Jéghegy az Antarktisz közelében. Hanghordozó © AP |
A sarkvidéki és tengeri kutatásokat végző német Alfred Wegener intézet munkatársai a Science magazin pénteki számában számoltak be egy 2002-ben készített kutatás eredményeiről. Az év júliusa és novembere között kutatók példátlanul tiszta hangjeleket észleltek, miközben a földrengések és a tektonikus mozgások erejének méréséhez szükséges szeizmikus jeleket rögzítettek a Déli-sarkvidék Ekstroem jégtalapzatán, az Antarktisz dél-atlanti-óceáni partvidékén.
A hangjelzés forrása után kutatva a tudósok egy 50 kilométer hosszú, 20 kilométer széles jéghegyre bukkantak, amely nekiütközött egy víz alatti félszigetnek, és hozzá súrlódva lassan mozgott annak mentén.
"Amikor aztán a jéghegy szilárdan megült a tengerfenéken, olyanná vált, mint egy folyóból kimeredő szikla. Amikor a víz nagy nyomással átzúdul a hegybeli repedéseken és barlangjáratokon, a jéghegy énekelni kezd. A hang magassága változik, vagyis emelkedik és ereszkedik, úgy, mintha igazi ének szólna" – mondta el Vera Schlindwein a tudóscsoport tagja.
