Bíró László magyar újságíró 1938–ban észrevette, hogy a nyomtatáshoz használt tinta sokkal gyorsabban szárad, mint hagyományos társai, ezért megpróbálta ezt a tintát töltőtollakba tölteni, de fáradozása nem járt sikerrel. Kémikus bátyja segítségével ezután kifejlesztett egy olyan íróeszközt, amely áthidalta ez eddigi problémákat: a toll nem maszatol, nem kell töltögetni, és nagyon praktikus.

A zsidóüldözés elől nyugatra menekülő Bíró-testvérek magukkal vitték tanulmányukat, melynek szabadalmát egy angol cég hamarosan megvásárolta a Királyi Légierő számára. Az első „Biro-tollak” hatvan évvel ezelőtt kerültek forgalomba Angliában.

Apróbb fejlesztésektől eltekintve a tollak ugyanolyanok, mint 60 évvel ezelőtti társaik, sikerük azóta is töretlen. Libby Sellers, a brit Design Múzeum kurátora elmondta, hogy a toll rendszeresen szerepel a design termékek 100-as toplistáján. A találmány jelentőségét Sellers a Post–It-éhez és a gémkapocséhoz hasonlította.

De vajon tényleg forradalmasította az írást? „Az biztos, hogy sokkal könnyebbé tetté. Többé nem kell aggódni a maszatolódás, és a toll töltögetése miatt. A mobilitás és a megbízhatóság csodálatos dolog egy ilyen kicsi és egyszerű tárgytól” – mondta a kurátor.

Az első toll-használók közé az Angol Királyi Légierő pilótái tartoztak. Számukra a toll nagy újdonságot jelentett, mert az addig használt töltőtollak szivárogtak nagy magasságban, és kifolyt belőlük a tinta, a ceruzák használata pedig a hegyezés miatt volt alkalmatlan. Ezzel szemben a „Biro-tollak” alkalmasak voltak a légi használatra. 

A  „Biro-tollak” - ahogy az angolok mondják, a Bic Biro-k - továbbra is osztatlan sikert aratnak, amely remek példája annak, hogyan jön divatba egy olyan dolog, ami korábban csak praktikussága miatt volt népszerű.