintve egy állat sem mutatott különösebb érdeklődést a fogyatékos gyerekek iránt" – mondta a kutató. Ennek ellenére családok százai esküsznek rá, hogy az állatok jó hatással lehetnek a súlyosan fogyatékos, és főleg a kapcsolati nehézségekkel küzdő, például autista gyerekekre.

A würzburgi egyetemen viszont hosszabb ideje és még 2006-ig fut a nürnbergi állatkert delfináriumával közös kutatási program: ennek keretében 150 gyerekkel kísérleteznek annak kiderítésére, hogy a delfin-terápia fölényben van-e a más állatokkal való érintkezéssel szemben. Erwin Breitenbach, a projekt vezetője elmondta: a kontroll csoport ennek megfelelően parasztgazdaságban tölti az időt. Annyiban hasonló a hatás a delfinekkel és a más állatokkal való érintkezésben, hogy az állat úgy segít a fogyatékosnak, hogy ehhez nem szükséges a bizalmat szavakkal is kiépíteni, s ezzel lehetővé teszi a terapeutával való jobb érintkezést. A delfinek esetében azonban ehhez még hozzájárul a víz, mint a mozgást megkönnyítő, de egyben ismeretlen terület, amely megköveteli a fogyatékosoktól bizonyos bátorságot ahhoz, hogy elhagyják megszokott világukat.

Brensing szerint azonban még erre is képesek más állatok is: a viszonylag újkeletű kutya-víz terápia során a gyerekek például nagy, vízi mentésre tenyésztett landseei kutyákkal úsznak. Breitenbach szerint azonban egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a kutyákkal való úszás ugyanolyan hatással volna, mint amilyet a delfinek elérnek. Brensing azonban figyelemre méltónak tartja a kísérleteket, már csak azért is, mert a delfin-terápiák már csupán a jelentős utazási költségek miatt sok érintett család számára szinte elérhetetlenek, kutyákkal viszont bárhol lehet dolgozni. (Panoráma)