Mindezt persze akkor, ha elég ügyesek vagyunk, és ha van egy PS3 vagy egy XBox a nappalinkban. A Beijing 2008 ugyanis egy konzolos ügyességi játék a javából, mégpedig nem is akármilyen (jó hír, hogy nemsokára megjelenik a PC-s verzió is). A NOB nem kockáztatott: már 2005-ben eldöntötték, hogy az olimpia „megjátékosításának” jogát nem kisebb név kapja, mint a Sega. Jól döntöttek. A Beijing 2008 minden tekintetben hozza az elvárásokat, sőt sok esetben felülmúlja azokat. A Sega a fejlesztést a jó nevű, bár főleg konzolosok által ismert (PC-re is fejlesztő) Eurocom-ra bízta (Pirates of the Caribbean: At Worlds End, Athens 2004, Harry Potter and The Chamber of Secrets, James Bond 007: NightFire). 

Az Eurocom pedig ismét bizonyított. A játék elindítása után kellemes meglepetésként ér minket az igen színvonalas grafika – tekintélyes mennyiségű sportoló mozgását kellett bedigitalizálni (szaknyelven „motion capture”) a harmincöt versenyszámhoz, de az Eurocom nem lustálkodott: a súlylökéstől a célbalövésig, minden sportoló mozgása elképszesztően élethű, „finom”, folyamatos. Egy-két óra játék után olyan érzésünk támad, mintha egy sport közvetítést néznénk, persze az interaktív fajtából… A figurák arca, az árnyékok, a szurkoló tömeg mind, mind igényesen megvalósított grafikai elemek, ráadásul olyan jellegzetes létesítményeket is lemodelleztek mint a Beijing National Stadium (a híres "madárfészek") vagy a National Aquatics Centre ("Water Cube"). Együtt a csodálatos mozgással és az élethűen lemodellezett olimpiai létesítményekkel, garantált, hogy minden játékost elkap az „olimpia érzés”, miközben buzgó egérkattintásokkal próbálja megszerezni az aranyat mondjuk mellúszásban, vagy éppen súlylökésben. A játék irányítása egyszerre egyszerű és bonyolult: egyszerű, mert a fejlesztők próbáltak mindent a lehető legegyszerűbb- és leginnovatívabb módon megvalósítani, így minden versenyszám trükkjeit magunktól, a kézikönyv vagy a betanító-rész nélkül is kitalálhatjuk. Bonyolult viszont olyan szempontból, hogy az összes versenyszám más-más taktikát, sok esetben más irányítást és a kontroller más jellegű használatát igényli. Tulajdonképpen mintha harmincöt különböző sportjátékot kapnánk egy dobozban – hiszen például a távolugrás és a sportlövészet számokban nincs semmi közös: előbbihez inkább pontos időzítés és ritmusérzék szükséges, míg utóbbiban nem árt, ha van egy kis akciójáték gyakorlatunk (Counter Strike bajnokok előnyben).

Ebből a szempontból a Beiijing 2008 szinte megunhatatlan, ha elegünk van az úszásból (külön kiemelendő a vízfelület grafikai megjelenítése, ami persze nem Half Life 2 szintű, de sportjátékhoz képest nagyon igényes) csak átnyergelünk kajak-kenura, és elvezzük a sebesség  mámorát, miközben megpróbálunk pár tizedmásodpercet lefaragni az időnkből. Ezen a téren a játék nagyon addiktív tud lenni – az ember hajalmos próbálgatni, vajon meg tudja-e dönteni a jelenlegi világrekordot (igaz csak virtuálisan, de akkor is…), sőt mindig ott a késztetés, hogy pár pillanattal javítsa legjobb saját idejét. Csak még egy kört, csak még egy próbát: és már ránk is hajnalodott. 

Ha pedig van egy pár sportrajongó barátunk, akkor kezdődik csak az igazi móka: a hálózatos játék, amelyben összemérhetjük tudásunkat a többi játékossal. Utánozhatatlan érzés: jó dolog a gépet legyőzni, vagy saját részidőnket megdönteni, de a legjobb, egy másik versenytárs ellen bizonyítani. A Beiijing 2008 tehát mindenképpen megéri az árát (17.000 forint, mondhatni szokásos konzolos áron kapható). A  harmincöt versenyszám, a fantasztikus grafika és a multiplayer játékmód biztosítja a szórakozást, hosszú-hosszú időre.