A Science tudományos folyóirat cikkéből kiderül, Wender Roelof és kollégái a Cornell Egyetemen próbáltak az eddigi csótánycsapdáknál hatásosabb eszközt találni a visszataszító „háziállat" elleni harchoz.

A hímegyedek nem tudnak ellenálni a szexi illatoknak, s a halálba sétálnak.

A német csótány (Blattella germanica), a mérsékelt égövi országokban előforduló leggyakoribb csótányfaj. Világosbarna színű, teste 11-13 milliméter hosszú, mindkét ivarbéli egyedeknek jól fejlett szárnyuk van, bár csak igen ritkán repülnek. Különösen lakótelepi házakban képes tömegesen elszaporodni, különösen a központi szeméttárolók környékén, amelyek ideális élőhelyet nyújt a faj számára. Innen a rovarok a fűtéscsövek, szellőzőjáratok mentén minden lakásba bejutnak. (Ez a faj nem tévesztendő össze a konyhai svábbogárral /Blatta orientalis/, amely fekete színű, nagyobb, és nőstény egyedeinek csak szárnykezdeményei vannak.)

Mivel a ragasztót tartalmazó eddigi csótánycsapdák nem igazán váltak be, a legtöbb helyen (kórházak, nagyüzemi konyhák, sütödék, szállodák) nagymennyiségű rovarirtó kiszórásával kellett küzdeni a kellemetlen „társbérlők" ellen. Évtizedek óta folyt célirányos kutatás a csótány szexuális ingeranyaga, a feromon után, de csak 1993-ban sikerült megtalálni azt a mirigyet a nőstények testén, amelyik a hímeket vonzó anyagot termeli.

A vegyület gázkromatográffal történő elemzése azonban a vártnál is nehezebbnek bizonyult, amit az eltelt több mint tíz esztendő is mutat. Egyrészt a rovarok csak igen kis mennyiségben állítják elő a feromont, ami ráadásul roppant érzékeny a hőre. Roelof és kollégái végül olyan eljárást dolgoztak ki, amely alacsony hőmérsékleten is működik.

A szexuális illatanyag egy chinon, azaz oxigént tartalmazó, gyűrűs szénhidrogén vegyület, amelynek a kutatók – a csótány latin nevéből kiindulva – a blattellachinon nevet adták. A chinont tartalmazó csapdákkal laboratóriumban és "”lesben" végzett kísérletek során a szintetikusan előállított feromon rendkívül hatékonynak bizonyult.

A fellépés innen már egyszerűnek ígérkezik: a chinon által csapdába csalt hímek elpusztítása révén a nőstények nem tudnak párosodni, így szaporodni sem. A káros és a legtöbb emberből viszolygást kiváltó rovarok egy idő után maguktól eltűnnek a megfertőzött helyiségekből, épületekből. Legalábbis ezt remélik a kutatók.