A múlt és a jelen © sxc.hu

Egy nemrégiben elkészült kutatás a mobiltechnológiának a gazdaság egészére, a vállalkozásokra és az egyes individuumokra gyakorolt hatását vizsgálják Afrika egyes területein, ahol a rossz infrastuktúra és a nagy távolságok miatt egyedül a mobiltelefon jelenti a kapcsolatot a külvilággal.

A Vodafone mobil távközlési vállalat tanulmányának legfőbb tanulsága, hogy a fejlődő országokban nagyon eltérő módon használják és értékelik a mobiltelefonokat, és a tulajdonlást is másképpen kell elképzelni, mint a fejlett világban. Egy árulkodó adat, hogy míg mondjuk az Egyesült Királyságban a kimenő hívások, valamint az elküldött SMS-ek számának aránya 0,6:1, addig Afrika városon kívüli területein ez az arány 13:1, ami a nagy fokú írástudatlanságra és a helyi nyelvjárásokra vezethető vissza

A kommunikáció értéke szintén más. A fejlődő világban sok helyen postaszolgálat és vezetékes telefon híján a mobiltelefon az egyetlen módja annak, hogy valakivel nagy távolságból kapcsolatba lehessen lépni. Dél-Afrikában a beérkező SMS-ek száma átlagosan nyolcszorosa az elküldöttnek.

A jelentős eltérés annak tudható be, hogy néhány mobiltelefonnal rendelkező és írástudó olyan vállalkozásokat üzemeltet, amelyekkel mások számára teszi lehetővé, hogy SMS-eket kapjanak; helyettük leírja a választ, és megrendelésre minimális ellenszolgáltatás ellenében továbbítja is. A vidéki területeken ez széles körben elterjedt gyakorlat.

Afrikában - ahol a világon a legnagyobb a mobilpenetráció növekedési üteme – a mobiltelefon magát a távközlést jelenti. Sok ország egész egyszerűen átugrotta a vezetékes távközlés fejlődési fázisát. Jellemző adat, hogy míg az Egyesült Királyságban 15 évig tartott az, hogy a mobilelőfizetések száma meghaladja a vezetékes telefonvonalakét, addig Tanzániában ez mindössze 5 évet vett igénybe.

2003 végén Afrikában 100 emberre 6,1 mobiltelefon jutott, míg vezetékes telefonvonalból csak 3. Összehasonlításképpen ez a szám akkor Ázsiában 15, az USA-ban 48,8, Európában pedig 55 volt.

Jelenleg Afrikában 82 millió mobilfelhasználó van. A mobiltelefon jelentős pozitív hatást gyakorol a gazdasági növekedésre, és ez a hatás kétszer olyan erős is lehet a fejlődő országokban, mint a fejlettekben. A fejlődő országok közül azokban, amelyekben 100 lakosra átlagban 10-zel több mobiltelefon jutott 1996 és 2003 között, 0,59 százalékkal nagyobb volt a GDP növekedése, mint azokban, ahol kevesebb volt a mobiltelefon, más szempontból viszont azonos mutatókkal rendelkeztek.

A vezetékes és mobilhálózatok megléte pozitív kapcsolatban áll az adott országba történő közvetlen külföldi befektetésekkel. A mobiltelefon mint személyes tulajdon fogalma sem igazán létezik, főleg a vidéki területeken. Tanzániában például az emberek 97 százaléka vallotta, hogy van hozzáférése mobiltelefonhoz, míg az országban csak 2,5 mobiltelefon jut 100 lakosra (Ugandában ez az arány 80:4). Szintén a mobiltelefónia fejlettségét mutatja a vezetékessel szemben, hogy a tanzániaiaknak mindössze 28%-a tud vezetékes telefont használni szükség esetén. A mobiltelefonhoz való hozzáférést sem a nemi hovatartozás, sem az életkor, sem az iskolázottság, sem a jövedelem, sem az elektromosság hiánya nem befolyásolja.

A mobiltelefonnak nagy szerepe van az álláskeresésben is. Például Dél-Afrikában az emberek 24%-a mondta, hogy kezdeményezett vagy kapott hívást állással, üzleti ügyekkel vagy képzési lehetőséggel kapcsolatban. A kisvállalkozások jelentős része számára a mobiltelefon a kommunikáció egyetlen eszközét jelenti. Dél-Afrikában a feketék által üzemeltetett üzleti vállalkozások 85 százaléka kizárólag mobiltelefont használ távközlésre. A kisvállalkozások túlnyomó többsége arról számolt be, hogy a mobilkommunikáció növelte a forgalmat, a hasznot és a hatékonyságot.

A mobiltelefonok ugyanakkor kibővítették a használók társadalmi kapcsolatait. A dél-afrikai mobilosok fele megengedi a családtagoknak, hogy ingyen használják a készüléküket, harmaduk pedig ugyanezt lehetővé teszi baráti társasága számára is.