Grigorij Jakovlevics Perelman. A kását szereti, a pénzt nem © AP

A  40 éves szentpétervári matematikust ugyanis azóta nem sikerült elérni, hogy 2002-ben bebizonyította a Poincaré-sejtést, és 7 éven át tartó munkájának 70 oldalas eredményét kitette az internetre.

Grigorij Jakovlevics Perelman 1966-ban született Leningrádban. 1982-ben maximális pontszámmal nyerte meg a budapesti matematikai diákolimpiát. Az egyetem után az Orosz Tudományos Akadémia szentpétervári Sztyeklov intézetében dolgozott. Amerikában is volt évekig, de 1995-ben hazatért, és visszavonultan egy topológiai probléma, a Thurston féle geometriai sejtés bizonyításán dolgozott, amely probléma mellesleg a Poincaré-sejtést is tartalmazta.

Henry Poincaré 1904-ben azon gondolkodott, hogy a lyukas tórusz felülete leképezhető-e gömbre anélkül, hogy fel kellene vágni valahol (vulgárisan fogalmazva: lehet-e horpadt közepű fánkból gombócot csinálni). Arra a következtetésre jutott, hogy lyukas idomok felületét nem lehet leképezni, de ezt nem tudta általánosan bebizonyítani.

Poincaré sejtésének bebizonyítását a bostoni Clay Intézet 2000-ben az évszázad problémájának nevezte, és egymillió dolláros jutalmat ígért első helyes megoldójának. Biztosítékként csak azt kötötte ki, hogy a valamelyik ismert tudományos újságban publikált bizonyítást két éven belül ne tudják megcáfolni.
Perelman bizonyításában Richard Hamilton amerikai matematikus részeredményeire támaszkodik, így a díj megoszlana kettejük között, már ha Perelman hajlandó lenne szóba állni a sajtóval, s hivatalosan is publikálná munkáját. A szakma eddig nem talált kivetnivalót Perelman dolgozatában, s a Clay Matematikai Intézet állítólag már nem ragaszkodik betű szerint a feltételekhez, miután többen publikálták Perelman munkájához fűzött véleményüket.

A Komszomolszkaja Pravda című lap 2004 decemberében interjút készített Perelman édesanyjával és hajdani kollégáival. Munkatársai Perelmanra mint „akusztikai terroristára” emlékeztek, aki rendszeresen hallgatott zenét hangosan, máskor egész nap kislabdát hajigált a szoba falához. Nem volt könnyű eset, de a Sztyeklov Intézetben nem számított kirívónak. A riporter a mamától megtudta, hogy „Grisa szereti zenét meg a kását és a rántottát”, és nem szívesen érintkezik emberekkel.

Mint tegnap már beszámoltunk róla Perelman nem akarja, hogy a nyilvánosság beleavatkozzon az életébe. Az AP jelentése szerint ezt John Ball, a Nemzetközi Matematikai Unió elnöke is megerősítette. Ball igyekezett rávenni Perelmant a medál elfogadására, de az orosz zseni őt is elutasította. Érvelése szerint kívül áll a matematikusok társadalmán, s a díj elfogadásával nem akar feltűnni, mint azok valamiféle ikonja. Ball több részletet nem volt hajlandó elárulni. Perelman mindenesetre a medál elutasításával együtt az egymillió dolláros pénzdíjtól is eleshet.

A Fields-medált eddig egyetlen esetben nem vették át a díjátadó ünnepségen: a szovjetek kelet-európai elnyomó politikája ellen tiltakozó Alexander Grothendieck német matematikus 1966-ban nem volt hajlandó Moszkvában átvenni a díjat, később azonban elfogadta a kitüntetést - derül ki a The New Scientist című angol tudományos folyóirat és a Komszomolszkaja Pravda című orosz napilap online kiadásából.