Charles Gati új 1956-os könyvének egyik alapgondolatát kifejtve hangsúlyozta, hogy 1956-ban "a kis eredmények többet értek volna a semminél". Szerinte az Egyesült Államoknak arra kellett volna bátorítania Magyarországot, hogy törekedjen kis engedmények elérésére, ehelyett végignézte a forradalom eltiprását.

A magyar származású amerikai történész-politológus szerző, a washingtoni Johns Hopkins Egyetemen oktatója korábban elmondta, könyvének egyik központi állítása az, hogy a szovjet beavatkozás elkerülhető lett volna, ha a magyar kormány, a forradalmárok és az Egyesült Államok belenyugodtak volna félmegoldásokba. Mint fogalmazott, el lehetett volna érni bizonyos "félfüggetlenséget, félszabadságot".

Békés Csaba történész, a budapesti Hidegháború-történeti Kutatóközpont alapító igazgatója nem értett egyet azzal, hogy lehetőség lett volna félmegoldásokra. Magyarország számára nem volt középút a diktatúra és demokrácia között, amire az eleinte engedményekre törekvő Nagy Imre is rájött.

Arról beszélt, hogy a második világháború után a két szuperhatalom által meghatározott világrendben Európát felosztották, és bár nem volt erről írásos megállapodás, Kelet-Európa a szovjet érdekszférába tartozott. A szovjet külpolitika megingathatatlan eleme volt az, hogy a szovjet birodalom, tágabb értelemben érdekszféra érinthetetlen, és Kelet-Európa ennek a része. Nincs olyan dokumentum, amely arra utalna, hogy Moszkva az 1980-as évek vége előtt feladta volna ezt a megfontolását - mondta a történész, aki szerint az osztrák példával félrevezették a magyarokat, Magyarországon nem volt lehetőség engedményekre.

A történész vitán részt vett Szakolczai Attila, a budapesti 1956-os intézet főmunkatársa is, aki az 56-os budapesti eseményekről tartott előadást.

A három szakértő a New York-i magyar kulturális központ Utazó tudósok című programsorozatának keretében harmadik alkalommal találkozott egymással. Az amerikai és a két magyar történész New Yorkban, New Jerseyben, Washingtonban és Bostonban tart előadást 1956-ról.