Az IP-cím egy olyan azonosító, melyet a gépek az internethálózaton való kommunikációhoz használnak, az online összekapcsolódó eszközök ilyen IP-címekkel azonosítják egymást. A 31 éve bevezetett IPv4-címek így néznek ki: 43.5.77.215. – ez a formátum 232, azaz 4,29 milliárd IP-cím kiadását teszi lehetővé. A címkiadó szervezetek netszolgáltatóknak és nagy informatikai vállalatoknak osztják ki a címeket, ők a megvásároltakból gazdálkodva adják tovább a végfelhasználóknak.

A kiosztásért felelős szervezetek már többször közölték, hogy az IP-címek egy-egy nagyobb csoportja elfogyott, de az ArsTechnica beszámolója szerint most tényleg komolyra fordult a helyzet: nem csak arról van szó, hogy a címkiosztó szervezetek nem juthatnak több blokkhoz, hanem az észak-amerikai szervezet például már senkinek nem tud adni hagyományos IP-címet. Aki mégis szeretne, az két dolgot tehet: belenyugszik abba, hogy várólistára kerül – aztán majd kap, amikor valaki visszaad egyet –; vagy valaki mástól meg kell vásárolnia az ő címét.

Az American Registry for Internet Numbers közléséből kiderül: hiába is jelentkezik náluk akármilyen internetszolgáltató vagy végfelhasználó, szó szerint nem tudnak több IPv4-címet kiosztani – a készletük teljesen elfogyott, minden címet odaadtak már valakinek. Hamarosan erre a sorsra juthat a világon működő másik négy regionális szervezet is.

Google

Mi lehet a gond? És mi a megoldás?

A szabad IPv4-címek mennyisége az internet drasztikus növekedésével együtt indult drasztikus csökkenésnek, a szakemberek pedig gyorsan ki is találtak rá egy megoldást: a 128-bites címzési rendszernek köszönhetően nagyságrendekkel több hálózati eszköz kapcsolódását biztosító IPv6-rendszert. Hogy mennyivel többet, az átérezhető, ha megmutatjuk a formulát: miközben tehát az IPv4 formulája a 43.5.77.215., addig egy IPv6-cím olyasmi formátumú, mint például 2001:4C48:100:162:8C40:CCB:1FC0:1723. Ebből jól látszik, hogy jóval több kombinációra van lehetőség. Korábbi becslések szerint ezzel a világ összes számítógépe kaphat egyedi, állandó IP-címet, és minden internetkapcsolatra képes eszköz is egyedi azonosítóval kommunikálhat egymással. (Persze anno ugyanezt gondolták az IPv4-ről is.)

Aki tehát IP-címet szeretne magának (vagy ügyfeleinek), az kérhet IPv6-osat, ennek a tartománynak ugyanis 99,967 százaléka szabad. Az IPv6-protokollt – amit “új internet” néven is emlegetnek – már több mint 3 éve használják, de van vele egy kis probléma: a Google aktuális mérése szerint ennyi idő alatt odáig sikerült eljutni, hogy a látogatók 7 százaléka IPv6-képes. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha egy weboldalnak már nem jut IPv4-es cím, és csak IPv6-címet kap, akkor sokan egyszerűen nem tudják majd elérni.

Az átállás azért nehézkes, mert nem elégséges csupán a szolgáltatók rendszereit frissíteni vagy újra cserélni, az IPv6 teljeskörű bevezetéséhez minden egyes otthoni hálózati eszköz szoftverét frissíteni kell, vagy le kell őket cserélni. De a legnépszerűbb weboldalak sem sietik el az átállás dolgát: a világszerte leglátogatottabb 500 honlap mindössze negyede támogatja az IPv6-protokollt.