A teljes játékban öt hadjáratot indíthatunk. Az őszi, téli, tavaszi és nyári hadjárat mellett játszhatunk erdélyi hadjáratot is, amelyet bánáti kiruccanások is tarkítanak. Az erdélyi küldetés az elcsúsztatott kiadási határidő miatt került bele végül a játékba. Az említettek mellett a teljes szabadságharcot is végigjátszhatjuk természetesen, 1848 szeptemberétől 1849 decemberéig.

A hadjáratok leíró szövege változatos, sőt néha meglepő. Magyar részről felszólít az „oláh hordák” Erdélyből való kiűzésére, a „törvénytelen trónbitorló Ferenc József” uralmának megdöntésére, valamint az „ázsiai hordák” illetve „Jellasics futásban gyakorlott hadának” megállítására. Természetesen ha a császári oldal mellett akarunk harcba szállni, a szövegek megváltoznak, és máris a „rebellisek” és a „kalandor Bem” elpusztítására buzdítanak, illetve felszólítanak, hogy „kergesse ezeket az ázsiai vadembereket a tiszántúli pusztáikra, hogy ott fagyjanak halálra! Szerezze vissza Magyarország koronáját ifjú császárunknak!”

A játék a Kárpát-medencében zajlik, magyar, császári és orosz egységekkel illetve városokkal. Van két török kézen lévő város is, Belgrád és Banja Luka, de ezek a hadműveletek szempontjából nem játszanak szerepet. Csapatainkat a városokban toborozhatjuk (nem mindegyikben!), és az ellátmányokat is innen kapjuk. A sima, erődítetlen mezővárost minden további nélkül el lehet foglalni, az erőddel védettet viszont előbb ágyúztatni kell, és ha sikerül ledönteni a falakat (vagyis 1-es értékre csökkenteni az erődítési szintet), csak akkor lehet támadni.

Egységeink mozgatása és stratégiánk kidolgozása már jóval összetettebb feladat. A legkönnyebb (honvéd) nehézségi szinten nem lesz különösebb bajunk, itt csak tologatni kell a csapatokat, a harcon kívül másra nem nagyon kell figyelni. A százados rang a standard, itt jön elő minden csínja-bínja a játéknak (a tábornoki fokozattal meg már csak az igazi mazochisták foglalkoznak, mert itt bónuszként még csal is a gép, az ellenség javára!)

A csapatok szervezési szintje a programban az ezred, tüzérségnél az üteg. Ezek, illetve a létszámaik nem felelnek meg minden esetben a szabadságharc idején alkalmazott eljárásoknak (pláne a korabeli magyar és az osztrák hadrendet összevetve), de a játék kezelhetőségét szem előtt tartva sikerült ésszerű kompromisszumokra jutni, és a végeredmény valóban jól átlátható, működőképes lett.

Az egységek létszáma mellett létfontosságú információ a készenlét, az ellátmány, és a morál értéke. A készenlét a frissesség mértékét mutatja, frissebb csapatok nagyobb távolságokat tudnak megtenni, és a csatákban is jobban teljesítenek, mint bágyadt társaik. Az ellátmányt minden egyes parancs, mozgás, stb. fogyasztja. Kevés ellátmánnyal a hadtest harcértéke és morálja is jelentősen csökken. Az utánpótlást a saját városok termelik, és a vonzáskörzetüknek megfelelő mértékben juttatják el körönként a csapatokhoz. Így egy elfeledett, távoli hegyekben partizánkodó egység hosszú távon nem lesz sokáig harcképes. Fontos, sőt döntő stratégiai tényező lehet, hogy saját egységeket beszivárogtatva az ellenség hátországába el lehet vágni, vagy legalábbis meg lehet nehezíteni a fősereg utánpótlással való ellátását. Hiszen ha elálljuk az utakat, az ellátmány csak a hegyeken, mocsarakon átvezető kerülőutakon tud eljutni az ellenséges sereghez, jelentős mennyiségbeli kiesést szenvedve.

Minden egyes hadtestet élére külön-külön tábornokot kell kineveznünk, ők vezetik az egységeket a térképen. A választott nemzet tábornoki karából bárkit bárhova kinevezhetünk, mindenféle megkötés nélkül. Tehát nincs jelentősége, ha például Bem Józsefet leváltjuk erdélyi csapatai éléről, és még ugyanabban a percben kinevezzük mondjuk egy dunántúli hadtest parancsnokának.

Szépen átültették a játékba a legtöbb tábornok portréját, de átfedések is előfordulnak, nyilván nem lehetett az 1848-49-es harcokban résztvevő összes hadvezért beépíteni (valószínűleg jelentős részükről értékelhető portré sem maradt fenn). Néhány tábornoknak speciális képessége is van (kiváló manőverező, lovassági tiszt, ostrom specialista, rekviráló, keménykezű,  stb.), amellyel különleges bónuszokat tudnak szerezni az alattuk szolgáló  csapatoknak. Azzal lehet a legjobban kihasználni ezeket a lehetőségeket, és az adott feladatnak leginkább megfelelő tábornokokat nevezünk ki az egyes csapattestek, seregek élére.

Magukat a csatákat a gép számolja ki, ez lehet hogy sokaknak nem tetszik, de a Panzer General stílusnál ez nem meglepő. Vegyük figyelembe azt is, hogy a mindössze csak pár lelkes emberből álló fejlesztőgárdának valószínűleg se ideje, se kapacitása nem lett volna pl. egy Total War játékhoz hasonló ütközetet elkészíteni. És ha még meg is próbálkoznak valami hasonlóval, nem biztos, hogy abból sikerült volna olyan színvonalat összehozni, amelyet a kritikus közönség megfelelőnek értékel 2005-ben is.

Szerencsére a játék azért többet rejt annál, hogy a térképen az egyik csapat rálép a másikra, a gép dob két kockával, aztán a vesztes lelép. Már annak is  jelentősége van, hogy merre néz a seregünk ikonja (ezt persze lehet változtatni), mert az ügyesek akár hátbatámadást is kieszközölhetnek, jelentős előnyöket szerezve ezzel. A program kisorsolja, hogy melyik fél indítja a harcot (erre elsősorban a parancsnokok kezdeményező értéke van hatással), majd a különböző ezredek külön-külön támadásra indulnak, harcolnak, számbeli és morálbeli veszteségeket okoznak és szenvednek, fellelkesülnek, az ijedtségtől visszavonulnak, vagy akár meg is futamodnak. A különböző eseményeket apránként adagolja a gép, így figyelemmel kísérhetjük a harci helyzetet. Alatta szól a harci moraj, kardcsörtetés, robbanások, kiáltások. A győzelmet a morálbeli veszteségek összehasonlításával állapítja meg a program, és nem a katonai veszteségek mértékével (a történelmi csatákban esetenként a győztes szenvedett nagyobb veszteséget). Így akinek jobban tele van a gatyája, az a fél fog elvonulni.

Meg kell azonban jegyezni, hogy egy-egy csatában nem ezerszám hullnak a katonák, nagyobb seregek esetén is egy ütközetben általában maximum néhányszáz ember veszteség keletkezik. Ez egyrészt a történelmi realitásoknak is megfelel, másrészt kissé zavaró is, mert még egy viszonylag kisebb sereget is a fél országon keresztül kell hajszolni, újra és újra csapásokat mérni rá, hogy végre kipucoljuk a térképről.

Végül meg kell még emlékezni a felderítésről is, ha ezt az elején engedélyeztük. Minden egyes egységnek van valamilyen színvonalú felderítési képessége és felderítés elleni védelmi képessége is. Ezek összessége határozza meg, hogy milyen mértékben képes egy hadtest felderíteni a körülötte lévő területeket, illetve őt mennyire képes az ellenség kifürkészni. Egy nagyobb, pláne ágyúkkal felszerelt hadtestről valószínűleg sokkal több információt szerez az ellenség, mint egy kicsi, gyors, portyázó alakulatról. Ez az opció megakadályozza, hogy esztelenül rohangáljunk a térképen, mert igencsak rútul járhatunk! Persze sikeres felderítés esetén sem érhető el azonnal minden információ az ellenséges seregről, néha a teljes, néha csak a hozzávetőleges erejét ismerjük, néha meg csak a helyzetét a térképen. Persze minél több ideig tartjuk megfigyelés alatt, annál több információt szerzünk az ellenséges seregről. Általánosságban elmondható, hogy a lovassággal támogtott alakulatok a leghatékonyabbak felderítés és „ellenfelderítés” szempontjából, de az igazán taktikus tábornokok portyázó, gyors lovas csapatokat is körbeküldenek, nehogy a fősereggel fussanak bele valami kellemetlenségbe.

A történelmi eseményekről, és egyáltalán az 1848-49-es szabadságharc körülményeiről, híres tábornokairól, a résztvevő felek hadászati felépítéseiről is részletesen tájékoztat a program. Mindenkinek érdemes megnézegetni az Enciklopédia részt, mert nagyon sok érdekességet tudhatunk meg a korról. Különösen élvezetesek a magyar oldal tábornokaihoz kapcsolódó, olykor igen mókás idézetek. Nem véletlen, hogy az Oktatási Minisztérium támogatását is sikerült elnyernie az 1848-nak, és így a teljes játék ingyen és bérmentve, mindenki számára letölthető lett a Sulinet honlapjáról . Ez szerintem egy óriási fegyvertény és minősítés a Hydrogame-nek, s le a kalappal az Oktatási Minisztérium előtt, hogy meglátták ebben a játékban a lehetőséget.

 Az 1848-at két játékos is játszhatja egymás ellen, interneten vagy helyi hálózaton keresztül. Igaz, a körökre osztott stratégiáknak nem szokott az erőssége lenni a multiplayer mód, de azért érdemes lehet kipróbálni.