A York Egyetem, a Lexicle és a Samsung okos hűtőszekrénye

A konyhában a legutolsó időkig az a szerkezet mutatta a legtöbb intelligenciát, amely a hűtőszekrény ajtajának kinyitásakor a fogyókúránkra emlékeztetve ránk rivallt: „Megint eszel?! Dagadt leszel!” Aztán egy számítástechnika iránt érdeklődő séf, vagy talán egy hobbiszakács computer-fejlesztő rájött, hogy az informatika előnyeit a konyhában is kamatoztatni lehetne. Legelőször a sütők mechanikus óráit cserélték ki digitálisra, aztán a mosogatógépeket meg a mikrókat tették programozhatóvá, a végén pedig elkezdtek mindenhová chipeket dugdosni, aminek az eredményeként ma már olyan főzőlapokat terveznek, amelyek üvegfelületére a számítógép kivetíti az ajánlott menüt, s a receptet is, hogy a háziasszonynak ne kelljen a szakácskönyvekkel bíbelődni. Ha ez van otthon, el lehet képzelni, hogy mi a helyzet az éttermek konyháiban.

Ma már nem lehetetlen 70 másodperc alatt pizzát sütni, vagy halételt készíteni 3 perc alatt. Az amerikai Maytab cég által fejlesztett gyorsfőző rendszer hétszer gyorsabban dolgozik, mint a hagyományos edények. Ezt a mikrohullámú energia és a keringetett forrólevegő kombinálásával éri el. Az éttermek számára a gyorsfőzési technológia lehetővé teszi, hogy valóban friss ételt szolgáljanak fel, s e kelljen tartogatni a kitálalt menüt, majd esetenként kidobni.

Egy másik gyorsfőző rendszer a FrashBake sütő, amely „fénysebességgel” főz. De legalább is a fény energiáját használja fel az ételek elkészítésére. A sütőedény tetejébe és aljába halogénégőket szereltek, amely igen gyors sütést tesz lehetővé. A Vucan-Hart FlasBake pedig ennek tetejébe még mikrohullámokat is használ, ami a szakácsok szerint kiváló minőségű ételt eredményez.

A gyorsfőzés egy másik lehetsőége az elektromágneses energia felhasználása. Egy Chicago-i cég, a CookTek például olyan edényeket gyárt, amelynek aljában egy rejtett indukciós tekercs van, s ha az edényt befedik készen áll rá, hogy mágneses indukcióval melegítse fel a belé helyezett alapanyagokat. Az a szerkezet egy gallon vizet (3,785 liter) öt perc alatt forral fel. Az indukciós főzés igazi előnyei azonban akkor derülnek ki, amikor egy munkapultba építve alkalmazzák. A tekercs ugyanis csak ott melegít, ahol kell, körülötte a munkafelületként használt üveglap hűvös marad. Ezt a szakácsok imádják. A látványkonyhákban pedig a vendégek is közelről nézhetik a műveleteket a megégés veszélye nélkül. Mivel nincs láng és a környező felület is hideg, ez a megoldás tűzbiztonsági szempontból is jelentős előnyöket mutat.

A konyhai eszközöket gyártó cégek nem csupán a fentebb említett új technológiákat igyekeznek bevezetni, hanem a készülékeiket okosabbá is teszik. Egyre több konyhai gép, például a sütők már képesek emlékezni rá, hogy egy-egy fogást hogyan készítettek el. Ez az éttermek esetében többek között azért fontos, mert egyre kevésbé lehet megfelelő színvonalú szakképzett munkaerőt találni. Az éttermek a szolgáltatóiparban dolgoznak, ahol a sikert mindig a technológiai fejlődés és az emberi tudás megfelelő kombinációja állította elő. Éppen ezért az éttermekben sohasem fognak csak robotok főzni, az ember ugyanis nélkülözhetetlen. Sőt még az is kérdéses, hogy a robotok az éttermek széles körében elterjednek-e?

Ezzel szemben azok az eszközök, amelyek olyan számítógép chipeket tartalmaznak, amelyek tudják, hogy ezt vagy azt az ételt hogyan kell elkészíteni, nagyon is népszerűek lehetnek. A mikrosütők például lehetővé teszik, hogy ugyan azt a főzési műveletet akár hányszor meg lehessen ismételni. Vagy az elektromágneses energiával és gőzzel való főzést kombináló eszközök is pontosan tudják, hogy milyen mennyiségű hőre és gőzre van szükség egy-egy étel elkészítéséhez. Csak a menüből kell kiválasztani az étel nevét és megnyomni egy gombot. Ráadásul ezek az eszközök soknyelvűek is, ami az éttermi iparban, ahol egy városban akár több tucat nemzet ételeit is készítik az adott országokból érkezett szakácsok, igen fontos követelmény.

Jó példa erre a már említett Vulcan-Hart FlashBake sütő, amelynek van egy kijelzője és egy hozzá tartozó billentyűzete, amelyek segítségével ki lehet választani a kívánt ételt, például a pizzát. Ezután már csak azt kell meghatározni, hogy hány darabra van szükség. Az ilyen eszközök csökkentik az éttermek létszámszükségletét, ami különösen a nagy étteremláncok számára jelent előnyöket, mert nem csak munkabért, hanem igen tetemes képzési költségeket is megtakaríthatnak. Persze ezek az eszközök nem helyettesítik a képzett séfeket. Már csak azért sem, mert akik értenek a szakácsművészethez, azok bármi mást megtennének, minthogy egy gombot nyomkodjanak főzés címén. A következő nagy ugrás az lesz ha az eszközök a szóban adott utasításokra is képesek lesznek reagálni. A General Electric már kifejlesztette azt az eszközét, amely hangutasításokat követ. A sütő nem professzionális, hanem otthoni felhasználóknak készül majd. Elég megmondani a gépnek, hogy milyen ételt kívánunk főzni. Erre az aktiválja azt a funkcióját, amely egy kijelzőn pontos utasításokat ad, hogy mi kell az ételhez, milyen lépések sorozatán keresztül készül az étel, s mennyi energiára és sütési időre van szükség az elkészítéséhez.

Egy másik fejlesztési elképzelés szerint készülő okos konyhai eszközök felismerik, hogy milyen alapanyagokat helyeznek beléjük, s a főzési paramétereket ennek megfelelően választják ki. Minden alapanyagnak van vagy lesz ugyanis valamifajta jelezése (vonalkód, RFID chip, stb.), aminek alapján a készülék szkennere, vevőegysége képes azonosítani a terméket. Kérdés persze, hogy miképpen lehet így brassóit főzni, ha a gép mindenáron cigánypecsenyét akar ránk erőltetni?Az igazán intelligens konyhák a jövőben nem csupán egy nagy halom felokosított eszköz lelőhelyét jeleni majd, hanem ezek együttműködő rendszerét. Az egyik amerikai konyhatechnológiai szoftvereket fejlesztő cég, a Nafem szakemberei úgy vélik, hogy minden valószínűség szerint a konyhát egy központi számítógép fogja felügyelni (talán az, amely a háztartás, vagy a cég többi digitális eszközét is kontrollálja), s annak irányítópultjáról lesz vezérelhető az egész gépezet. Ez a központi egység adja és veszi az információkat a hálózaton belül, s intelligens szoftvere segítségével elemzi is azokat. Az éttermekben, ahol igen sok ilyen egység lehet, ez határozott előnyöket jelent, hiszen nem kell mindegyiket külön, külön ellenőrizni. A számítógép kijelzőjén ugyanis pontosan látszik, hogy a hűtőszekrények miből és mennyit tárolnak, ezek szavatossági ideje hogyan áll, az egyes sütőkben az ételek milyen készültségi állapotban vannak, a különböző asztalok rendelései mikor készülnek el, stb. A már említett HACCP szabvány betartásához szükséges paraméterek ellenőrzése ezzel ugyanúgy ellenőrizhetővé válik, mint az elektromos fogyasztás kézbentartása.

Az olasz Merloni cég egy otthoni felhasználására szánt (Leon@ardo nevű) számítógépet fejlesztett ki, amely képes az elektromos eszközökkel való kommunikációra. Persze azokkal, amely értik azt a nyelvet, amelyet a Leon@ardo beszél. És pillanatnyilag ez, a nyelv a legnagyobb akadály a további fejlesztések előtt. Olyan a helyzet ma, mintha adott zenei CD-ket csak egy gyártó készülékén lehetne lejátszani, a többién pedig nem, és viszont. A nemzetközileg is elfogadott szabvány megalkotására már csak azért is szükség van, mert ezek az eszközök nem csak a helyi hálózatokon, hanem az interneten keresztül nagyobb hálózatokba is összekapcsolódhatnak. Ez ugyanis alapkövetelménye lenne a nagy étteremláncoknál a szoftverkarbantartásnak (például új receptek feltöltésének), vagy az igény szerinti ételkészítésnek, amikor az interneten megrendelt fogást a rendszer rögzíti és a legközelebbi szabad sütőben el is készítteti, ahonnan aztán kiszállítják.Persze már most is vannak olyan eszközök, amelyek az internetet használják. A Sharp mikrosütője például 400 receptet képes letölteni az internetről. A GE pedig a piacra készül azzal a hűtőszekrénnyel, amely szintén a lehetővé teszi a vásárlóknak, hogy elérjék a webet, s online szerezzenek be például élelmiszereket.

Mostanában azonban leginkább a hűtőgépek kerültek a fejlesztők és designerek érdeklődésének középpontjába. Rájöttek ugyanis, hogy a fridzsider központi szerepet játszhat konyhai életünkben. Ha egy számítógépet és egy nagyméretű LCD-kijelzőt szerelnek az ajtajába, akkor tévézhetünk rajta, MP3 zenéket játszhatunk le vele, az üzletek kínálatából digitális képeket tölthetünk le, üzenő felületnek használhatjuk a család többi tagjával való kommunikációhoz és szörfözhetünk segítségével a weben. Ráadásul a gép mindig leltárt készít, hogy melyik polcon miből mennyi (a szokásos fogyasztást figyelembe véve hány napra való) van és mikor jár le az élelmiszerek szavatossága. Ráadásul még arra is képes lehet, hogy a ház vagy lakás riasztórendszerét is vezérelje. Vannak gyártók, amelyek megfizettetik ezeket az extrákat, de az Elektrolux például banner hirdetéseket küld a frigó képernyőjére, s ezzel alacsonyan tartja a készülék árát.

Az interneten keresztül a gépek kommunikálhatnak a szervizekkel is, amelyek pontosan tudják, hogy melyik készülék milyen állapotban van, s a szervizperiódusa mikor következik el. Ezzel – mondják a javítóipari szakemberek – elérhető, hogy már az első kiszálláskor képesek legyenek kijavítani a hibát, ami mind a készülék tulajdonosának, mind a szervizcégnek jelentős költségmegtakarítással jár.Mások, például a Miele tervezői azt hangsúlyozzák, hogy a funkcionális design, a könnyű kezelhetőség és az alacsony üzemeltetési költségek határozzák meg a jövő konyhájának fejlődését. Erre jó példa az Elektrolux Alu-Design sorozata, amely azonban nem csak feltűnőhigh-tech külsejével akar hódítani, hanem cserélhető számítógépes panelje lehetővé teszi, hogy az adott felhasználó igényeinek leginkább megfelelő paraméterekkel szállíthassák le, ha úgy tetszik testre szabják. Sok szakember úgy látja, hogy ez nem csak a hűtőgépek, hanem minden más elektromos eszköz esetében hamarosan elterjedt lesz.

A szakemberek végső soron a szédületes technikai fejlődés ellenére sem várják, hogy a digitális technológia robbanásszerű változásokat okoz a konyhában. Egyrészt szerintük sohasem lesz olyan korszerű kenyérpirító, amit érdemes lenne az internetre kapcsolni, másrészt a mikrohullámú sütőt is kifejlesztették már a 40-es években, de igazán csak 40 év múlva terjedt el.