A metaanyagból készült szerkezet csak a radarokra tipikusan jellemző szűk rádiófrekvenciás sávban működik, a látható fényben nem, továbbá az asztalon elférő modell egydimenziós, és átlátszósága sem száz százalékos.

Év elején John Pendry brit elméleti fizikus, a londoni Imperial College munkatársaival kiszámította, hogy milyen mikroszerkezetű anyagra lenne szükség ahhoz, hogy az ebből készült burokban az elektromágneses hullámok - például a fény - megkerüljék a közbezárt teret. Most David Smith, a Duke University szakértője kísérletileg is igazolta, hogy az elképzelés jó.

Az utóbbi években az anyagtudomány nagy lépésekkel haladt előre a természetben nem létező, különleges tulajdonságú anyagok, a metaanyagok fejlesztése terén, s a közönséges ismert anyagokból előállított metaanyagokat speciális finom szerkezetük soha nem látott makroszkópikus tulajdonságokkal ruházza fel.

2001-ben Smith már készített egy negatív törésmutatójú metaanyagot, ami a mikrohullámok irányát eddig elképzelhetetlen módon változtatta meg. Paradox módon a láthatatlanná tevő burok elkészítése ennél egyszerűbb feladatnak bizonyult.

A modell egy nagy filmtekercs-tároló dobozhoz hasonlít és sok koncentrikus gyűrűből áll, melyekre primitív elektronikus alkatrészeket zsúfoltak, hogy eltorzítsák az áthaladó elektromágneses teret. A szerkezet rétegről rétegre más. Az együttes hatás végeredményeképpen a gyűrűk oldalirányban eltérítik a tetszőleges irányból belépő mikrohullámokat, s azok megkerülik a középen található tárgyakat.

A kísérletben Smith rézgyűrűt rejtett el a burokban. Nélküle a rézgyűrű jellegzetesen visszaverte és torzította a mikrohullámokat. Amikor a gyűrű köré tette a láthatatlanná tevő burkot, ez a torzító-visszaverő hatás jelentősen csökkent. Az eszköz még nem tökéletes: az optimálistól eltérő frekvencia esetén látszik az elrejtett rézgyűrű árnyéka.

Látható fényben akkor válna használhatóvá a szerkezet, ha a metaanyag "áramköri szemcséit" nanométeres tartományba lehetne kicsinyíteni, de sajnos erre a nanotechnológia ma még nem képes.

Látható fénynél is megmaradna azonban az a korlátozás, hogy a szerkezet csak egy szűk frekvencia-tartományban, azaz csak egy bizonyos színű megvilágításnál tenne láthatatlanná. Szó sincs még Harry Potter varázsköpenyéről vagy a Star Trek filmsorozatban szereplő álcázó berendezésről.

Smith következő lépésként háromdimenziós modellt készül építeni - jelentette a The New Scientist című angol tudományos folyóirat.