Az Afrikából való elterjedésről szóló, vitatott, de antropológusok széles körében elterjedt hipotézis abból indul ki, hogy a modern ember Afrikában látta meg a napvilágot, azután meghódította Európát és Ázsiát, és az ott élő, idősebb populációkat – például a neandervölgyi-embert – kiszorította onnan. Ez a kivándorlási hullám állítólag a Közel-Keleten át vezetett Európába és a homo sapiens 45000 évvel ezelőtt érkezett el a Földközi-tenger térségébe.

A brit tudósok ezzel szemben úgy vélik, hogy módjukban áll bebizonyítani: létezett korábbi és ennél délebbre vezető kivándorlási útvonal is. Ennek bizonyítására genetikai adatokra, az úgynevezett mitochondriális DNS elemzésére támaszkodnak. Az egyes elszigetelt délkelet-ázsiai népeknél található különböző mDNS variációkból antropológusok és genetikusok azt a következtetést vonják le, hogy ez a kivándorlási útvonal a Vörös-tenger és azután az Indiai-óceán mentén vezetett.

A kutatók feltételezése szerint az Afrikából történt kivándorlásra az késztette a modern embert, hogy élelmiszer után kutatott. Léteznek régészeti utalások arra, hogy Eritrea partjain 125 ezer évvel ezelőtt olyan populáció telepedett le, amely tudatosan kiaknázta a tenger kínálta táplálékot. Klímaváltozás következtében azonban fogyni kezdett a Vörös-tenger kínálta táplálék és az évszázadok során a tengeri táplálékhoz szokott emberek vándorútra keltek. Viszonylag rövid idő alatt eljutottak Dél-Ázsiába és a déli útvonal mentén talált nyomok szerint ezután hódították meg Európát.