szerző:
MTI / hvg.hu
Tetszett a cikk?

A Tisza után a Duna mellékfolyóiban, az Ipolyban és a Rábában is kimutatták a jelenlétét.

Az Ipolyban köbméterenként 1,7, a Rábában 12,1 mikroműanyag-részecskét mutattak ki egy független laboratóriumban. A mérések eredményeiről a Nemzetközi Duna Nap alkalmából szervezett környezetvédelmi konferencián számoltak be a projektet koordináló Wessling Hungary Kft. szakemberei.

A konferenciát a Környezetvédelmi Gyártók és Szolgáltatók Szövetsége azzal a céllal szervezte meg, hogy felhívja a jogalkotó, valamint az állami, környezetvédelmi és vízipari szervezetek figyelmét a mikroműanyaggal kapcsolatos kutatások eredményeire. Az eseményen bemutatkozó Parányi Plasztiktalány elnevezésű program célja, hogy megmérje Magyarország felszíni vizeinek mikroműanyag-tartalmát. A projekt során a szakemberek a 2017-es tiszai vizsgálatokat követően 2018-ban a Dunáról, és annak vízgyűjtőjéről szolgáltat eredményeket.

A műanyaghulladékok jelentős része bekerült a természetes ökoszisztémákba, ahol nem bomlottak le, de fizikai-kémiai hatások, elsősorban UV-sugárzás következtében a műanyagok szerkezete aprózódik, így 5 milliméternél kisebb, úgynevezett mikroműanyagok jönnek létre.

3 millió mikroplasztik-részecske – naponta

A mikroműanyagokat kimutató laboratórium munkatársa az eseményen elmondta: a Rába-vízben talált mikroműanyag-mennyiség napi akár 20,7 millió részecskét is jelenthet. Ezek – tette hozzá – elsősorban precíziós alkatrészekhez, elektronikai termékekhez használt anyagok.

Az Ipoly mikroplasztik-tartalma viszonylag kicsinek mondható, ami vélhetően annak is köszönhető, hogy a folyó többnyire nemzeti parki területeken, ipari és kommunális behatásoktól inkább elzártan kanyarog. A folyó átlagos vízhozamával kalkulálva azonban a becslés szerint még így is akár 3 millió mikroplasztik-részecskét szállíthat naponta. Az Ipoly mikroplasztik összetétele vegyes, az elterjedtebb anyagtípusok (például polipropilén) és kisebb mennyiségben gyártott (például játékokhoz, műszerfalakhoz alkalmazott akrilnitril-butadién-sztirol, ABS) műanyag is kimutatható volt.

Korábban a tiszai vizsgálatok során Dombrádnál a 300 mikrométernél nagyobb műanyagok darabszáma 4,9 volt egy köbméter vízben. A Tisza-tóból származó mintában 23,1, míg a Tisza-tavat tápláló Eger-patakból és a Tisza tiszafüredi szakaszából 9,5-9,9 100 mikrométernél nagyobb részecske jelent meg egy köbméter vízben. A kimutatott műanyagok jellemzően a széles körben felhasznált polietilén, polipropilén és polisztirol anyagból álltak.

A műanyagszennyezés nem csak Magyarországon probléma. Az Európai Bizottság ezért új uniós szintű szabályokat javasolt, melyek hatálya az Európa tengereiben és tengerpartjain 10 leggyakrabban előforduló egyszer használatos műanyag termékre, valamint a tengerben elvesztett vagy szándékosan otthagyott halászeszközökre terjedne ki. Ennek értelmében a teljes EU-ban betiltanák például a műanyag fültisztító pálcikát, a szívószálat és a műanyag evőeszközöket.

A szabályozásra már csak azért is szükség lenne, mert bár évente bukkan fel a hírekben egy-egy újabb „műanyagevő” baktérium, a környezetvédő szervezetek mellett egyelőre a tudósok is inkább aggódnak, semmint bizakodnak a jövőt illetően. Egyelőre tehát arra nagyobb az esély, hogy belefulladunk a szemétbe, mire tényleg bevethetjük a műanyagfaló szuperenzimet.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!