A würzburgi egyetem kutatócsoportja évek óta intenzíven foglakozik az ember által tenyésztett legkisebb haszonállat életével. A Jürgen Tautz neurobiológus vezette 20 fős csoport kutatásainak eredménye rendszeresen napvilágot lát a legtekintélyesebb tudományos folyóiratokban, mint a Nature, a Science, vagy a Zoology.

A svájci méhészeti kutatóközpont igazgatója, Peter Fluri nemrég kijelentette, hogy a würzburgi kutatások jelentősége messze túlmutat a méhek biológiáján.

Zoológusok évtizedek óta azt hitték például, hogy a méhek híres tánca csupán a körben szaladgáló rovar közelében lévő fajtársakat tájékoztatja az adott nektárforráshoz vezető legrövidebb útról. Würzburgban azonban rájöttek, hogy a tánc valójában kifinomult távközlési technikával párosul.

A nektárforrásra bukkant dolgozó méh szinte sztepptáncot "lejt", eközben "dobog" a lábaival, szárnyainak izmait pedig "felturbózza" olyan fordulatszámra, mint egy alapjáratban felbőgetett motor.

Ezáltal rezgésbe jön a kaptár viaszszerkezete, tájékoztatva az üzenetről a távolabb tartózkodó dolgozókat is. "A méhek mintegy rádióadóként használják a sejteket, így továbbítva fontos üzeneteket" - mondta Tautz a Der Spiegel munkatársának.

Csoportjának másik fontos felismerése: a méhek vizuálisan is tájékozódnak annak érdekében, hogy a nektár lelőhely távolságát repülés közben pontosan felbecsüljék. Ez pedig jelentős agyteljesítményt feltételez. Erre általában csak életük kései szakaszában képesek a méhek.

A szorgos rovarok a lépsejtből való kibújásuk után változatos "munkakörökön" mennek keresztül. Értelmi képességük – erre is Würzburgban jöttek rá – nagyban függ attól, milyen táplálékot kapnak lárva korukban, illetve milyen hőmérséklet mellett fejlődnek a sejtekben. A 36 fokon kikelt méhecskék sokkal intelligensebbek, mint azok, amelyeket 34 fokon keltenek ki társaik.

A szakmai létra legalsó foka a fűtőké. A frissen kikelt méhek általában ezzel a munkával kezdik tevékenységüket: szárnyaik mozgatásával segítenek temperálni a kaptár belső hőmérsékletét. Ez sem megvetendő teljesítmény: a hőszabályozás plusz, mínusz 0,5 Celsius fokos pontossággal működik! A fűtők után jön a takarító, a lárvákat gondozó dajka, a sejtépítő, az őr – és végül a nektárgyűjtő munkakör.

A würzburgi kutatók ugyanis korszerű technikát igénybe véve fürkészik a méhek hétköznapjait. Több ezer dolgozó torára ragasztottak miniatűr rádióadót, amely (2,4 milligrammos tömegével) harmincad részét teszi csak ki a méh által cipelt maximális hasznos tehernek, így nem akadályozza a dolgozót a mozgásban, gyűjtésben. "A mi kaptáraink olyanok, mint egy Big Brother konténer" - dicsekedett kacsintva Tautz.

Ahhoz, hogy két kilogramm mézet készítsenek, egy kaptár dolgozó méhei összesen akkora utat tesznek meg repülve, mint a Föld és a Hold közötti távolság (384 ezer kilométer)!

Manapság az intenzív méhészet korában még a teljesen elbutult dolgozók is bejutnak egy idegen kasba. Bár szaguk egészen más, mint ottani fajtársaiké, mégis gyakran sikerül kieszközölniük, hogy bebocsássák kőket – például úgy, hogy némi nektárral megvesztegetik a bejáratnál álló őröket. "Ezt nevezem kis léptékű globalizációnak" – hunyorít Jürgen Tautz.