A First iPod tulajdonosa © AP

Miután hazatért II. János Pál pápa temetéséről, s mielőtt hétfőn találkozott volna Ariel Sharon izraeli miniszterelnökkel, George W. Bush időt szakított egy kis testmozgásra is, texasi farmján. Az USA vezetője másfél órát töltött kerékpározással, magával vitte zenelejátszóját is, amelyet születésnapjára kapott lányaitól.

Az International Herald Tribune szerint az elnöki iPod tartalmáról Bush személyi asszisztense, Blake Gottesman gondoskodik, de töltött rá fel néhány számot az elnök edzőtársa, s 2004-es kampányának legfőbb médiatervezője, Mark McKinnon is. Utóbbiról többen úgy gondolják, hogy ő hozta nyilvánosságra a dalok listáját is a közelmúltban.

Azóta esztéták tucatjai próbálták analizálni az elnök zenei ízlését, különös tekintettel arra, hogy az iPod merevlemezén olyan előadók dalai is szerepelnek, akik korábban Bush-ellenes nyilatkozatokat tettek, vagy legalábbis nyíltan a demokraták pártján állnak.

„Ez csupán egy egyszerű lista, nincs értelme analizálni” – nyilatkozta McKinnon. „Ha az elnökök kizárólag olyan zenészek számait hallgatnák, akik támogatják az aktuális kabinetet, nem lenne túl változatos a listájuk.”

Ennek ellenére Alexis Petridis, a Guardian újságírója szerint politikai lépés volt a dalok listájának kiszivárogtatása. Annál is inkább, mert a zenék egyetlen kivétellel mind amerikai előadóktól származnak, s Petridis szerint Bush ezúton is szeretné közelebb hozni egymáshoz a 2004-es kampány során kettészakadt országot.

Természetesen az elnök származása is tükröződik a zenéken, ugyanis a 250 számból jónéhány klasszikus country előadók alkotása. Olyan nevek szerepelnek köztük, mint a jelenlegi legnagyobb élő country zenészként számon tartott George Jones, Alan Jackson és Kenny Chesney.

Egyetlen európai előadóként az ír folk-rock énekes Van Morrison Astral Weeks című nótája került fel a First iPodra. További érdekesség a Creedence Clearwater Revival egykori frontembere, a nyíltan John Kerry mellett kampányoló John Fogerty megjelenése. McKinnon szerint nem véletlen, hogy az elnök nem Fogerty a vietnámi háború ellen íródott Fortunate Son című dalt választotta – amely egy szenátor jó módban élő fiáról szól, aki kibújik a bevonulás terhe alól – hanem a baseball által ihletett Centerfield című számot, amelyet gyakran játszottak a Texas Rangers csapatánál amíg a sportklub az ifjabb Bush tulajdonában volt.  Az elnök emellett kedveli a blues dallamokat is, mint például a kanadai Blackie and the Rodeo Kings számait, illetve a néhai Stevie Ray Vaughan dalait.

Joe Levy, a Rolling Stone magazin zenei főszerkesztő-helyettese így foglalta össze a lista további tartalmát: „számos kiváló hatvanas és hetvenes évek beli zenész kapott helyet rajta, olyanok, amelyeket a bébi-bumm generáció tagjai hallgatnak. Ők főként rock’n’roll, illetve country előadók. A legérdekesebb az, hogy olyan zenészek is szerepelnek a listán, akik nyíltan az elnök ellen kampányoltak”.