Sasha Kashlinsky és kollégái a marylandi Goddard Space Flight Centerben végezték kutatásaikat, vizsgálatuk során pedig arra lettek figyelmesek, hogy több mint nyolcszáz galaxisklaszter mozgásában figyelhető meg egy szokatlan mintázat - mindegyik óriási sebességgel halad ugyanazon irányba. A "sötét folyamnak" elnevezett jelenség esetében a WMAP (Wilkinson Microwave Anisotropy Probe) adatait röntgenmegfigyelésekkel vetették össze: az adatok szerint 1000 km/s sebességgel haladnak a klaszterek a kozmosz egyik pontja felé.

Eddig körülbelül 1400 galaxisklaszternél észlelték a szokatlan haladási irányt. A "sötét folyamot" vélhetően a nagy ősrobbanás után indította be valami, aminek most már nincsen nyoma a megfigyelhető univerzumban. Egyes kutatók úgy vélik, óriási anyagkoncentráció okozta gravitációs vonzás húzhatja maga felé a galaxisokat, mások, mint például Laura Mersini-Houghton, az Észak-Karolinai Egyetem kutatója szerint a kozmikus vonzerő egy szomszédos univerzumról árulkodik. Az is előfordulhat, hogy az a vákuumterület, amiből univerzumunk született meg, a kvantumelmélet szerint összekapcsolódott más vákuumokkal, azaz más univerzumokkal is, tehát sokkal nagyobb távolságokat is összekapcsoló erőhatásokról is beszélhetünk. Mindezt kétli Charles Bennett, a WMAP főkutatója - szerinte a klaszterek mozgása statisztikailag nem jelentős és nem utal olyan nagymérvű folyamra, mint amiről Kashlinsky és kollégái beszélnek.