A bonni Max-Planck rádiócsillagászai intézet dolgozói az effelsbergi 100 méteres rádióteleszkóp és az új-mexikói VLA segítségével észlelték a vízmolekulákat az MG J0414+0534 galaxisban. A csillagászok úgy vélik, a vízmolekulák a galaxis középpontjának közelében találhatóak, ahol egy szupermasszív fekete lyuk az általa elnyelt anyag hatására sugárzást bocsát ki. A vízmolekulák a fekete lyuk által "elfogyasztott" gáz- és porfelhőkben vannak és a rádióhullámokat felerősítik egy bizonyos frekvenciatartományban.

Violette Impellizzeri, az intézet csillagásza szerint ezt a felfedezést csak egy ún. gravitációs lencsével fedezhették fel. A lencse alapjául szolgáló trükkről Einstein spekulált még korábban: eszerint ha a Földről egy távoli objektumot akarunk megfigyelni úgy, hogy egy galaxis eltakarja azt, akkor a galaxis elhajlítja a mögötte lévő objektum fényét és így több, kvázi nagyított képet tudunk érzékelni.

Impellizzeri elmondása szerint a kozmikus teleszkóp segítségével ezredrészére rövidült az az idő, ami alatt víz nyomait érzékelhetjük távoli galaxisokban. A Nature magazinban publikált tanulmányban a csillagászok azt állítják: a víz létéhez szükséges feltételek már az ősrobbanás után 2.5 milliárd évvel megvoltak.