A Greenlaunches.com zöld technológiával foglalkozó weboldal értesülései szerint Ted Ciamillo amerikai mérnök a West Chester egyetem kutatóival együttműködve építették meg a víz alatti szerkezetet. A tengeralattjáró Ciamillo korábbi fejlesztésének, a Lunocet nevű szénszálas uszonynak egy nagyobb változata. Az eredetit búvárok számára készítette, használatával ugyanis a delfinekhez hasonlóan tudnak közlekedni a víz alatt.

A delfinek ihlették

A könnyűfém-vázra épített szénszálas anyagból készült tengeralattjárót két pedál és két kézzel működtethető kar hajtja, amelyek a végére szerelt óriási uszonyt mozgatják fel-le. A gép orrában egy nagyfelbontású kamera rögzíti az utat, amely a Zöld-foki Köztársaság partjaitól Barbadosig tart majd, mintegy 3700 kilométeren és 50 napon át.

Az expedíció különlegessége, hogy a tengeralattjáró belsejét elönti majd a víz, s Ciamillo a farokrészbe telepített oxigénpalackok segítségével tud majd lélegezni. Ezzel a módszerrel a tengeralattjáró tömege drámaian csökken, s a pilótának is kevesebb energiára van szüksége a működtetéséhez. Ciamillo az expedíció során nem hagyja majd el a járművet, bár feltehetően a táplálkozáshoz a felszínre fog emelkedni. Az éjszakákat egy vízhatlan hálózsákban tölti majd, a kihűléstől pedig speciális anyagból készült ruházat védi majd.

A vállalkozás a különböző tengeri kutatási területeket egyesítő Subhuman projekt része, amelynek keretein belül a tengeri élővilágot, valamint új technológiák alkalmazási lehetőségeit kutatják.