szerző:
Papós Tamás

Hiába a gazdaság egyik motorja az infokommunikációs szektor, a magyar GDP 11 százaléka nem elég erős érv ahhoz, hogy az oktatási kormányzat ne fojtsa el csírájában az informatikaoktatást. Problémát azonban nem csak az oktatáspolitika okoz, hanem az elavult infrastruktúra is: az iskolák többségében még mindig 1-4 Mbit sebességű állami net dübörög, miközben a piacról ugyanannyi pénzért már 80 Mbit-et is kaphatnának.

Az információs és kommunikációs technológiák iskolai elterjedését nemrég egy európai kutatás vizsgálta, a magyar eredmények pedig lehangoló tényekre mutatnak rá. A hazai helyzetről szóló jelentés szerint az általános iskolák negyedik évfolyamán az intézmények 5,5%-a, nyolcadik évfolyamon 11%-a, a gimnáziumok 11. évfolyamán 17,8%, a szakiskolák és szakközépiskolák 22,5%-a rendelkezik számítógépes együttműködést és kommunikációt biztosító tanulási környezettel. Ez összességében azt jelenti, hogy a magyar diákok 11 százalékának van ilyen lehetősége, ami nem egyszerűen elmarad az Európai Unió 61 százalékos átlagától, de ezzel az adattal egyenesen az utolsó helyen állunk az EU-ban.

A számítógépes együttműködést és kommunikációt biztosító tanulási környezettel rendelkező diákok százalékos aránya
©

Ez nem azt jelenti, hogy csak minden tizedik diáknak van számítógépes hozzáférése az intézményekben, sőt e tekintetben közel állunk az európai átlaghoz, csakhogy ezt az iskoláink nem használják ki: a felmérés szerint ugyanis az általános iskolák alsó tagozatos diákjainak fele soha, vagy elvétve találkozik olyan tanítási módszerrel, amelyhez számítógépet használnak.

Az első négy évfolyam ilyen irányú adata azért is aggasztó, mert a korosztály a felmérés során a közösségi média használata és az operációs rendszerek elsajátítása terén az EU-átlag feletti, kimagasló eredményt ért el, de a szerény körülmények között ezekre a képességekre nem tudnak építeni, nem tudják azokat fejleszteni.

Ezt csak erősíti, hogy a felmérés rangsorában szintén a sereghajtók között állunk abban a tekintetben, hogy az intézményeknek van-e stratégiája a tanulók internethasználatára. Pedig a diákokat érdekli a web, ahogy az okostelefonok használatára is fogékonyak: meglepően kiugró volt az órák alatti mobilhasználat is, de a kutatás eredményei alapján ez minden bizonnyal spontán, nem tanári instrukcióra történik, pedig vélhetően gyakori a szótár- és számológép-használat, vagy a gyors információkeresés.

©

A Sulinet hátráltatja a fejlődést

Az idáig vezető okok között az elavult eszközök, a tanárok felkészületlensége, és a digitális tananyagok hiánya is szerepel, de a legfontosabb és a többséget leginkább érintő ok a lassú internetkapcsolat és az alacsony sávszélesség, ezeket pedig 2004 óta többségben a Sulinet biztosítja az intézményeknek.

Ez a program az utóbbi években megállt a fejlődésben, a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Intézet (NIIF) szeptember 19-én ezért is tartott nyílt napot Budapesten, ahol összegezték a helyzetet és fejlődési lehetőségeket vázoltak fel.

A program részleteit taglaló dokumentum bizonyítja, hogy tényleg elavult az infrastruktúra, sok intézmény majd egy évtizede nem cserélte le számítógépparkját, az ADSL pedig többségében mindössze 1 és 4 Mbps közötti sávszélességet biztosít. A 25 Mbps feletti szám nem is jellemző, miközben ennek többszörösére lenne szükség, így szóba került az „Iskolák 100 Mbps-en program” elindítása is.

A megoldásra a NIIF itt tett ajánlatot: a felsőoktatási intézmények internetes hozzáférését biztosító szervezet az általános és középiskolák webes elérését is menedzselné. A TIOP 1.1.3 és a KMOP 4.6.1_E pályázatokon keresztül az eszközcsere is megoldódna, az oktatási és fejlesztési tárca támogatásával pedig legalább öt évig tartanák fent ezt a rendszert.

©

A Sulinet sávszélességi problémáit sok intézmény úgy oldotta meg, hogy külön internetes hozzáférést is vásároltak, amelyeket jellemzően az adminisztrátori ügyekhez használtak. A szolgáltatók is jelen voltak a NIIF konferenciáján, például a UPC is, amely a nyár végétől 250 Mbit-es internetet biztosít egy újbudai általános iskolának. Az eseményen elhangzott, hogy a UPC például a Sulinet havi 8 ezer forintos áráért 80 Mbit-es kapcsolatot adna, így a tanárok egy része továbbra is a szolgáltatók pártján áll a fejlesztés kérdése kapcsán, ugyanis aggódnak amiatt, hogy nem lesz elég forrás a NIIF által felvázolt tervek megvalósítására.

Javíthat a helyzeten, de egyelőre nagyon elméleti szinten van, hogy az EU gyors és fenntartható gyarapodását a digitális technológiák térnyerésében megjelölő “Európa 2020 stratégia” kapcsán az Európai Parlament Ipar, Kutatás- és Energiaügyi Bizottsága nemrég olyan javaslatot tárgyalt, amely tömegek számára ígér olcsóbb és gyorsabb internetezést.

Továbbra is esélytelen felnőtteket nevel a kerettanterv

A technikai problémák mellett az informatika oktatásának rendszere is hátráltatja a digitális oktatási forradalom elindulását. Tavaly 80 informatikatanár írt alá egy kiáltványt, amely szerint a kerettanterv digitális analfabetizmust eredményez, hiszen alsóban egyáltalán nincs informatikaóra, és a többi évfolyamban is kevesebb, mint amennyit a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium ajánl.

“A kiáltvány sajnos semmilyen hatást nem ért el, nem változott semmi. Az informatikatanárok levelezőlistáján állandó párbeszéd folyik a témában, de mi kevesek vagyunk a változáshoz. Felsőbb szinten az informatikai tankönyvekkel védik magukat, pedig az óraszámnövelés nélkül semmit sem érnek a minőségi kiadások” – mondta el a hvg.hu-nak a kiáltvány egyik megfogalmazója, Fodor Zsolt.

Az Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesülete (ISZE) kutatásának eredményei szerint szinte minden évfolyamon kevesebb óraszámot kapott az informatika tantárgy, mint a megelőző időszakban, ráadásul a grafikonon jelzett csökkenés valószínűleg még nagyobb, ugyanis a felmérést csak az informatika szempontjából aktív iskolák töltötték ki.

©
Láthatóan drasztikus a csökkenés a 11. és 12. évfolyamon, amelynek egyenes következménye lehet, hogy kevesebben fognak informatikából érettségizni. Jelenleg a diákok 30%-a ebből érettségizik, az ISZE pedig attól tart, hogy az informatika az óraszámcsökkentés káros következményeit viselő természettudományos tantárgyak sorsára jut, amelyekből alig érettségiznek a diákok, s a továbbtanulásnál is kevesen választják. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy az informatikaérettségi témái finoman fogalmazva sem korszerűek.

Kész csoda, hogy az infokummunikáció így is a gazdaság egyik motorja

Az ISZE tényekkel is alátámasztja, miért kellene növelni az informatika tantárgy szerepét az oktatásban. Kiemelik például, hogy az infokommunikáció a nemzetgazdaság motorja, a GDP 11%-át adja. A elmúlt három évben csak a távközlési cégek 500 milliárd forintot ruháztak be Magyarországon, ami a termelő ágazatokkal azonos nagyságrendű, az árbevételhez viszonyítva pedig közel dupláját jelenti a nemzetgazdasági átlagnak. Az infokommunikációs szektorban közvetlenül foglalkoztatottak száma mintegy 150 ezer fő. A szektor éves hozzájárulása (adók, díjak formájában) a központi költségvetéshez megközelítőleg 270 milliárd forint.

Az egyesület éppen ezért ajánlja, hogy a megszabott órakereten felüli, szabadon felhasználható órakeretből az általános iskolák minden évfolyamán, illetve a középiskolák első két évében egy-egy az informatikáé legyen, a 11. és 12. évfolyamban pedig két-két óra, a szakközépsikolákban pedig már a 10. évfolyamban is használjanak két órát a szabad keretből.

“A gyerekek digitális életének élére kell állni, nem átkokat szórni rá”

A cikk elején taglalt kutatásban a lemaradások okai között szerepelt a digitális tananyagok hiánya, amelynek Európa fejlettebb országaival ellentétben itthon nincs piaca, annak kialakulásához ugyanis versenyre lenne szükség. Magyarországon a Mozaik Kiadó jelenti az üdítő kivételt, amely évek óta foglalkozik digitális tananyagok előállításával.

“A mai diákokat sokkal több inger éri a mindennapi életükben, mint húsz évvel ezelőtt. Az órákon ezért a figyelem fenntartására a tanároknak ma több eszközt kell bevetniük, mint akkor. Az óra sikeressége ugyanakkor egyáltalán nem a használt eszközökön múlik, hanem az eszközök megfelelő használatán. A tanár használja ezeket az eszközöket, vagyis a tanár továbbra is a tanítás legmeghatározóbb szereplője. A digitális tananyagokat azonban, ha nem kellően hozzáértő használja, vagyis például a tanórán keresi a funkciókat, megijed a hibaüzeneteknél, vagyis nem szerez rutint a használatban, akkor az óra is unalomba fulladhat, és a tanárnak is elveheti a kedvét a további használattól” – mondta Bozsó Márton, a Mozaik Kiadó digitálistananyag-szerkesztője, aki elárulta, hogy a fenntartóváltás lenullázta, vagy megszüntette az iskolák saját költségvetését a digitális tananyagok beszerzése kapcsán, ezért a kiadó kénytelen ingyenesen biztosítani azokat az interneten keresztül.

“Körülbelül a tanárok negyede rendelkezik valamilyen szintű jártassággal a különböző digitális tananyagokban, illetve a technikai eszközök kezelésében, ezt persze meg lehet tanulni. Az akkreditált pedagógus-továbbképzésekkel a legnagyobb probléma az, hogy nem feltétlenül azok vesznek részt rajta, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá, és a legjobban érdekelné őket, hanem a pályázati pénzeket "el kell költeni" címen küldi el a képzésre az iskola a pedagógusokat. Általánosságban a képzéseket elvégzők már nyitottak a digitális lehetőségekre, csak sokszor idejük nincs arra, hogy jobban elmélyüljenek benne. Nem tudnak, vagy nem akarnak időt szánni rá akár a koruk miatt, akár a megnövekedett adminisztrációs terhek miatt” – összegezte tapasztalatait a szakértő.

Egy másik pozitív példa a Vodafone idei tanévben indult programja, az Okosfalu: kiválasztottak egy települést, amelynek iskoláját táblagépekkel és mobilnettel ajándékozták meg. Maroslele nebulói az évnyitón kapták meg az eszközöket, a programban pedig a Csongrád megyei napilap, a Délmagyarország munkatársai is részt vesznek, akik megtanítják a gyerekeknek a tabletek, okostelefonok használatát, valamint a hatékony eligazodást az interneten. Panek Sándor, a projekt egyik vezetője pozitív tapasztalatokról számolt be.

“A gyerekek nagyon fogékonyak, tíz perc alatt ráéreztek a táblagépek használatára, azóta pedig folyamatosanan oktatjuk őket az eszközök és az alkalmazások hatékony használatára. A Facebook, a Skype, az oksotelefonok kezelése nem okoz nekik gondot, és gyorsan megértették az appok és a webes felületek közötti különbségeket is. Próbáljuk őket ráébreszteni, hogy milyen fontos az idegen nyelv az eszközök használatához, és megmutatjuk nekik, hogy a Facebook például nem csak szórakozás, hanem az üzleti élet része is. Akadtak bőven jó ötleteik arra is, hogy mit kezdenének azzal, ha mondjuk megkapnák Lionel Messi Facebook-oldalának kezelési jogát, hiszen több mint 48 millió rajongóval sok mindent lehet tenni például a maroslelei fokhagyma ügyéért. A szülőknek és a tanároknak is felelőssége van benne, hogy ez a fogékonyság és kreativitás ne vesszen el. Tudomásul kell venni, hogy a mai gyerekeknek van egy másik, digitális életük, amelynek jobb lenne az élére állni, mint átkokat szórni rá.”

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!